Ezzel kapcsolatban kaptam néhány megjegyzést. Ezért ezzel kapcsolatban van néhány megjegyzésem. Mivel ezek egy része olyan hiba, ami teljesen objektíven ítélhető meg, ezeket építő jellegű kritikának fogom fel.
Többnyire ékezetek nélkül írok. Ennek az az oka, hogy az elmúlt jó pár évben többnyire nem volt előttem magyar nyelvű klaviatúra és néhány ékezetes betűt elég furcsa módon érek el, bár ez csak gyakorlás kérdése. Több mint egy évtizeddel ezelőtt még problémát okozott egyes hét bites rendszereken az ékezetek átvitele, illetve még a mai nap kapok furcsa karakter kódolással ékezetes emaileket. Ez viszont megnehezíti a helyesírás ellenőrzés. Úgy döntöttem, megpróbálok így írni.
A helyesírási hibák egy része minden bizonnyal elütés, illetve akadnak szlengek (mongyuk, azé, oszt stb.),amin próbálok változtatni, illetve megpróbálom ezeket kerülni. Természetesen ezen kívül akadnak helyesírási hibák, amik így ékezetekkel való írás esetén már számítógéppel könnyen javíthatóak.
Mérnök, műszaki vagyok Helyesírásom annak idején általános és középiskolában kritikán aluli volt. Ugyanígy a fogalmazásom. Azóta nem biztos, hogy sokat javult. Biztosan tucatjával találnak a kedves irodalomtanárok és a műkedvelők ilyen hibákat. Elnézést. A napi kommunikációm 90-95%-a idegen nyelven zajlik, ezért néha törni kicsit magyar. De talán érthető, elnézhető. Elnézést előre is.
Elképzelhető, hogy néhányak szerint így élem ki exhibicionizmusomat. Elképzelhető, hogy ez is benne van. Elsősorban azért kezdtem ennek neki, mert gyakran kapok ilyen emaileket, hogy hello, szia, mi van veled? stb. A személyes részére válaszolok emailben, akit meg részletesebben érdekel, hogy mi történt, az meg olvashat valamit innen. Önkéntes alapon. Ha akar.
Gyerek koromban nem írtam naplót. Persze abba mindenféle olyat ír az ember, amit nem szívesen osztana meg mással, vagy csak egy szűk körrel. Lehet, itt az ideje. Írni valamit. Ugyanakkor annak talán annak az lett volna az előnye, hogyha ennyi idő után megtalálja az ember, jókat röhögjön az akkori énjén. Na nem baj, húsz, harminc év múlva, ha megérem, akkor ezen fogok röhögni. De az is lehet, hogy sírni.
Itt igyekszem kerülni egyes magánéleti kérdéseket, nem egészen publikus részleteket. Azt mindegyki megkapja esetleg névre szólóan. Vagy annyit, ami rátartozik.
Egy szónak is száz a vége, ha valakinek bármilyen konstruktív észrevétele van, szívesen veszem. Köszönöm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése