Újra húzhat

Ha már a múlt héten kicsit elkalandoztam a középiskolás élmények fele, azt hiszem, néhányat majd még leírok. Ez harmadikos korunkban történt. Ekkor megszűnt a kötelező orosz oktatás, így a kor követelményeinek megfelelve a számítástechnika vette át a felszabaduló helyet. De úgy, hogy az osztályt két csoportra kellett osztani. Az egyik fele továbbra is angolt tanul, a másik fele pedig számítástechnikát.

Az első napon, az osztályfőnök rögtön feltette a kérdést, ki akar számítástechnikát tanulni. Nem volt nagy jelentkezés, mivel szinte mindenki úgy gondolta, hogy a nyelv az fontosabb lehet, amíg számítástechnikából szakkör is létezett délutánonként, így aki ezzel akart foglalkozni, ott is megfelelő lehetősége volt. Mivel nem tudtunk megegyezni, rövid idő alatt jött az az ötlet, hogy akkor sorsoljunk. Mindenki felírta a nevét egy papírdarabra, majd bedobtuk egy 'kalapba'. Az osztályfőnök egyenként húzta a neveket, az egyik osztálytársunk felváltva írta a táblára, hol az angol, hol a számítástechnika alá. Majd egyszer csak bontja ki a papírt, nem szól semmit, elvörösödik, majd emelt hangon közli. Kapunk tíz percet, hogy eldöntsük, hogy ki melyik csoportba megy. Először nem értettük. De nem sokkal ezután kiderült, hogy N. Sanyi kér papírt dobott be. Az egyiken a Gazdálkodj okosanra hajazva, csak annyi állt: „Újra húzhat”

Áramszünet

Dennis, az elektromos kollégám, mindenkit figyelmeztetett, hogy mivel az egyik kapcsolószekrénybe kábeleket kötnek be, a közösségi területeken nem lesz áram déltől, úgy egy órán keresztül. Ezt olyan kivállóan koordinálta le, hogy ő volt az egyetlen, aki bent ragadt az egyik liftben, ahogy lekapcsolták az áramot.

Pénzváltás

A mai naptól részben otthonról dolgozom, mivel a földszinti pavilonban, ahol az átmeneti építkezési irodánk volt, elkezdték a hajópadlót letenni. Ez egy kicsit kényelmesebb így.

Délelőtt elmentem, átváltottam egy kis helyi játékpénzt euróra. Mint már korábban írtam, egy utazás alkalmával csak 1000 barbadosi dollárt lehet, de mivel nem helyi útlevelem van, így semmi akadálya, hogy végiglátogassak néhány bankot. A mai nekifutásnál elég volt kettő is, mert azért nincs olyan sok belőle. Ugye elkérik a ’repülőjegyet'. De hagyományos jegyet már évek óta nem láttam, csak egy emailt a referencia számokkal, így csak annyit csinálok, hogy a számítógépen átírom a dátumot. Ebbe egy kis hiba történt, mert addig amíg a Barbados- Londont átírtam dec 11-12-re a London Budapestnél novembert írtam be. Az első helyen fel sem tűnt szerintem, bár így utólag, ott is mintha tovább nézegette volna a srác, a második helyen pedig a hölgy mondta, hogy valami nem stimmel, akkor vettem észre, hogy hibáztam, de miután továbbra is bamba arccal és kicsit értetlen nézéssel álltam, nem foglalkozott vele sokáig.

A kemény munka folytatódik

Sikerült egy kicsit jobb minőségű képeket is készíteni a játékosokról. Mentségükre legyen mondva, hogy ez már ebédidőben készült.

Sandy Lane Reef & Folkstone

Két merülés volt, az egyik a Sandy Lane Reefnél. Ez rész az egyik kedvencem, már korábban írtam, hogy ez egy 200 méteres árok széle, és elég meredeken szakad be a part a mélységbe. A szokásos 25-30 méterig mentünk le. Érdekes, mert már jó ideje nem nagyon esett az eső de a láthatóság nem volt a legjobbnak mondható. A második a Folkstone Parkban volt, itt van néhány szétesett hajó roncs és korallok. Csatlakoztak hárman is, akik csak egy bevezető merülésen vettek részt, így a két merülés között a szokásos 40 perc helyett, több mint két óra telt el. Ugyan élveztem a másodikat is, ami a kis mélység miatt ötven percig tartott, de ha tudom, hogy így elhúzódik, akkor kihagytam volna.

Egy átlagos szombat

Délelőtt bevásárolni voltam, néhány apróságot vettem karácsonyra. Pl. jojót. Micimackósat a nővérem kislányának aki hat éves lesz januárban, a verdásat pedig a fiamnak, aki három és fél. Látszólag ugyanaz a konstrukció, ugyanaz a design, csak az ábra más. De mint látjuk, a Micimackósat öt éves kortól ajánlják, a Verdásat három éves kortól. Úgyhogy pont jól választottam azt hiszem, ha az ajánlásokat vesszük figyelembe.

Délután lementem snorklingozni a Folkstone Parkba. Végre sikerült ellőnöm, a vízálló eldobható fényképezőben a filmet. Kíváncsi vagyok, hogy hogy sikerültek. Vittem egy kis kenyeret is a halaknak, ezért rendesen körberajongtak. Most először morénát is sikerült látni snorklingozás közben. Igaz ez még egy kis példány volt, úgy 50-60 centiméteres és még nem is olyan félelmetesen tátogott, mint ahogy nagyobb korában fog. Remélem róla is jól sikerült a kép.

Kemény munka

Feltehetném a kérdést, hogy mi a furcsa a képen? Azon kívül, hogy nagyon homályos. Ezért elnézést, de egy mobiltelefonnal készült. Látszólag semmi, két ember dámázik. A furcsaság az, hogy ez a kép viszont hétköznap délelőtt tíz óra tájban készült az építkezésen, melynek éppen a finisében vagyunk, így mindenki 'pörög, hajt'. Felmerülhet az, hogy kávészünet volt, de erről sincs szó.

A tábla ráadásul nem is egy apró zsebben hordható valami, hanem meglehetősen tisztességes méretű. Nem is valahol elrejtőzködve játszanak, hanem egy forgalmasabb részen. Kártyázást már láttam korábban is, de ez egy kicsit meglepett.

Bár emlékszem mi is hordtunk például sakkot az iskolába. De ezek akkor a valamikori KGST piacon jelképes összegért beszerezhető, többnyire a szovjet ipar remekét dicsérő mágneses sakkok voltak. Ezekkel játszottunk az óraközi szünetekben. Meg az órákon is. De nem mindig a testnevelés óra szellemi szekciójában. Persze időnként el-el vették, és ugyan a szombati piacon lehetett volna venni utánpótlást, áthidalva a következő szülői értekezletig az 'eszközhiányt', egy idő után, megelőzve, hogy túl sok tábla halmozódjon fel, valamint zsebpénz spórolás miatt már papírra rajzoltunk bábukat.

Az egyik öntöző hálózat kipipálva

Steven kollégám aki az átadásokkal kapcsolatos teszteket fogja össze, előszeretettel készít képeket, miközben azokat csinálgatjuk. Íme egy a tegnapról a virágcserepek locsolóhálózatának tesztje közben. Nem azért lettem vizes, mert esett az eső.

A kép a Sunset teraszon készült, a nevét gondolom arról kapta, hogy néhány sör mellet - vagy ki mit szeret - lehet nézni a naplementét. Ugyan van alatta egy uszoda, oda folyt a víz, de innen nem ugranék fejest.

A háttérben, ahol a katamaránok vannak, ott lehet együtt úszni méteres nagyságú teknősökkel, ha valaki erre érez késztetést.

Trópusi viharok és hurrikánok összegzése

Alább látható az ezévi trópusi viharok és a hurrikánok összefoglaló táblázata. A sebesség mérföld/órában van, lusta voltam átírni km/h-ba, de szerintem nem olyan bonyolult felszorozni 1,61-el.

ÖSSZEFOGLALÁS

Név          Dátum     Max sebesség  Halálos
                        (MPH)    áldozatok
----------------------------------------------
TS ARTHUR    31 MAY-1 JUN    45          5
MH BERTHA        3-20 JUL    125         3
TS CRISTOBAL    19-23 JUL    65
H  DOLLY        20-25 JUL    100         1
TS EDOUARD        3-6 AUG    65          1
TS FAY          15-26 AUG    65          *
MH GUSTAV    25 AUG-2 SEP    150        112
H  HANNA     28 AUG-7 SEP    80         500*
MH IKE           1-14 SEP    145        102*
TS JOSEPHINE      2-6 SEP    65
H  KYLE         25-29 SEP    80
TS LAURA     29 SEP-1 OCT    60
TS MARCO          6-7 OCT    65
TS NANA         12-14 OCT    40
MH OMAR         13-18 OCT    125              
TD SIXTEEN      14-15 OCT    30          9
MH PALOMA        5-10 NOV    145
----------------------------------------------

Forrás: Tropical Weather Summary

A három legtöbb halálos áldozattal járó hurrikán néhány nap követéssel, augusztus végén, szeptember elején végig söpört Haitin illetve a környékén. Szegény emberek.

Rooney 1,5 milliárd forintért vett magának házat Barbadoson

Az index mai cikke szerint a Manchester United egyik sztár játékosa Barbadoson vett házat 1,5 milliárdért.

Csak összehasonlításként a mostani munkám 'csak lakások', amihez még az uszoda és a fitneszterem is közös, de még így is, ha a 200 forintos amerikai dollár árfolyamon számolunk cirka háromszor ennyibe kerülhetnek. Na jó, biztosan lehet egy kicsit alkudni.

Árak Barbadoson

A leggyakoribb kérdés az, hogy mi mennyibe kerül, mennyi az élet Barbadoson, akkor íme egy lista. Az árak barbadosi dollárban értendőek, ami 1:2-be van az amerikai dollárhoz kötve. Az amerikai dollár 200 forint körül mozog jelenleg, így ha valaki a lenti árakhoz hozzátesz két nullát, akkor kb. annyi forintban.

Gyorséttermi menü (Szendvics, krumpli, üdítő) 10-15
Steak az étteremben 50-80
Éttermi menü, előétel + főfogás 1-2 itallal, 50-150.
Természetesem a határ a csillagos ég,
'Útszéli árusnál' egy menü, ami áll húsból köretből, salátából 15 – 25.
Benzin, 2.2-2.3
A Shellnél csak V-Powert lehet tankolni, ugyanannyiért, mint máshol a normál benzint.

ADSL előfizetés, Cable & Wireless 2048/512 120
Telefon előfizetés, Cable & Wireless: 35
A lakbérrel kapcsolatban nincs információm.

Élelmiszerek, háztartási termékek árai:

Ezek az árak az elmúlt néhány hét árai, jellemzően például a gyümölcsök szezonálisan változhatnak. Néhányat intervallumban adtam meg, ezek az árak értelem szerűen időnként függenek a minőségtől is. A vásárlásaimat a közeli Super Centre áruházban ejtem meg, ami kb. egy magyarországi CBA-nak felelhet meg. Akad néhány olcsóbb áruház, illetve a Metróra hajazó is, ahol egyes termékek csak nagyobb kiszerelésben vásárolhatók, de ilyen helyen ritkábban fordulok meg. Elnézést, hogy keverednek az angolszász mértékegységek is, de néhányt lusta voltam átszámolni.

Kenyér szeletelt 3-6 / kg
Tej 5-8/liter
Rizs 8-10/kg
2 kg barnacukor 5.99

200 gramm felvágott 9.15
200 gramm szeletelt pulyka sonka 8.99
Rágó 10 darabos csomag 2 - 2.50

Csirke mell 15-20 /kg
15 tojás 8.75
Brie sajt 30-40/kg
Cheddar sajt 15-25/kg
200 g vaj 5-8
Virsli 5 pár 6-8
Alma 8-15-kg (ezért fakadtam sírva a 15 forintos felvásárlási áron, igaz ez nem léalma, de több mint 50x-100x-sa)

Egy fej Iceberg saláta 10-15
Káposzta 14/kg
Zöld paprika 15-20/kg
Répa 1 font 4
Fokhagyma 2.5–3/kg
Banán 1.5–2.5/kg
Paradicsom 10–12 /kg
Citrom 14/kg
Dinnye 4-8 / kg
(Torgyánnak ide is kellene dinnyét hozni)

Rum, Mount Gay Eclipse 20-22/liter
Rum, Mount Gay Extra old (a legjobb) 45-50/liter
6-os sör, Banks 275 ml 11.89
Fél gallon kókusztej 12
Narancslé 100%, nem koncentratum 6-8/liter

Olíva olaj, extra szűz 30-40/liter

Sózott tonhal 5-6 /kg
Bélszín 35-45/kg
Hátszín 20-30/kg

Szardínia konzerv 2-3
Heinz ketchup 24 oz 7.25
Müzli, gabonapelyhek 10-20-doboz


Tea (Tetley, Extra strong 80 darabos) 9.75
Haagen Daz jégkrémek 250 g 14-18
Pringles chips, 2 darab 9.99

Joghurt ízes 175 ml 2.5-4
Joghurt 500 ml 9-14
Kukorica konzerv 3 – 4
BBQ csirke kész 25/kg
Nescafe Classic 200 g 22.45

Képeslap 0.6-1.5 /darab
Bélyeg Európába 1.75

Fogkefe 4-8
10x10-es papír zsebkendő 9.95
Ariel 2,7 kg mosópor 19.99
Cif 500 ml 7
Gillette borotva zselé 9

Remélem ennyi elég lesz valamennyire képet alkotni az árakról. Mint látszik nagyon sok termék 2-3 szorosa, vagy még többszöröse a magyarországinak, de látni kell, hogy ez egy kis, 270 ezres piac, ahol a legtöbb termék nagy távolságból import, illetve a tej, húsárakon látszik, hogy nincs agyontámogatva a mezőgazdaság. Mivel papírgyár sincs, a papírtermékek is drágák. Hoztam már Magyarországról W.C. papírt, meg papírtörlőt is. Na jó, nem azért, hogy fogjak egy ezrest, hanem így volt egyszerű kitömni a csak félig tele bőröndöt.

Ugyan mostanában nem csináltam nagy bevásárlást Magyarországon, de talán azt mondanám egy átlagos bevásárlás itt, úgy kb. 2x esetleg akár 3x annyi, mint otthon. Bár most az erősebb dollár, gyengébb forint más arányt mutat, mint fél éve, amikor a fenti termékek kb. ugyanennyibe kerültek.

Az új autó és a használt autó árak, már amennyit láttam belőle, jellemzően magasabbak, mint Magyarországon, a ruhák szintén a magas vám és adók miatt. Sokan csinálják, hogy elmennek Miamiba két szinte üres bőrönddel és ott bevásárolnak ruhákból egy egy kiárusítás során. Ugyanez néhány műszaki cikkel. Tavasszal akartam venni egy 500 GB-os merevlemezt, de helyben kétszer annyiba került, mint Magyarországon, így lemondtam róla. A laptok árak is irreálisan magasak még Európához képest is, nem beszélve az Egyesült Államokról.

Szerelő

Ebédkor - szokás szerint - otthon voltam. Kopogtatnak az ajtón. Kérdezi az ürge, hogy itt romlott-e el a W.C.? Mondom nem tudok róla. Erre, mondja, hogy a főnöke ideküldte, de nem tudja melyik ház az. A lakóparkban úgy kb. 30 van belőle, úgyhogy akkor még kopogtathat, gondoltam. Az enyém a 23-es, de itt állt meg, nálam kezdett. Azt mondja, használhatná-e a telefonom, mert az övéről lefogyott az egység. Persze. Mit tudtam csinálni? Ezután még vagy két percig lapozgatott a telefonjában mire megtalálta a számot. Ez nem tud név szerint keresni. Végül kiderült, hogy a 16-osba nem megy le a ....

Bejárónő és a húga

Ebédkor hazamentem. Ott volt a bejárónő. Egy héttel ezelőtt kellett volna jönnie, de akkor nem volt víz, így felhívtam, hogy toljunk ezen egy kicsit. Ahogy hazaértem, ott ült a húga a kanapén és teljesen nyugodtan TV-zett. Először azt hittem, biztosan segíteni jött, hátha ketten gyorsabban végeznek. De fél óra múlva is csak TV-zett, amíg a nővére dolgozott szorgalmasan. El tudom képzelni, hogy nem volt meg náluk az a csatorna, ami nálam és biztosan valami fontosat kellett megnézni. Nem figyeltem oda, de valami TV-show ment.

Chefette, Holetown, Záróra

A holetown-i Chefette étterem véleményem szerint az egyik legszebb fekvésű gyorsétterem. Karib tengeren, a tengerpart melletti kiülős, szabadtéri résszel. Ez már csak múltidő. Néhány hónappal ezelőtt az egyik ingatlanfejlesztő megvette ezt a kevesebb mint félhektárnyi területet, 43 millió dollárért. Egyes pletykák szerint elnézték az árat és amikor licitáltak, akkor amerikai dollárra gondoltak. De mint kiderült az ár barbadosi dollár, ami a fele, de azért forintban még így is több mint hárommilliárd forint. Itt készült a naplementés a Rum & Coke @ The Beach House bekezdésnél is.

A hétvégén zár, így gyorsan elmentem még egy menüre ebédidőben.

Hír az eladásról
Képeg a google képkeresőjében

Tűzoltás

Bruno, jól nevelt dohányoshoz hűen, kipöckölte a csikket az iroda ablakából. Ez minden valószínűség szerint valami gyönyörű röppályán beleesett az ablak alatti szemeteskukába, amiben papír, festékesdobozok, fóliadarabok, meg egyéb gyúlékony anyagok voltak. Kis idő múlva lángok csaptak fel a konténer alatt. Porraloltó meg nincs sehol. Nuno így fogta a klímák kondenzvízének gyűjtésére kirakott egyik vödröt, amit szerencsére hanyagságból nem ürítenek kellő rendszerességgel és rálocsolta az égő kukára. Ez elég is volt. Nagy baj nem történt.

Gustav & Hanna

Így néz ki, hétfőn este a két hurrikán helyzete. Persze Barbados is a Karib térség, de azért rá lehet nézni a térképre, hogy messze van ezektől. Itt a szeptember, ez a legaktívabb hónap, úgyhogy még bármi lehet.

Bővebb és aktuális információk a National Hurricane Center oldalán.

Acra Reef & Carlisle Bay

Péntek este egy lightos kis sörözés volt az Elbow Roomban, Holetownban a 2. utcán. Illetve én vettem csak lightosra, a többiek mentek tovább. Szombat reggel búvárkodás volt, és másnaposan ez nem a legjobb.

Az első merülés a déli parton az Acra Beach magasságában volt. Eddig meg nem voltam erre fele. Ez a korallzátony egy nem túl meredeken mélyülő árok szélén van. Egészen más, mint a nyugati parton, itt fehér homok van 15 méter mélységben is, lágy korallokban is sokkal gazdagabb. Növények kb 12-15 méteres mélységig vannak. Négy murénát is láttam az alig fél óra alatt. Az egyik pici volt, alig egy arasznyi hosszú és pislogott és tátogott kifele egy korall alol. Kettőt, ami úgy másfél karhosszuságnyi lehetett, egy-egy csapdába volt benne. Kinyitottuk az ajtajukat, hátha megtaláljak a kijáratot, illetve az egyiket fel is borítottuk. Itt egy nagyobb polip is fogságba került. A negyedig muréna már hatalmas volt, kb egy ölnyi.

Sajnos nincs vízálló tokom a fényképezőhöz, így képet nem tudok felrakni. De valószínű a következő gép esetében inkább olyat veszek, amihez alapból van. Ugyan legutóbb Londonban láttam három modellt is, de elvi okokból nem vásárolok olyan fényképezőt, ami nem tölthető AA elemekkel megy, mivel egy év múlva az akkumulátor majdnem annyiba kerül, mint egy új fényképező, három év múlva meg már nehéz beszerezni.

A második merülés, szintén a déli parton, a Carlisle Bayben volt, itt megnéztünk néhány hajóroncsot. Van amelyik itt süllyedt el, van amelyiket szándékosan idehozták, és van olyan, amit szándékosan itt süllyesztettek el. Ezt annyira nem találtam érdekesnek, voltam már itt snorklingozni is, igaz akkor csak felülről lehetett látni a dolgokat, illetve Nathannal még február magasságában már megnéztük ezeket alulról is és belülröl is.

A héten, szerda este voltam éjszakai búvárkodáson is. Erről akkor nem írtam, mert nem találtam olyan izgalmasnak, mint amilyennek hangzik. Mivel előtte két napig esett az eső, az első helyen a Sandy Lane-nél kicsit zavaros volt a víz, így néhány kilométerrel arrébb Paynes Bay magasságában próbálkoztunk. Néhány halat lehetett elvétve látni, meg volt egy karnyi nagyságú polip, de ez volt minden. Az egyik társunk egy ráját is látott, de hát sötét volt és jónéhány méterre úsztunk egymástól.

Kora este bementem Bridgtownba, hogy kifizessem a caracasi jegyemet. Érdekes, mert még máshol nem találkoztam ilyen opcióval, mármint, hogy a társaság oldalán lefoglalja az ember és utána az irodában kifizeti. Ez azért lett volna jó, mert a máshol semmire sem jó, kemény barbadosi dolláromat költhettem volna. Gyanús volt, mert a Caribbean Airlines honlapján nem volt egyértelmű a nyitvatartási idő. Nem derült ki, hogy csak telefonon elérhetőek szombaton este hatig, vagy nyitva is vannak. A telefon számon több napnyi próbálkozás után sem sikerült beszelnem senkivel. Foglaltat jelzett a menüben a megfelelő pont kiválasztása után, majd átkapcsolt valami másik mellékre, de az meg csak folyamatosan csörgött. Végül feladtam. Mivel zárva volt, úgy voltam vele hogy megveszem a neten. Természetesen már egy kicsit drágább volt.

Vers mindegykinek 1.

Azt hiszem idejegyzetelem a verseimet is. Illetve ezek talán csak idióta rímecskék. De eszébe jut az embernek és egy idő után elfelejti. Kezdeném azzal, amit úgy két hónappal ezelőtt álmomban alkottam. Valami rétegzenét játszó zenekar fellépésén voltam, de sajnos ahogy lenni szokott az álmokból ébredés után nem sok minden marad meg. De ez a két sor bevésődött.

"Rózsi a hegedűn,
Reszketve menekül"

Hogy ennek mi a magyarázata, mindenesetre augusztus elején, a medgyesegyházai dinnyefesztiválon sikerült megpillantanom Demjén Rózsit. De se nem hegedült, se nem menekült. Bár nem maradtam ott a fellépése legvégéig.

Akkor egy másik, amit most alkottam:

"Kicsinálták a kis Irmát,
Idegei eddig bírták,
A sírás őt jól kimerítette,
Minden bánatát kinyerítette."

Ide asszociálva:

"Irma és Vilma a két kőkorszaki maki,
Pelenkában a kis .... pelikán."

vagy,

"Orrában a karika,
Gyere ide Marika."

Természetesen valamikor, mikor máskor, mint kamaszkorban, próbálkoztam komolyabb műfajjal is. Az egyik nyári táborban, 17 évesen, egy igen erős belső késztetés hatására egy szonettet is sikerült megírnom. De ennek már csak az első két sorára emlékszem. A többi az enyészeté lett, minden bizonnyal már regressziós hipnózis kellene, hogy fel tudjam idézni.

"Miért van az, hogy mindig Rád gondolok,
Éjszakánként Rólad álmodok?"

Ezt egy kedves lányhoz írtam, akit a tábor végén sikerült is hazakísérnem. Bajáról Zalaegerszegre. Akkor Békéscsabán, a szüleimnél laktam. De nem nála, hanem a vasútállomás egyik kemény padján hajtottam pihenőre a fejem. Már amennyire lehet egy ilyen helyen aludni.

Amikor megérkeztünk, beadtam a csomagot a vasútállomás csomagmegőrzőjébe. Két okból is, nem lopják el és nem kell cipelni. Hazakísértem, érzékeny búcsút vettünk egymástól, majd visszamentem és megvettem Budapestig a jegyet. Na nehogy már költsem ilyesmire azt a kevéske pénzemet, onnan autóstoppal terveztem. Komoly matematikai művelettel kiszámoltam, hogy 15 forint a csomagmegőrző napi díja, akkor még mennyi pénzem marad. Volt még elég egy vacsorára, úgyhogy beültem egy étterembe és elettem a maradékot. Amolyan urasan, egyszer élünk, húzd rá cigány...

Csak azt felejtettem el a számításnál, hogy a MÁVnál hiába adom be este hatkor, ha hajnal ötkor szeretném felvenni, az ezeknél már két napnak számít. Úgyhogy nem volt nálam elég pénz, hogy kiváltsam a csomagom. Elkezdtem lejmolni és hát az időtényező is ott volt a nyakamon, mert mindjárt indult a vonat. Vasárnap hajnalban nem sokan kóricáltak az állomáson. Rajtam is látszott, hogy ugyanaz a ruha van már rajtam vagy egy napja. De ez lehet érződött is. Úgyhogy nem nagyon találtam adakozó kedvű embereket, mindenki csak elhajtott a p..ba. Végül jött két srác valahonnan, látszott, hogy az éjszakát talpon töltötték, jelentős mennyiségű alkohol társaságában, ezért minden bizonnyal a nappal vízszintesen fog eltelni.

Kisegítettek, még egy darab kenyeret is adtak, amit nem sokkal előtte vásároltak egy boltban. Végül elértem a vonatot, a Déliből jegy nélkül átmetróztam Kőbánya Kispestig, majd onnan stoppal haza.

Ezzel az illetővel a mai napig megvan a kapcsolatom, azóta már kétgyermekes anyuka, és a második gyermeke most 5-6 hetes.

Rum & Coke @ The Beach House

Délután, ebédből visszafele menet, összefutottam Nathannal, a cég helyi irodájának vezetőjével. Már vagy másfél hónapja nem találkoztunk, mert július közepén elment szabadságra Európába, augusztus elején meg én voltam távol. A számlákért ugrott be. Mondta, hogy össze kellene már jönnünk egy sörre, Lubo, a szlovák kollégám is ma érkezik vissza Londonból két hét eltáv után. Ideje lenne megbeszélni, mikor megyünk át St. Luciára, Nathan barátnője is már át szeretne nézni.

Este hatkor hív Nathan, hogy 15 perc múlva összefut Luboval a Beach Houseban egy sörre, van-e kedvem csatlakozni. Mivel még az irodában voltam, munkaruhában mentem. Napközben átizzadt ing és bakancs. De mivel nem vacsoráztam, az idő rövidsége miatt gondoltam a helyi gyorsétteremben, a Chefetteben, Holetownban bekapok egy szendvicset. Ahogy kikérem a kajámat Nathan toppan be. A telefont a kocsiban hagytam, így nem tudtam, hogy ők nekik is ez jutott eszükbe. Két percre rá ott volt Lubo is.

Ez az az a hely, amit eddig a legjobb elhelyezkedésű gyorsétteremnek gondolok. Már csak azért, mert pl. estefelé amikor tömi magába az ember a hamburgert, meg kolát iszik hozzá, valami olyasmit lát, mint a képen. Mindezt $12.5-ért, ami kb. 900 forint. Illetve ingyen is meg lehet nézni, a figyelmeztető táblák szerint, hozott ennivalóval nem. De ha a partra ül az ember...

Mivel ma jóformán egész nap esett az eső, gondolom ez az oka, hogy kicsit drámaibbak a színek. Az egyik kép kicsit homályosabb, mert párás volt a lencse. Jellemzően itt akkor párásodik be az ember szemüvege is, amikor kilép valahonnan és nem akkor amikor belép valahová.

Innen átmentünk a Beach Housbe, ami gyalog, mintegy 20 másodperc. Lett volna, ha a hátsó kaput nem zárták már volna be. Így vagy egy percig is eltartott, amíg megkerültük az épületet. Nathan ezért úgy döntött, kocsival jön, mert neki hamarabb el kell mennie, mert meg volt egy megbeszélése a Sandy Lane Hotelnél. Valami szerver terembe nem engedték be, csak nyolc után, amikor már mindenki haza ment. Nem mintha egy ilyen látogatás fennakadást okozott volna napközben, de a szabály az szabály.

Nem volt nagy forgalom, így kedd este, szezonon kívül. Csak egy idősebb pár ült még a bárban. Tíz perccel később jött három srác. Illetve kettőre nem tudom mit mondjak. Az egyik, Luigi, a Sandy Lane-es részfeladat projektvezetője, a másik kettő, eddig ismeretlen. Mint kiderült, Canouanon dolgoznak, ahol alig egy hónapja jártam. Az a sziget, kb. 2km széles a legszélesebb ponton és mintegy 5.5 km hosszú. Ezen a szigeten is eléggé bezártnak érzem magam, ahol 30-40 perc kell, hogy az ember átérjen az sziget egyik feléről a másikra. Ott is, de Barbadoson autóval, Canouan gyalog, ha kilép az ember. Itt laknak vagy 270 ezren, ott, kb. 1500-an.

Szóval a két srác nemi identitását nem tudom hova soroljam. Talán elég annyi, hogy jobb kézen hordta mindkettő az óráját. Barbadoson tiltott a homoszexualitás. Az egyik fiú mentegetőzött, hogy nem veszi le a napszemüvegét, mert öt öltéssel varrták össze a szemöldökét és nagyon csúnya. Azért jött, hogy kivegyék a varratokat, mert Canouanon nincs kórház. Állítólag felrobbant egy koláspalack. Persze. Az arca többé része nem sérült meg. De hittünk a történetnek.

Érdekes dolgokat meséltek, illetve öszehasonlítgatták a Sandy Lane-t az ottani luxus hotellel a Raffles Resortal és fikázták az ittenit. Ott a zuhanyzóból is a tengert látja az ember. De ez még hagyján, a helyi rendőrörs fogdájából is, így ha a kocsmai verekedés után berakják az embert egy kicsit higgadni, akkor sem mulasztja el a napfelkeltét, ha keleti fekvésű elhelyezést kap.

Még tudnék pár - szerintem - érdekes dolgot írni, de egy kicsit késő van. Főleg a luxus jellegű témákról, illetve történetekről, amiket az este folyamán is hallottam. Nem az a lényeg, hogy mi mennyibe kerül, nem feltétlenül a legolcsóbbnak tűnő ajánlat nyer. Egészen más jellegű világ az építőiparban, amihez talán a legtöbbünk hozzászokott. Taposni lefele az árat, keresni az olcsóbbat.

Mikor hazajöttem, kivittem a szemetet. Már egy ideje le szerettem volna fényképezni mekkora békák vannak errefelé, és most sikerült. Illetve ez a példány szerintem nem is nagy. Nem tettem mellé a kezem, hogy érzékeltessem az arányokat. Remélem azért sejthető. Kb. 3-4x akkorák, mint a mi pici varangyos békáink, Magyarországon. Nem fényképezővel mentem a szemetes fele, de mikor félúton megláttam kettőt ugrálni visszajöttem a fényképezőért.

Csiga

Este, ahogy hazaértem a bevásárlásból, meglepő módón egy csigát láttam lefele mászni a szélvédőről. Hogy hogyan kerülhetett oda fogalmam nincs. A nyomokból az derült ki, hogy körözött egy jó párat a kocsi tetején, de az oldalon a nem láttam semmit. Bár sötét volt, meg annyira nem tartottam fontosnak, hogy a feladványokhoz hasonlóan végigkövessem a vonalat, hogy mégis, honnan indult el. Meglepő, mert furcsa, hogy a gumin, a tengelyen, majd onnan a sárvédőn megtalálja az utat, nem beszélve, hogy elég koszos része ez az autónak, amit nem biztos, hogy nagyon kedvel. Arra tudok gondolni, hogy valahonnan ráesett, vagy valaki viccből rárakta a kocsira. Végül levettem - bár erősen kapaszkodott - és elengedtem a fűbe.

Linux installáció

Szombaton egész nap zuhogott az eső, sok mindent nem csináltam. Csak ebédidőben mentem el, kajáért. Még képeslapot is akartam venni, de már nem tudtam rávenni magam.

Három hete, amikor Londonban jártam, vettem egy laptopot. Samsung X22, Inter Core 2 Duo, T8300, 2.4 MHz, 4GB Ram, 320 GB HDD, LightScribe DVD iró, ATI Radeon HD 2400,128 MB 14.1" WXGA, Intel HD audio, 6 az egyben memoria kártya olvasó, Intel 802.11a/b/g/N Wireless, Bluetooth, 3 x USB 2.0, VGA port 15pin, HDMI, 335.9mm x 240.4mm x 28.2, 2.18Kg. Hogy pontosan miért, nehéz megmagyarázni. Fogyasztói társadalom. Van céges és az eddig is megadta a rugalmasságot, de ügye a munka végeztével ezt vissza kell adnom, amit meg még egykor kirúgáskor örököltem öt évvel ezelőtt, az meg már meglehetősen elavult. Ugyan egy-két éve még azon internetezgettem.

A laptop beszerzést a munka végén terveztem, mert az árak úgyis folyamatosan esnek, és hónapról hónapra újabb dolgok jönnek ki. De ebbe valami miatt beleszerettem, a design, a specifikáció és az ár (549 font) aránya jók voltak és biztosan használható lesz még néhány évig. Ha más nem ezt is továbbpasszolom a családban, ha a következő feladatomhoz is kapok egyet, ahogy a többi 'levetett' eszközöket.

Ugyan Windows Vista Home Premium rajta van, de úgy döntöttem, hogy egyfajta lázadásként, linuxot is felteszek. Néhány éve nagyrészben Redhat-ot használtam az otthoni gépemen, amikor még létezett az ingyenes Desktop verziója, illetve most is van, de időközben Fedorának hívják. Erről olyan sok jót olvastam a tesztekben és már próbáltam a 9-es LiveCD verzióját és voltak vele problémáim ezért erről lemondtam.

A distrowach.com szerint az oldalon a legnébszerűbb disztribució az Ubuntu, a második az OpenSuse, a harmadik pedig a Fedora. Mindhárom verzió LiveCD-vel kipróbálható. A negyedik helyezettről a Linux Mintről nem hallottam korábban, de mint egy kis utána olvasás után kiderült, az Ubuntunak egy kicsit átszerkesztett, átszabott verziója. Ha a Sytem Monitornál a System fülre kattint az ember, ott is az van, hogy Release 8.04 (hardy). A csomagjainak jelentős része is ez. Az Ubuntut felraktam a céges gépemre még hónapokkal ezelőtt, hogy teszteljem, ha számítógépet veszek és könnyen használhatónak tűnt, a Suse Linuxot - amikor még így hívták - szintén próbáltam, a RedHattal párhuzamosan és utnána is, de ennek már jónéhány éve.

Összehasonlításként akkor az alábbiak kipróbálására szántam rá magam.

1. Ubuntu 8.04 LTS Desktop Edition

2. Linux Mint 5 Elyssa

3. openSUSE 11.0

Az első kettőnek GNOME az alap grafikus felülete, az openSUSE pedig mindkét verzióval letölthető.

Nekem a GNOME mar 6-7 evvel ezelőtt is szimpatikusabb volt. Egyszerűbbnek, tisztábbnak érzem, és talán kisebb előforrású, bár ennek a mai gépeknél nincs sok jelentősége,

Felmerülhet a kérdés, hogy 32 bites v. a 64 bites verziót próbálja ki az ember. Az Ubuntuból feltettem a 64 biteset, de amint kiderült, hogy néhány programnál ez nehézséget okoz, gyorsan lecseréltem a 32 bitesre. A Linux Mintnek nincs ebben a pillanatban 64 bites kiadása, az okokat egy cikk is elemzi.. Gondolom egy-két évnek el kell telni, mire berik ezt a szintet a szoftverek. így viszont le kell mondani 1 GB Ramról gyakorlatilag.

Átparticionáltam a diszket 10 GB-ot hogyva mindegyik disztribúciónak, ext3-ra formázva, a Vistának marad 40 GB, 10GB-ot elvesz a Samsung System Recovery, a swapnak 4 GB, a maradék 226 GB, meg adatnak, ntfs-re formázva, így elérhető mindegyik operációs rendszer alól. Swap nem tudom, hogy kell-e, de elég nagy a merevlemez, hogy ez ne okozzon problémát.

Telepítés: Az időt nem mértem egyiknél sem, de kb. 20-25 perc alatt a LiveCD-ről mindegyik feltelepült. Az openSUSE barátságos kezelőfelülettel indúl, az Ubuntu és a Linux Mint is gyorsan elkezdhető pár alapadat megadása után. A kettő felülete ugyanaz, de nem meglepő, mert mint fent is kiderült, a Linux Mint az Ubuntura épül. Alap telepítésnél az Ubuntu 2,1 GB-ot, ay openSUSE 2,3 GB-ot, a Linux Mint, 2,4 GB-ot foglalt el. Memóriából az alap rendszerek 180-220 MB-ot ettek. Nesze neked 4GB. A Swapot nem láttam, hogy használta volna valami.

Első benyomások.

Grub: A Grub felismerte a már korábbi telepítéseket és be is tette a menübe, így ezt nem kellett kézzel állítani. A legszebb felülete az openSUSE-nak volt, de ha a használhatóságot nézzük, teljesen mindegy. Előny: openSUSE-nál

Menü: Az Ubuntu a klasszikus Gnome menűt használja egy kis módosítással, fentről lefele gördüléssel, az OpenSUSE egy kicsit a KDE-re hajazó lenti menüt, a Linux Mint szintén egy ehhez hasonlók. Ami az utóbbiban tetszett, hogy a nemkívánt programok a menüben is kijelölhetőek eltávolításra. Illetve gyorsan létrehozható a kedvenc lista. Előny: Linux Mintnél

Hálózati kapcsolat: Mindhárom alapból felismerte a vezetéknélküli hálózatot és a kulcs megadása után létre is jött a kapcsolat. Ez egyébként a többi hardware is elmondható.

Alap design: Az Ubuntu egy szerintem egy csúnya barnás témát használ, az openSUSE a disztribúció színére épülő zöldet, nagyon jó árnyalatokkal, témákkal, a Linux Mint Elyssa, pedig egy szürkéset egy kis zölddel. Persze a GNOME-nál csak a fantázia szab határt, hogy hogy nézzen ki. Az ubuntus felületet néhány lépéssel átalakítottam MAC-re hajazó felületté. Lépéseket lásd itt.. Előny a Linux Mintnél.

Frissítés: Az internetre kapcsolódás után mindegyik rögtön elkezdte a frissítéseket keresni. Valami megmagyarázhatatlan ok miatt az openSUSE-nél elég sokáig tartott. Az internetkapcsolat is valami miatt akadozik ennél.

Programok: Csak mezei desktop felhasználó vagyok, az irodai alkalmazásból az OpenOffice.org mindhárom disztribúcióban megtalálható. Böngészéshez alap a Firefox, képnézegetéshez a Picasat fel kellett installálni, és a kommunikációhoz pedig a Skypeot raktam még fel. A googleEarth-ot is feltettem, ez utóbbi valami miatt nagyon sokat leköt az erőforrásokból, sokkal többet, mint a Vista alatt. Bár a memóriahasználat, még így is csak 700 MB magasságában járt, szemben a Vista 1,5 GB körüliével, bár ezt nem lehet egyformán összehasonlítani, mert nem ugyanazon oldalak voltak a böngészőben megnyitva. Amit még csináltam egy minimális weboldalszerkesztés a Seamonkey szerkesztőjével, illetve ftp le és feltöltés a GNOME commanderrel. A Linux Mint esetében az onlájn TV-nézéshez a Totem pluginjait installálni kellett. A totem movie playert használtam filmnézésre is.

Röviden ennyi. Az első benyomások alapján a Linux Mint volt az ami megtetszett, köszönhetően nagyon egyszerű designjával, és a menüjével. De mivel mint írtam desktop felhasználó vagyok és a külsőségekre nagyobb hangsúlyt fektetek, de ez gyakorlatilag egy picit átszabott Ubuntu, úgyhogy nem hiszem, hogy a háttérben nagy problémák lehetnek. Azt hiszem ennél maradok.

Szeptemberi szabadság

Szeptemberben van egy hét szabadságom. Illetve pontosabban három napom, mert ennyi jár és két fizetetlen nap. A szerződés hosszabbításakor kértem, hogy, el tudjak menekülni innen a bezártságból.

Az egyik opció Magyarország, de erről ebben a pillanatban kezdek letenni, mert a három hónap hosszabbításra csak egy jegyet fizet a cég és ezt nekem kellene állnom. Ez 1000-1200 euró nagyságrend vagy még lehet több is és hát ennyi pénzből sok mindent meg lehet csinálni, de egy hét Magyarországra most egy kicsit soknak tűnik.

Úgyhogy gondolkozom más lehetőségeken. A környező szigetekre hétvégén is át lehet menni, és valami egészen megmagyarázhatatlan okból nem vágyok kókuszpálmás tengerpartra. Inkább fenyőerdőkkel és havas hegycsúcsokról álmodozom mostanában.

Viszonylag könnyen el lehet jutni Észak-Amerikába, az Air Canadának és az American Airwaysnek is van néhány közvetlen járata pár várossal. Amerikai vízumom nincs, lehet, hogy küszködni kell vele, Torontóban és környékén, egészen Montrealt bezárólag tavaly is jártam, így nem nagyon vonz most oda semmi, hogy tovább menjek Albertába vagy British Kolumbiába 2-3 napot fel kell áldozni az utazással a 9 napos eltávból, így fajlagosan ez is megdrágul.

Nézegetve a dél-amerikai opciókat, ott sem egyszerű a dolog. Miamin keresztül sok lehetőség van, de a legtöbb értelmesebb helyre csak 1-2 átszállással lehet eljutni, ami megint csak időigényes, és sok iránya nem lehet megoldani egy nap alatt. Végül a sok lehetőség mérlegelése után Venezuela maradt. Ide sem lehet eljutni egy éjszakázás nélkül, a kicsit szerencsétlen csatlakozás miatt, viszont visszafele már belefér egy nappalba, de így is be kell áldozni az egészet, hiába van néhány órányira.

Szóval akkor röviden úgy alakul, hogy egy szombat reggel az első járattal el Trinidadra. Itt még túl sok látnivalót nem találtam, csak az állatkertet, illetve a sziget biztonsága is hagy némi kívánnivalót, így valószínűleg másnap, vasárnap reggel tovább Caracasba. Majd onnan a következő vasárnap Trinidadon keresztül vissza Barbadosra.

Hogy még ez melyik héten lesz, az további egyeztetés kérdése, és még az is, hogy, hogy mit fogok megnézni Venezuelában, mivel telik a hét.

"Szerencsére" egyedül megyek, így nem kell arra figyelni, hogy esténként legyen hova bedugni a hajszárítót vagy a hajegyenesítőt. Borotvát sem viszek majd. Így legalább a rólam készült képek könnyen időrendbe állíthatóak lesznek. Csináltam már ilyet, '99-ben Norvégiában, három hétig. Ezt Craig, skót/dél-afrikai évfolyamtársam találta ki. Majd miután visszaértünk, úgy döntött, hogy borotválkozás nélkül állít be a barátnőjéhez. Nem fogadta kitörő lelkesedéssel a csavargót.

A cuccot is elég könnyűre tervezem, amolyan fogkefe és bankkártya jelleggel. Mivel hideg nem lesz, csak rövidnadrág, néhány póló, alsónemű és egy esőkabát. Meg szappan és törölköző. 2000-ben a három hetes dél-afrikai túrámat megúsztam 13 kg-ból, de úgy, hogy ebben volt három üveg bor, egy félliteres unikum és két kis rúd Pick szalámi ajándékként, egy útikönyv, valamit Craig bakancsa. Most ajándékot sem kell vinni senkinek.

Hezitáltam autóbérlésen is, még nem tudom, hogy lesz vidékre menet. Caracasban biztosan nem kell, illetve a közlekedés is a leírások alapján kicsit kaotikus. De talán jobb, mint Trinidadon, ahol azt tanácsolták, hogy a főszabály, hogy próbálj életben maradni az úton. Lásd. Trinidad and Tobago Get around Basically, it is driving based on common sense. Drive to stay alive.

Egyelőre itt tart a tervezés gondolati szinten. Persze a munka miatt, lehet, hogy ki kell hagyni ezt a kirándulást. Majd látjuk.

Reklamáció eredménye

A vasárnapi reklamációnak annyi előnye volt, hogy megkapom a 30 fontot, több nem jár, illetve egyel magasabb osztályra tesznek visszafele. Gondolom standard gyakorlat. Ez részemről a prémium economyt-t jelenti, ahol kicsit több a hely, jobban dönthetőek az ülések, szélesebbek a karfák, kényelmesebb, többfokozatú a lábtartó,illetve ha az ember előtt nem ül senki, akkor előre is dönthető az előtte levő ülés és így akár a láb is felrakható. De szerintem annyival nem jobb, amennyive többe kerül. Már háromszor tettek magasabb osztályba a Bridgetown-London illetve a visszafele úton, gondolom a törzsutaskártya miatt. Illetve karácsonykor addig reklamált az exem mögött lévő illető, mígnem megkértek minket, hogy fáradjunk előrébb. Mi nem reklamáltunk. Bár nekem mindegy, mert bealszom bárhol.

Rendszámtáblák Barbadoson

Mivel több kérdést is kaptam ezzel kapcsolatban, de még kommentet is, gondoltam pontosan utána nézek a rendszámtáblák felépítésének. Néhány dolgot már tudtam, mert pár nap után nem volt nehéz leszűrni, hogy B a busz, Z a taxi, H a bérelt autó, MP, rendőrség katonaság, illetve azt is mondták, hogy az első betű az egyházközséget jelenti.

A legtöbben azt nem értették, hogy nem egyforma hosszúságúak a rendszámok. Pedig sok helyen ez a gyakorlat, ha más nem, osztrák és német rendszámokat mindenki látott már. Írországban is sorban adják ki, és nem írnak nullákat tölteléknek.

A barbadosi rendszámtáblák egy vagy két betűvel kezdődnek és maximum négy számjegyűek. Az első betű az egyházközségre vagy a kategóriára utal.

Egyházközségek betűi:

* A - Parish of St. Andrew
* E - Parish of St. Peter
* G - Parish of St. George
* J - Parish of St. John
* L - Parish of St. Lucy
* M - Parish of St. Michael
* O - Parish of St. Joseph
* P - Parish of St. Philip
* S - Parish of St. James
* T - Parish of St. Thomas
* X - Parish of Christ Church

Ezek a rendszámtáblák vagy fehér fekete alapon elöl és hátul vagy fekete fehér alapon elöl, és fekete sárga alapon hátul.

Speciális betűk

* B - Busz, kék fehér alapon
* CD - Diplomáciai járművek, sárga kék alapon
* H - Bérelt autó, kék fehér alapon
* MP - Katonai vagy rendőrségi járművek, fehér zöld alapon
* Z - Taxis. kék fehér alapon
* ZR - Magán buszok, kék fehér alapon
* M - Autókereskedők piros fehér alapon

A balkormányos autók rendszámán még fel van tüntetve, hogy "Left hand drive"

Remélem így már érthetőbb.

North point

Mivel vasárnap sem volt semmi fix program, így egy könyvvel, Coelho: Az alkimistával a kezemben 'kiballagtam' a North Pointhoz. Útközben vettem egy flakon kókusztejet az útmentén. Közel három órát olvastam, illetve bámultam az Atlanti Óceánt. Kellemes olvasmány, kellemes környezet.

Odafele menet megálltam tankolni. A Simpsonos pólóm volt rajtam. A benzinkutas lány hangosan végigolvasta. Majd megkérdezte: 'És semmi szex???'

Barbados múzeum és reklamáció

Már korábban is jeleztem, hogy néhány barbadosi látnivalóról is írni szeretnék, összekötve azzal, hogy ráveszem magam a látogatásukra. Így jött mára a George Washington Ház és a Barbados múzeum. Úgy döntöttem, hogy nem az ismert úton megyek be a városba, hanem csak úgy találomra irányba állok. Barbadoson nincsenek nagyobb tereptártgyak, hegyek, nagy épületek és ha a tengert nem látja az ember, akkor nem könnyű tájékozódni. Az irányt sem mindig könnyű meghatározni, mert csak 13 fokra van az Egyenlítőtől, így 11 óra körül, amikor útnak indultam, a villanyoszlopok árnyéka sem nagyon adott támpontot. Az utcák pedig eléggé kanyargósak. Végül ha az ember megpróbál 'egyenesben' maradni, előbb-utóbb eljut valami ismerősebb helyre. Így is volt, kb. nyolc-tíz perc vezetés után felismertem, hogy valahol elvétettem az irányt, majd újabb nyolc-tíz perc után leértem a déli partra nem messze a múzeumtól.

Sajnos a George Wasinghton ház csak hétfőtől péntekig, reggel kilenctől délután fél ötig tart nyitva, úgyhogy ezt egyszer kénytelen leszek munkaidőben meglátogatni. A Barbados múzeum nyitva volt.

Nem egy nagy épület, de így is sikerült több mint két órát elütni itt. A kiállítások bemutatták a Barbados természetrajzát, beleértve a geológiáját, kialakulását - Barbados egy korál sziget - a tenger és a szárazföld élővilágát. A sziget történelmét, egy berendezett 18 századi ültetvényes házát, hálóval, gyerekszobával, ebédlővel.

Az ideiglenes kiállítás a betakarítás végével összekötött fesztiválról szólt. Ezt, a szabadság miatt kihagytam. Érdemes belenézni a youtube-on lévő videókba. Már akit érdekel, hogy a nők hogyan rázzák a feneküket. Engem érdekelt. Megmozgatta a fantáziámat.

Képeket nem készítettem, mert nem lehetett fényképezni.

Majd ezután kimentem a repülőtérre megreklamálni a csomagkésést és kérni az ezzel kapcsolatos kompenzációt. Azt még nem írtam, hogy visszafele sem érkezett meg a csomagom. Az elmúlt kilenc hónapban hat alkalommal jöttem Barbadosra és eddig háromszor nem ért ide. Így az 50%-os arány után már úgy vagyok, vagy megjön, vagy nem. Ami bosszantó volt, hogy majd két óráig eltartott, mire ki tudtam jönni a repülőtérről. Illetve nem tudtak kompenzációt sem adni, mert nem érték el azt az illetőt akinél a fiók kulcsa volt. Szegény Dennis kollégám már másodszor szívott emiatt. A dolog azért is húzódott el, mert vagy fél óráig nem volt senki a reklamációs pultnál.

Nunoval, az egyik kollágámmal összefutottam a repülőn. Otthon volt Portugáliában három hétre. Kb. egyidőben kerültünk sorra, az útlevélkezelésnél, de az én bevándorlási nyomtatványomat nem tudta elolvasni útlevélkezelő. Nem értem, a korábbiakat is ilyen rondán töltöttem ki, ezek szerint a többiek vagy tanultak grafológiát, vagy el sem olvasták. Szóval az én útlevélkezelésem vagy 2-3 percig eltartott, mire pár adatot olvashatóan átirt a hölgy. Így mire átjutottam, már meg is érkezett a csomagja. Így érzékeny búcsút vettünk egymástól, én meg csak vártam. De csak nem akar jönni.

Délután fél háromkor kiértem, de már a 16.50-eshez már elég sok ember összegyűlt, így úgy döntöttem, hogy visszajövök később. Addig el megyek enni, mert még nem ebédeltem és leugrok az egyik közeli strandra. A késői ebéd kék marlin volt rizzsel és egy sörrel Oistinsban a halpiacon. A strandra szintén Oistinsban, a Miami beachre mentem. Itt a vízben beszélgettem egy bálnatermetű hölggyel. Mint kiderült, ő a szigeten született, de most Dél-Angliában élnek. A nagymama temetésére jöttek haza. Közben láttuk a repülőket leszállni, elmondta, hogy gyerek korukban sokat játszották azt, hogy hang alapján kitalálják, hogy melyik gép, melyik légitársaság. Ő sok Concorde-ot látott leszállni. Emiatt irigyeltem. Én csak a Heathrow-n láttam egyet gurulni még 2003 őszén, Dél-Afrikába menet, és itt a múzeumban.

Van egy pólóm, aminek a hátára nagybetűvel rá van írva, hogy 'IRELAND'. Még Írországban vettem, elkövetve azt a hibát, hogy nem néztem meg a hátulját. A strandról az autó fele menet, lelassított mellettem egy hölgy, kiszólt az ablakon, hogy mindenki tudja, honnan jöttem. Én visszaszóltam, hogy igen, de magamban azt mondtam, hogy fogadjunk, hogy nem. De már volt olyan, aki a rögbiről kezdett el velem beszélgetni, meglátva ezt a pólót. Egyszer egy kanadai hölgy jegyezte meg, hogy régen hallotta már ezt a szép dublini akcentust. Bár akkor nem ez volt rajtam. Gyanítom nem múlt el az a ca. húsz hónap nyomtalanul, de két év Svédország után többen Skandináviába tettek.

Na de nem is erről akartam itt írogatni. Kimentem a repülőtérre és bemutattattam ott két számlát összesen ca. 550 dollárról, ami kb. 44 ezer forint. Azt mondták, hogy a foglalási osztályom szerint, csak 30 font, kb. 120 dollár jár. Hezitáltam, hogy csak az egyiket adom le, de ha már lúd, akkor próbálkozzunk meg a kövérebbel. A számlákon volt három póló, egy rövidnadrág, egy papucs, egy naptej és három alsógatya. Tehát csupa olyan, ami nyaraláshoz kell. Ez az összeg a tax free áruk. Itt Barbadoson elég drága a ruhanemű. Kíváncsi vagyok, hogy mi lessz a vége, mennyit fizetnek ki egyáltalán. Már nem ez az első alkalom, hogy bevásárolok pólókból. Azt hiszem jó pár évig nem hordom el őket, ha hidegebb országba költözöm a munka után.

H1, H100, H1000

A bérelt autóknak H-val kezdődik a rendszáma és az írás fehér alapon világoskék betűk. Csütörtök este, hazafelé tartva láttam a H1-et előttem. Eddig nem láttam még egyszámjegyű H-s rendszámot, de el sem gondolkoztam azon, hogy van ilyen, egészen idáig.

Délben ebédelni menet a parkolóban, nem messze, ahol megálltam, ott parkolt a H100. Majd alig hogy kifordultam az útra, szembejött a H1000. 'Ilyen nincs' - felkiáltottam. Ezzel a negatív gondolattal rögtön hiba került a Mátrixba. A következő bérelt autó a 1115-ös volt a 1111 és utána pedig a 1231 jött az 1234 helyett. Az egész alig 30 mp alatt zajlott le.

Update a Posta posthoz. Ma megérkezett a Magyarországon június 17-én feladott levél is.

Posta

Már több képeslapot is feladtam Barbadosról. Valami megmagyarázhatatlan ok miatt volt már ami egy hét alatt Magyarországra ért és vannak amik másfél hónapot futottak. Olyan is előfordult, hogy az amelyiket később adtam fel hamarabb Magyarországra ért. Persze ezt véletlenül a helyi levelek közé dobtam a postán.

Visszafele is teszteltem. A december 22-én elsőbbségivel feladott levelem február 12-én ide. A boríték fel volt tépve és egy átlátszó, nagyobb egyen borítékba csomagolták, amire ráírták, hogy x millió küldeményt dolgoznak fel és előfordulnak sérülések. Egy június vége felé feladott küldemény még mindig úton van valahol.

A DHL is tudott meglepetést okozni. Ezeknél működik az online nyomonkövetés. A munkavállalási engedélyem miatt szükségem volt egy erkölcsi bizonyítványra. Mondták, hogy sima postát kerüljük, a fentiek függvényében érthető. Így a gyorsposták közül a DHL egyszerű választásnak tűnt. Néztem is november végén, hogy megérkezett a küldemény Barbadosra. Majd másnap délután felhívtam az központi irodánkat, hogy minden rendben van-e vele. Nem tudtak róla semmit. Leellenőriztem az onlájn státuszt, elment Venezuelába Panamán. Gyanítom elfelejtették kirakni. De egy nappal később csak ideért.

Maszat Peti

Pár kép a fiamról, Péterről. Kicsit maszatosan, miután betolt egy kisüveg öszibarack Kubut.

20080809 Peter

Klikk a képre.

Magyar mint világnyelv?

A kedves magyarországi politikusaink, döntéshozóink legalábbis így képzelik. De az is lehet, hogy forditóirodák lobbija áll emögött.

Néhány esetben előfordult, hogy valamilyen hivatalos igazolásra volt szükségem. Ilyen például az erkölcsi bizonyítvány is, amit például munkavállalási engedélyhez, vízumhoz szoktak kérni. Ezt Magyarországon valamilyen megmagyarázhatatlan okból csak magyar nyelven tudják kiállítani. Összehasonlításképpen a svédek öt nyelven ráírják a papírra, hogy az ember a bűnügyi nyilvántartásban nem szerepel. Azt nem tudom hány nyelven írják meg, ha szerepel. A név, születési hely, idő, anyja neve, leszámítva az írási sorrendet az ugyanaz. Több nyelven rányomtatni az egyenszöveget nem hinném, hogy nehéz lenne. Így viszont sokezer forintért kell hivatalos fordítást kérni.

Mikor egyszer reklámozta magát az Ekvivalencia program, vagy micsoda, aminek az Eu-n belüli diplomák elfogadását kívánja megkönnyíteni, kertem tőlük egy papírt a magyar diplomámról, faszán adtak egy A4-es fejléces pecsétes papírt magyarul, hogy itt és itt, ekkor és ekkor, ezt és ezt tanultam, ami egyébként is benne volt, annyival kiegészítve, hogy a diploma eredeti. Mindezt 15 e forintért, kb 3 éve. Mikor reklamáltam, hogy legalább angolul, netalán több nyelven is megírhattak volna az egyenszöveget, az volt a válasz, hogy az Eu-ban a magyar hivatalos nyelv. Úgy döntöttem, hogy nem röhögtetem ki magam ezzel a magyarázattal.

Mentségükre legyen mondva, hogy a születési anyakönyvi kivonat alapnyomtatványa már többnyelvű. Elképzelhető, hogy időközben más is változott.

Motorcsónak

Addig gyerek, amig játszik. 60 felett is. Nagytata és a két unokája. János bácsi - nem a csatában - Petra és Péter.

A videó Békéscsabán, az Élővíz csatornán, a liget magasságában készült.

Osztálysörözés

A szombat korán reggel Békéscsabára mentem, fél tíz fele értem oda. Hazaérve egy kis reggeli után bevetettem magam az ágyba. Mivel az előző két éjszaka nem sokat aludtam, azt is nagyrészt közlekedési eszközön, illetve a hatórás időeltolódás miatt sikerül is délután négyig csukott szemmel vízszintben maradni.

Este osztálysörözést tartottunk. Korábban is beszéltük, hogy nem csak a szokásos öt évente megrendezett általános iskolai találkozókat tartsuk meg, hanem jöjjünk össze máskor is. Persze a nyár nem a legalkalmasabb időpont, főleg a nyaralások miatt.

Ezeket Krisztával szoktuk szervezni, olyan munkamegosztásban, hogy én szólok a fiúknak, ő a lányoknak. Persze időnként akad egy kis átfedés. Csak sms-eket és emaileket küldtem, Kriszta találkozott pár emberrel és fel is hívott néhányat. A nyári időpont ellenére az előzetes visszajelzések alapján mintegy 10-12-fős részvétel volt várható.

Végül hárman voltunk. A két szervező és még egy lány, Edina jött el. Kellemes hangulatban telt el, jót beszélgettünk. Szerintem.

London

A hazaút nem volt egészen zökkenőmentes. Mivel egy négy napos hosszú hétvége közeledett és ilyenkor elindul az exodus a szigetről, illetve az aratás befejezését megünneplő karnevál miatt is meglehetősen sokan jönnek ide, igyekeztem minél hamarabb kiérni a repülőtérre.

Eddig több alkalommal a 16.50-kor, (téli időszámításkor 17.50-kor) induló British Airwaysel mentem, ez másnap reggel hat óra magasságában van Londonban. Most valami ok miatt a cég a 18.55-re vett jegyet. Így a csatlakozásra menetrend szerint csak másfél óra maradt. Ez elég is lehet.

Mint ahogy fent írtam, korán kint voltam. A 16.50-es emberkék már nem voltak a pultnál, a 18.55-sök pedig jóformán még nem voltak. Így ezen villámgyorsan túl is jutottam.

A repülőtéren lévő bankfiók este ötkor zár be. Arra is maradt időm, hogy itt pénzt váltsak. A helyi pénzmosási és a valuta védelmében megalkotott szabályok szerint utazásonként maximum 1000 barbadosi dollárnak megfelelő külföldi valuta váltható. Ez forintban ebben a pillanatban kb. 75 ezer forintnak felel meg. A helyiek útlevelében van is egy rovat, hasonló, mint egykor a mi valuta lapunk volt, ahol bejegyzik a pénzváltásokat. Szerencsére a külföldi útlevele esetében nem így van, így már csináltam azt, hogy Holetownban, bankfiókról bankfiókra járva, kijátszva ezt a szabályt több pénzt váltottam egyszerre. Bár kitalálták azt is, hogy csak egy nappal az utazás előtt lehet ilyet elkövetni. Ezt a repülőjeggyel igazolja az ember. Manapság az elektronikus jegyek esetében a dátum könnyen átírható. Szóval az első alkalommal csak a harmadik nekifutásra sikerült pénzt váltani, de azóta már rutint szereztem.

A banknak a váró felől is van egy ablaka, ami este kilencig tart nyitva, így ott is váltottam ezret. De még megvártam, hogy bezárjon a fiók, illetve megnéztem, hogy nem ugyanaz az ember ül az ablak mögött, akinél a másik oldalon váltottam.

Na de eredetileg nem is erről kezdtem el írni, de ha már kitértem rá, akkor befejeztem a gondolatot. Szóval öt körül bent voltam már a váróban. Láttam is a 16.50-re a beszállást. Viszonylag pontosan indult. Nekem még volt két órám. Általában ezt internetezéssel és a laptopon filmnézéssel szoktam elütni. Sajnos otthon felejtettem a fülhallgatómat, így ez utóbbi tevékenység elmaradt.

A 18.55-ös 18.55-kor még nem volt sehol. Pár percel később érkezett. Ekkor már erős volt a gyanúm, hogy a csatlakozást nem fogom elérni. Bár éppen lehetnek olyan szélviszonyok, hogy fél órát is behoz a hivatalosan nyolc óráig tartó úton. De olyan is, hogy egy órát rátesz.

Este nyolc körül, el is indultunk. Illetve kitoltak. Majd negyedórás egyhelybe állás után, bemondták, hogy probléma van az egyik generátorral és visszamegyünk. Na mondom, akkor lehet, hogy ma este maradunk. De villámgyorsan, alig fél óra alatt 'megjavították'. Csodálkoztam is, de biztosan kéznél volt valaki, aki tudta, hogy a kalapáccsal pontosan hova is kell ütni.

Ekkor már teljesen reménytelennek látszott, hogy elérem a csatlakozást, mert este kilenc fele járt az idő. Még az interneten megnéztem a lehetőségeket, a Gatwickről csak a 9.30-as után csak este 18.55-kor van a következő. Már ekkor elterveztem, ha nincs más, bemegyek a városba. Bíztam abban, hogy nem tesznek át egy Heathrow-ról induló járatra, mert semmi kedvem átcipelni a bőröndöket.

A repülőn az egyik utas megkért, hogy cseréljünk helyet, hogy a felesége mellé ülhessen. Egy kisgyermekes anyuka mellé kerültem. A gyerek másfél éves lehetett. Azt hittem, hogy lőttek az alvásnak, de leszámítva egy kis nyüszögést, a csemete nagyon jól aludt. Meg is dicsértem az anyukának az út végén, aki ebbe belepirult. Legalábbis azt hiszem, mert ez nem látszott a sötét bőre miatt.

A repülő tartotta a menetidőt és egyben a késést is. Nyolc óra helyett, alig tíz óra előtt pár percel érkezett London-Gatwickre, alig negyedórával a csatlakozás után.

Az információs pulthoz viszonylag jókedvvel mentem oda. Az egyik filozófiám, hogy két dolog miatt nem érdemes aggódni. Az egyik, amin nem lehet változtatni és a másik, amin lehet. A másik oldalon így egy segítőkész, vicces pacák fogadott, akivel jól elpoénkodtuk az egész késést, meg a kellemetlenséget. Kiderült, hogy automatikusan már áttettek a 18.55-re. Mondom, akkor nagyszerű, van fél napom a városban. Egy másik, pedig, hogy nézzük mindennek a jó oldalát

A repülőtér tele volt géppisztolyos rendőrökkel, mint ahogy Londonban már lassan megszokhattuk. Illetve most mintha sokkal többen lettek volna, vagy legalábbis többen látszottak. Az egyik helyen ordibálva - bár ez inkább a háttérzaj miatt volt - libasorba terelték az embereket és kutyával szaglásztattak bennünket. Ezt többnyire nem lehet tudni, hogy ez gyakorlat, a terroristák elrettentéséért csinálják vagy pedig tényleg volt valami veszély.

Úgy döntöttem, hogy majd a városba megreggelizem. Pár percel 11 óra előtt értem a Victoriára. Ahogy bementem az egyik gyorsétterembe, éppen abban a pillanatban fordították át a reggeli menüt tartalmazó táblát. Volt még ugyan pár perc, ezért egy másik helyen is próbálkoztam. De már ott is befejezték a reggeli etetést. A pultos viszont ajánlott egy szendvicset, amit fel tud melegíteni. Bevállaltam. Tényleg elment reggelinek és finom is volt.

Majd sétáltam tovább, élvezve a hűvös időt, rövidujjú ingben, egészen a Westminster Abbey-ig. Errefelé már többször jártam, de még nem sikerült megnéznem belülről, mivel mindig zárva volt. Vagy a korai zárás miatt, vagy vasárnap jártam errefelé. Fantasztikus volt. Azt hiszem a kultúrsokk miatt rengeteg mindent nem tudtam befogadni, úgyhogy ha legközelebb úgy alakul, még egyszer benézek majd.

Kellemes idő volt és már csak sétáltam a Temze parton, hogy elüssem a hátralévő néhány órát. Energiám már nem volt bemenni sehova, csak egy kis galériát néztem meg, ahol Pink Floyd albumborítók és ezek témáira készült képek voltak. Ja és még egy Guinnesst is megittam. Igaz ez ír és nem angol sör, de már hiányzott az íze.

Majd vissza a repülőtérre. Mivel kaptam egy tíz fontos kupont, beültem vacsorázni egy étterembe. Bélszínt kértem. Egy sörrel együtt 20 font volt. De azt hiszem itt ettem életem legrosszabb steakjét és minden bizonnyal a legdrágábban, szóval az ár/érték arány nagyon rossz volt. De lehet, hogy francia étteremben nem bélszínt kellett volna enni.

Budapestre érve volt egy olyan érzésem, hogy a csomagom elmarad. Be is jött. Itt is viccelődve mentem a pulthoz és meglehetősen segítőkész hölgyeket találtam a másik oldalon az este 11 órás időpont ellenére. A csomagom megvolt. Londonban maradt, mert elfelejtették átcímkézni. Holott az ügyfélszolgálati pultnál is és amikor becsekkoltam, akkor is elkérték a csomagcímkéket. Na de nem baj. Nem kellet cipelnem őket.

Szabadság előtt és után

Néhány napra Magyarországra utazom, így elképzelhető, hogy nem írok semmit. Főleg azért, mert nem lesz annyi szabadidőm, szabadságon leszek, nem dolgozom.

Azt hiszem van néhány dolog, amikkel kapcsolatban írni szeretnék. Elsősorban a visszajelzések miatt.

Be kellene már fejeznem a Grenadines túra második részét, illetve erről sem kezdtem írni. Néhány ember kérdezte, hogy egyáltalán milyen látnivaló van itt a pálmafás és a sziklás tengerparton kívül. Megpróbálom összeszedni, sorozatszerűen. Láttam már jó néhányat ezen a 20x40 km-es szigeten, de még mindig van mit megnézni.

A motoros rendőr

Vasárnap kocsmába menet a holetown-i rendőrség előtt vagy inkább mellett, sikerült egy rendőrmotorosnak neki mennem. A rendőrség hamar a helyszínre érkezett.

De előbb az előzmények. A múlt hétvégéről nem írtam semmit. Bár sok említésre méltó dolog nem is történt. A szombatot egy kis bevásárlással töltöttem, mivel ez az utolsó hétvégém a hazautazás előtt. Csak 11 óra magasságban sikerült felkelnem ez egy kicsit későre húzódott.

A vasárnap egy kicsit lightosra sikeredett. Semmi bámészkodás, semmi kirándulás. Luboval, a szlovák kollégámmal beszéltük meg, hogy összefutunk. Snorklingról is szó volt. De mivel, mint utólag kiderült, vasárnap hajnal ötig dolgozott, így ez elmaradt. Végül este beszéltük meg, hogy megiszunk egy sört.

A Surf Side bar Holetownba, a tengerparton, a rendőrség mögött van. Általában a rendőrség előtt állok meg, mert abban a parkolóban többnyire van szabad hely. De most úgy döntöttem, hogy talán mégis a kocsma elé állok be. Befele menet van egy szűk keresztmetszet, ahol két autó nem fér el, ugyan én értem oda előbb, de a parkolóból nagy sebességgel kikanyarodott egy nagyobb terepjáró. Megálltunk mindketten egy másodpercre, de mivel a másik autó nagyobb volt és többen is ültek benne, erősebb kutya ...ik alapon, úgy döntöttem én tolatok vissza. Bele is néztem a tükörbe, szabad a pálya, hátramenet és indulás. Csak a motoros rendőr megbújt baloldalon, amit a középső tükörből nem láttam. Mikor dudált akkor már késő volt. Végül is csak a sárvédőjét törtem el. Gyorsan bement a rendőrségre, kihívta a kollégáját, majd gyorsan felírták a dolgokat és viszontlátásra. Annyit kért a rendőr, hogy a kocsi biztosítását vigye be az autóbérléssel foglalkozó cég a rendőrségre és ne igyak sokat, mert így az aratási fesztivál idején nagyon sok az ittas vezető és sok a baleset. Majd jó szórakozást kívánt. Persze megemlítette barátságosan és viccesen, hogy ezért le is tartoztathatnak, de mivel elismertem a hibát ettől eltekint. Ez azért nem biztos, hogy olyan jó vicc lett volna.

Munkakeresés Barbadoson

Sokan kérdezik azt is, hogy hogyan lehet munkát keresni Barbadoson. A válaszom az, hogy nem tudom, fogalmam sincs. Nem helyi cégen keresztűl kerültem ide és a szerződésem csak a munkavállalási engedély miatt van részben helyben. Távolról szerintem elég nehéz, de biztosan sok példa van erre. Ez egy zárt piac, alig 270 ezer emberrel, nagyon szigorú munkavállalási szabályokkal. Itt valóban az számít, hogy kit ismer az ember és nem az, hogy mit ismer, mit tud.

Nekem, hogyan sikerült mégis? Hogy kerültem ide? Azt mondanám, hogy viccből. Próba, szerencse alapon, nagyrészben magánéleti motiváció miatt. Az, hogy éppen Barbados, az a véletlen műve. Ha vannak véletlenek. Hetente többször is kapok információkat mindenféle munkalehetőségről, és a kedves személyzetis cégek és munkatársaik is érdeklődnek felőlem és elküldik a legfrissebb információkat. Ez is így jött, még valamikor 2007 szeptemberében.

Én meg csak valóban viccből, valóban próba szerencse alapon, esélytelenek nyugalmával elküldtem az életrajzom. Néhány nappal később hívtak úgy d.e. tíz körül, hogy délután el tudok-e menni egy interjúra Dublinban, az ingatlanfejlesztéssel foglalkozó céghez. Mondom, éppen el, de farmer van rajtam, igaz khaki színű, meg egy ing, haza meg már nem tudok menni. Mondták nem gond. Akkor nem gond. Ott beültünk egy tárgyalóba, a telefon vonal egyik végén a londoni, a másik végén a barbadosi leendő főnököm. Ők beszéltek vagy fél órát én pedig vagy tíz percet.

Majd pár nap múlva visszahívott a személyzetis, hogy le tudok-e jönni Barbadosra, mert a második kör itt lenne. Ha már fizetik az utat, akkor miért ne, úgysem jártam ebben a térségben. Majd néhány nap múlva kérdezték, hogy akkor szerda vagy csütörtök. Csütörtököt mondtam. Az út Dublin-London 1 óra, London-Bridgetown 8,5 óra, viszonylag szoros csatlakozással, ami Dublinból úgy indult, hogy 1 óra késés már az induláskor és emellett még volt valami probléma, ami miatt körözni kellett. Én elértem a csatlakozást, a csomagom nem. Ebben volt a cuccom a másnapi interjúra. Előtte még meg is kérdeztem ruhakódot. Szóval ott álltam farmerben, bakancsban, hosszúujjú ingben a 30 fokban, váltás ruha nélkül, Barbadoson. A poggyász reklamációnál közölték, hogy meg van a csomagom, Londonban, majd a másnapi géppel érkezik. Nagyszerű. Azzal megyek vissza. Kérdezték, hogy be van-e zárva a táska. Be volt. Lakattal, vagy kombinációval? Mondom lakattal. Akkor viszont itt kell hagyni a kulcsot, mert elképzelhető, hogy a vámon fel akarják nyitni. A kulcsot otthagytam. Az egész procedúra másfél óráig tartott.

Javasolták, hogy menjek taxival a szállodába, de inkább kocsit béreltem, mondván, hogy az rugalmasabb és talán lesz időm autózni. Az első utam egy bevásárlóközpontba vezetett. Azért helyismeret hiányában elöszőr kihívásnak tűnt, de még a repülőtéren remek útbaigazítást kaptam és a turistatérkép is megfelelő részletességű volt, emellett még arányos is. Nem tudom, kinek mi a tapasztalata a turistainformációknál felnyalábolható térképekkel, de nekem úgy tűnik, sokat grafikusok rajzolnak és gyakran előfordul, hogy ugyanazon a térképen 2 cm jelenthet 500 métert, 2 kilométert vagy akár ötöt is.

A bevásárlóközpontban sikerült vennem egy rövid ujjú inget és egy fürdőnadrágot, na jó ez utóbbit nem az interjúra. Megfelelő nadrágot nem találtam. A cipőket meg túl drágának találtam ár érték arányban. Később, mikor megnéztem az utazási biztosítási kötvényemet, belefért volna. De utólag mindig okosabb az ember.

Majd közben besötétedett, és a szálloda felé tartva - mint utólag kiderült - nagyszerűen elnéztem egy kereszteződést. De úgy, hogy egy óráig bolyongtam, néhány pontot többször is érintve deja vu szerűen, mire sikerült rátalálni a helyes útra. Hogy szemléltessem, ez a sziget akkora, hogy egy óra alatt keresztbe, de majdnem hosszába is a két legtávolabbi pontot meg lehet járni, oda vissza. Persze, ha az ember ismeri az utat. Kérdeztem én több embertől is, merre kellene mennem, de vagy nem tudták és csak segítőkészek szerettek volna lenni, vagy az én memóriám volt túl rövid, hogy megjegyezzem a sok jobbra, balra kanyarodást, az útjelző táblák pedig nem bővelkedtek mindenütt. Ami meg volt, végképp nem mondott semmit, bár ha autós térképem lett volna. De végül is az akaratuk ellenére sikerült megtalálni a szállodát.

Péntek reggel korán keltem. Az időeltolódás miatt. Felavattam a fürdőnadrágom, meg sétáltam egyet a parton. A tenger felül vártam a napfelkeltét. De később, ahogy feljött a nap a másik irányból, rájöttem, a nyugati parton vagyok. Persze ez a térképből világosan kiderült, de ennyire előre nem gondolkoztam. Mentségemre legyen mondva, hogy Írországban a keleti parton laktam és ott ehhez szoktam hozzá.

Reggeli után mentem az interjúra, farmerben, bakancsban és a teljesen új rövidujjú ingemben. Itt beszélgettünk, körbemutogatták az épületet, legalábbis azt, ami addig kész volt. Az egész, úgy 2-2,5 óráig tartott. Végig az volt az érzésem, hogy itt rá akarnak beszélni, hogy vállaljam el, ami mindig gyanús. Nekem sok kedvem nem volt, más, egyéb tényezők miatt. Úgy váltunk el, hogy majd értesítenek. Még volt hátra néhány órám, úgyhogy újból bevizeztem a fürdőnadrágom, majd a nyugati parton északra indulva, egy kis kerülővel elindultam a repülőtér fele.

Egy sört mindenféleképpen meg kellett innom. Norbi cimborám egészségére is. Akkor még nem tudtam, hogy az ittas vezetést itt annyira nem nézik, úgyhogy csak óvatosan próbáltam. Vettem egy üveg hűtött sört egy élelmiszerboltban, az ajándéknak szánt kekszek és csokik mellett. Majd elmentem a tengerpartra, hogy ne a parkolóban igyam meg. Az üveg felbontása megfelelő eszköz híján kicsit nehézségekbe ütközött. Persze magyar ember, bárhol, bár mikor fel tudja bontani, de nem tudom, hogy próbálkozott-e valaki ezzel a művelettel a homokos parton egyéb híján. Egy időben sörbontós kulcstartóm volt. Végül vissza mentem a kocsihoz és ahogy próbáltam felbontani, az egyik házból odaszólt egy pacák, hogy felbontja nekem. Barátságos emberek, jegyeztem meg. Rendben meg is ittam, élvezve a napsütést. A sör Banks volt, helyi főzésű. Azóta is ezt iszom, habár kóstoltam már mást is. Ennek az ízvilága jó, és ne nagyon igyon az ember import sört, ha valahova elmegy. Szerintem.

Ezután a repülőtérre mentem. Nagy nehezen találtak valakit, aki tudott a csomagról. Majd nagynehezen meg is találták a csomagot. De a kulcs szőrén szálán eltűnt. Arról nem tudott senki. Ebből az a tanulság, hogy célszerűbb kombinációs zárat venni.

Úgy terveztem, hogy kis utazótáskámat kézipoggyászként viszem, de csak az idióta naptej miatt kellett feladni. Ugye a 100 ml-es folyadék szabály. Azóta gyüjtöm a szállodákból a kis müanyag flakonokat. Nem a sampom miatt. Szóval gondoltam ezt kidobom és mivel Londonban a Gatwickről át kellett mennem a Heathrowra, szintén szoros csatlakozással, így nem kell tökörészni a csomagra várással. De nem ment, mert nem tudtam kinyitni a táskát. Nagyszerű.

Végül szombat délutánra szerencsésen visszaértünk Dublinba. A táskám és én. Amit az egész többezer kilométeres út alatt alig fogtam a kezembe, nem beszélve, hogy kinyitni sem tudtam. De mások sem, mert minden benne volt, úgy ahogy bepakoltam.

Kedden reggel hívtak, hogy ez és ez az ajánlat. Tetszik-e? Mondom magamba, nem olyan rossz, de mivel akkor még nem éreztem hatalmas motivációt, mondtam, hogy le tudunk-e ülni mégegyszer, a számot megbeszélni. Késő délután leültünk. Mondtam egy 25%-al nagyobbat. Erre azt mondták, hogy nekik kell leülni ezt megbeszélni. Másnap beszéltünk. Megbeszélték. Mondtak egy kisebbet, a kettő között. Közelebb az enyémhez. De eddigre mivel aludtam egyet, úgy voltam, egye kutya, elmegyünk, elvallalom ezt a 9 hónapos alkalmi munkát, akkor is, ha marad ennyi. Végül is ex-pat csomag, szállás, kocsi, jegyek egy része is rendezve. Akár másnap lehetett volna kezdeni.

Szóval ez így alakult, így vagyok Barbadoson. Semmi erölködés, semmi célirányos dolog. Könnyen jött, könnyen megy. Még annyit, hogy az interjúra utazás előtti napon létszámleépítés miatt kirúgtak. Néhány nap múlva már volt állásom. E mellett egy másik is. De az egy másik történet lesz.

Hurrikán túlélő füzet

A napokban láttunk pár képet Dollyról, az egyik Atlanti térségbeli trópusi viharról, ami egy kis ideig a hurrikán kategóriát is elérte. Reklámoztak is egy tanácsadófüzetet az egyik helyi újságban. Az alábbi oldalról letölthető a kiadvány, ami tanácsokat tartalmaz hurrikán idejére. Your Hurricane Handbook Ez Barbadosra van adaptálva, de az általános információkat is tartalmaz.

Egy idevágó szakállas vicc. Miért van a hurrikánnak női neve?

Egyszerű: olyanok, mint a nők. Kiszámithatatlanok, ha jön, akkor kellemes melegséget érzel csak, de ha megy, mindent visz: házat, gyereket, kutyát, autót ...


1979 óta férfi neveket is adnak.

Mértékegységek Barbadoson

A munka egyik érdekessége, hogy itt az észak-amerikai és az európai dolgok, ezzel együtt a metrikus és az angolszász mértékegységek faszán összekeverednek. Vannak rajzok amik colos méretarányban vannak pl. 1/4"=1'0"@A0 magyarul ami az A0-as méretben kinyomtatott rajzon 1/4 hüvelyk (coll) az a valóságban 1 láb, így a milliméteres/méteres beosztású léptékvonalzóm nem ér semmit, illetve számológépet kell hozzá pluszban használnom. Persze van olyan amelyik rendesen 1:25, 1:50, 1:100-as léptékű.

A származtatott mértékegységekből is van pár, ami egy kis plusz gondolkodást igényel. Ezekkel az volt a baj, hogy első hallásra még azt sem érzékeltem, hogy sok, vagy kevés, vagy mekkorára kell gondolni. Ilyen például a a köbláb/perc (ft3/min) légmennyiségnél a m3/h, m3/s, vagy a l/s helyett, vagy a vízlágyító sószükséglete is gallon/pounds van megadva és nem l/kg-ban. A gallonnál ügye az sem mindegy, hogy amerikai vagy britt. Szóval jó kis tréning.

Az a mérőszalagom, amin volt colos skála is, eltűnt úgy két hónappal ezelőtt, azóta sem került elő. Illetve azelőtt is már el el tünedezett, de felismertem és meg lett. Kétszer is Eoghan tökítette el. Az utolsó alkalommal amikor láttam, ő kérte kölcsön.

Az egyik kollégámtól kaptam egyet, de ezen csak metrikus beosztás van. Biztos ezért nem kellett senkinek. Ezt sokan nem is értik. Úgyhogy ezt még kölcsön sem vette senki, mióta megvan. Illetve kérni szokták, de mikor mondom, hogy csak millimétert, centit és métert tud vele mérni, akkor udvariasan visszautasítják. Nekem meg marad a fejben való számolás, végül is a huszonöttel és a harminccal való osztás szorzás nem olyan nagy feladat és jó közelítő eredmény ad. Különben is milliméterben gondolkodom.

Ez a kettősség további gondot okoz, olyan egyszerű dolgoknál is, mint a csővezetékek, szerelvények, szelepek, karimák. Pl. a BMS cég angol és ő szállítja az összes szabályozó szelepet, de a helyi beszállítók többnyire az Usából importálják a golyóscsapot, meg a többi apróságot és a menetvágójuk is amerikai. A karimákkal is ugyanaz a helyzet, hogy oda kell figyelni, mikor mit, mert különben nem találkoznak a lyukak.

Ezek mindennapi problémát okoznak olyan esetekben is, amikor európai csőméretek vannak raktáron, de idomokból nincsen csak amerikai, vagy forditva. Vagy ez előfordul csőbilincs relációban. De menetesszárból is hol ilyen van, hol olyan, és ugyanez csavaranyából pepitában. Addig amíg a korábbi tapasztalataimnál, ezeket a hétköznapi fogyó dolgokat, mint, csövek, bilincsek, idomok, kisebb átmérőjű szerelvények stb. az ember az egyik nap délután megrendeli, másnap délelőtt már raktárról kiszállítják. Itt, ha éppen elfogy a szigeten akkor lehet, hogy két-három hetet kell várni három szál 4"-os PVC csőre. Ez egy kis, 270 ezres piac, így a cégek nem tartanak nagy raktárkészletet.

Az elektromos mérnök kollégáknak egy kis kuriózum. Van itt 110 V, 220V és 380 V vegyesen (115,230,400). A 110 Voltos aljzatok az amerikai típusú, keskeny dugvillájú, a 220 Voltos aljzatok, pedig a britt szögletes típusúak. Ebből vannak vegyesen, bár inkább a 110 V-osból van több.

A betápok esetében az Európából importált egyfázisú berendezések zömében 220 Voltot, az Észak-Amerikából behozottak pedig 110 Voltot kérnek. Ez műszakilag persze nem olyan nagy kihívás, inkább csak egy mezei elektromos panelt kell a 'szokásosnál' több egységből megépíteni.

A sebességkorlátozások km/h-ban, a távolságok km-ben vannak megadva, ami mind a britt, mind a Egyesült Államok-beli gondolkozással furcsa. A hőmérsékletre a Celsius skálát használják. A közlekedés baloldali. A kormány jobb oldalon van. Ennek a politikai áthallása csak a véletlen műve.

Az emberek a magasságukat láb/hüvelyk formában, a tömegüket pedig fontban tartják nyilván. A lábméretnél az észak-amerikai számozás van.

Az élelmiszerüzletekben pedig mindkét mértékegységgel találkozik az ember, attól függően, hogy melyik terméket melyik országból importálták. Habár azokon a termékeken, ahol a térfogat gallonban, a tömeg fontban van, időnként zárójelben megvan a liter és a gramm, kilogramm is és ritkán előfordul fordítva is. Néhány esetben viszont fejszámolással időigényes művelet eldönteni, melyik narancslé is olcsóbb fajlagosan. Ezért inkább azt veszem, amelyik jobban ízlett az első kóstolás után.

A búvárfelszerelésen a mélységmérő lábat, a nyomásmérő psi-t, a hőmérő pedig Fahrenheitot mutat. Ezeket itt helyben kezdtem el használni, úgyhogy nem okoz nehézséget érzékelni, tudni a nagyságrendet.

Tobago Cays, videó első rész

Elkészült a videó első része. Ahhoz képest, hogy órákat b.szkodtam vele, nem látszik meg rajta. Bár a zene keresés és próbálgatás vett el a legtöbb időt. Viszont ha ilyesmit szeretnék csinálni, azt hiszem keresni kell valami normális programot, mert a Windows movie makerrel elég korlátoltak a lehetőségek. A zenét pl. nem lehet szépen összesimítani, lekeverni, ezért darabos. Na mindegy, ez már így marad meg az utókornak, ahogy van. A laptomon mp3-ból sincs ebben a pillanatban nagy választék, úgyhogy be kell érni ezzel. Egyelőre. Majd két hét múlva kicsit kibővítem. Bár a Lambada nem tudom, hogy került ide, de most jól jött. Már nem magyarázom ki, hogy esténként a tükör előtt erre táncolok.

Betettem ide a blogba is, de itt a jobb minőségű, élvezhetőbb változatot javaslom. Remélem élvezhető Grenadies sailing, Part one és klikk a watch in high quality-re a videó jobb alsó sarkánál.



A zenék az alábbi megfontolásból kerültek a videó alá

- Pink Floyd - Learning to fly, ez és az AC/DC Highway to hell dala között gondolkoztam a repülős részhez, de az utóbbi minősége nem tünt jónak.
- Valami rövid instrumentális keményebb rockot kerestem a kihajózáshoz, innen jött a Twisted Sister Burn in Hell dalának bevezetője. Ugyan megvolt az a szál is, hogy Highway to hell - Burn in Hell.
- A Jó a Rossz és a csúf adta magát a horgászjelenethet. Van vadnyugati áthallása és három szereplő van. A horgász, aki kiemeli és a tonhal. Hogy melyik ki, azt a fantáziára bízzuk. A hal mindenesetre nem szólalt meg, hogy teljesít három kívánságot, de bizonyára jó ízű volt.
- A Lambada, a Karib térség, tenger miatt
- A Queen - Bicycle Race-t pedig poénnak szántam. A szőrős lábam mellé.
- A Beverly Hills-i zsaru zenéje pedig a végére kellett még valami és ez itt volt.

Tobago Cays

Vasárnap végül csak összejött az a kirándulás, amire már lassan egy hónapja készültem és mindenféle külső körülmény miatt idáig kellett várni vele.

A nap nagyon intenzív volt és sok sok minden történt, úgyhogy néhány napig biztosan eltart, amíg összeszedem és leírom, a képeket átválogatom és videót összerakom. Ez a hetem kicsit zsúfolt munka ügyben is.

Addig is ízelítőnek egy videórészlet. Kicsit ferde, mert nem a kijelzőn keresztül bámészkodtam. Jobb minőségben a youtubeon elérhető: Tobago Cays Short Intro Csak klikkejl watch in high quality-re

Sikerült egy zenét is találnom hozzá.

"Here I go out to see again
the sunshine fills my hair
and dreams hang in the air
Gulls in the sky and in my blue eyes
you know it feels unfair
there's magic everywhere

Look at me standing
here on my own again
up straight in the sunshine

No need to run and hide
it's a wonderful, wonderful life
No need to laugh and cry
it's a wonderful, wonderful life

Sun in your eyes
the heat is in your hair
they seem to hate you
because you're there
and I need a friend
Oh, I need a friend
to make me happy
not stand here on my own

Look at me standing here on my own again
up straight in the sunshine

No need to run and hide
it's a wonderful, wonderful life
No need to laugh and cry
it's a wonderful, wonderful life "

(Black: Wonderful Life)

Az a baj, hogy barna szemem van. De most már marad ez a zene a video alatt.

Szörfözés

Miközben az előző postot írtam, eszembe jutott, hogy több kollégám is szörfözik. Megkérdezem az egyiket, hogy kit ajánl oktatásra. Kaptam is két telefonszámot.

De előbb kezdem a 'rossz' hírekkel:

A Grenadines túrám vasárnapra tolódott és csak egynapos lesz, mivel újabb repülőgép került ki a forgalomból pár napra. Ugyan a Unionra el tudok jutni a túra után hajóval, de onnan se Barbadosra, se St.Vincentre nem indul repülő egy pár napig, így nem tudok ott tölteni egy éjszakát, ahogy korábban terveztem. Talán majd legközelebb.

A búvárklub hajója szintén lerobbant a héten. Úgyhogy törölni kellett a hétvégi aktivitást.

Szóval a szombati napra nem nézett ki semmi izgalmas. Csak egy nyomáspróba ellenőrzése. De ezzel kapcsolatban sem hívtak, biztosan nem lett meg a csövön a lyuk.

Egy hirtelen ötlettől vezérelve miután a fentiek kiderültek, felhívtam az egyik szörfös számot. Volt is lehetőség szombaton 9.30-as kezdettel szörfleckét venni.

Fantasztikus volt. Már a harmadik próbálkozás után fel tudtam állni és egészen a partig siklani. Persze ezek a deszkák nagyok, kezdőknek valóak és viszonylag könnyű rajtuk sikerélményt elérni.

Azért most már jobban értem, hogy a szörfösök, miért kigyúrtak. Ez a sport eléggé megmozgat egy rakás izmot és rendesen meg kell dolgozni egy kis élményért. De mentálisan is egészen kikapcsol az ember.

Az hiszem lesz egy kis izomlázam. A másik dolog, hogy a kezdők minden bizonnyal alapvető hibájaként rövidújjú polót választottam. A kezdő társaimmal együtt. Az oktatók hosszúujjút húztak. E miatt a könyököm magasságában rendesen kidörzsölődött a bőr, illetve elég faszán parasztbarnára sült le a karom.

Este Luboval a szlovák kollégámmal és menyasszonyával elnéztünk egy kis lightos sörözésre meg rumos kolára a Beach Houseba és a Piano bárba, Holetownba. Eredetileg St. Lawrence gap lett volna betervezve, de a másik kollégám Nathannak valami helyi baráti társasággal volt halaszthatatlan italozása. A Piano Bárban elég gyenge volt a srác aki játszott.

Csak egy megjegyzés. Ezeken a helyeken dohányozni tilos. Bár mintha a szagokból ítélve néhány helyen ez a marihuánára nem vonatkozna. Ugyanígy füsttilalom van Írországban is. Nagyon bízom benne, hogy Magyarország is eljut végre ide és ott is el lehet menni egy sört meginni anélkül, hogy az ember ruhája tíz perc után hányingert keltő bűzt árasszon.

Búvárkodás

Kérdezte valaki, hogy a búvárkodás juppi sport, sznob tevékenység-e? Lehet. Nézőpont kérdése. Megpróbálom érzékeltetni.

Magyarországon valószínű nem túl olcsó. Legalább Horvátországig kell elmenni egy tengeri merülésig és ott még nem olyan gazdag az élővilág. Aki többet szeretne látni, annak a Vörös tenger egy opció és talán Magyarországról nézve ár/érték arányban a legjobb lehetőség. De egy egy hetes, tíznapos túra is százezres nagyságrend lehet.

A Karib tenger búvárkodás szempontból egy szép terület. Ebben a pillanatban helyben vagyok, nem kell utazni semerre. Nem kell szállásra költeni. Itt csináltam a tanfolyamot és még csak ebben a térségben merültem.

Magyarországon a golfozás talán kicsit sznob, kicsit elitnek számít, csak egy szűk kör űzi ezt. Írországában elképzelhető, hogy egy segédmunkás is golfozik. A szakmunkás kollégáim közül sokan golfoztak. Persze nem a legelitebb helyeken, de játszottak. Mert rengeteg lehetőség van. Amikor ott laktam, a munkahely és a lakás között ingázva 3-4 golfpálya mellett mentem el minden nap, de nem kellett volna egyenként 2-3 kilométert beiktatni, hogy akár kétszer ennyit is útba ejtsek. Ott nem egy drága sport. Egy átlagos felszerelés nem több, mint egy jobb horgászfelszerelés. Egy-egy játék egy átlagos golfpályán, akár 20-25 euróért is lejátszható. Ez minimál órabérrel számolva is kevesebb, mint három óra.

Magyarországon a síelés majdnem tömegsportnak számít, Ausztriában, Szlovákiában az. Hányszor láttunk 3-4 éves gyerekeket is a sípályán. Innen Barbadosról nézve a síelés luxus. De még a szánkózás is. A golfozás sem olcsó. Az adottságok miatt.

Szóval akkor juppi dolog?

Már régóta ki szerettem volna próbálni, de valahogy lusta voltam és lehet, hogy egy kicsit sajnáltam a pénzt erre. Itt van a lehetőség, éltem, élek vele. Nem beszélve, hogy ez egy kicsi hely, ahol nagyon kevés hasznos dolgot lehet csinálni, ha az ember nem alkoholista. A búvárkodáson kívül még egy dolgot tudok elképzelni, a szörfözést, mint időtöltést. Erre még lusta voltam, de talán ami késik, nem múlik.

Aki csinálta, csinálja, tudja milyen víz alatt lélegezni. Ha ehhez még látványban, élményben is párosul valami, akkor tényleg felemelő. Aki nem próbálta, annak javaslom tegye meg. Ha más nem egy egyszerű bevezető merüléssel. Lehet, hogy rá fog kapni.

Teknős tojások

Az építkezéseken, földmunkákon gyakran előkerül valami. Magyarországon az eddigi munkáimon néha bombák, második világháborús tárgyak, ló csontvázak bukkantak fel, illetve az egyik egykori katonai lőtéren kialakított ipari park területen, lőszerhüvelyek, gránátok. Ezek mind mind évekkel, évtizedekkel korábban került oda.

Tegnap viszont néhány teknős tojást ásott elő a markoló. Nem tűnt réginek. Ezek természetesen védett állatok. Az egyik kollégám bejelentette és az egyik kutatóintézet embere elvitték. Reméljük talán kikelnek.

Ezek azok a méteresre is megnövő teknősök, akikkel az építkezéstől alig 2-300 méterre is együtt lehet úszni. A vízben egyes helyeken gyakran találkozni velük, ide például azért szoktak, mert a túristák miatt etetik őket. A Kevin kollégám kertjébe is rendszeresen lerakják a tojásokat.

Információ ezekről a teknősökről angolul: Hawksbill_Turtle

A helyi élővilágról egy szócikk: Fauna of Barbados

Helyesírás és stilisztika

Ezzel kapcsolatban kaptam néhány megjegyzést. Ezért ezzel kapcsolatban van néhány megjegyzésem. Mivel ezek egy része olyan hiba, ami teljesen objektíven ítélhető meg, ezeket építő jellegű kritikának fogom fel.

Többnyire ékezetek nélkül írok. Ennek az az oka, hogy az elmúlt jó pár évben többnyire nem volt előttem magyar nyelvű klaviatúra és néhány ékezetes betűt elég furcsa módon érek el, bár ez csak gyakorlás kérdése. Több mint egy évtizeddel ezelőtt még problémát okozott egyes hét bites rendszereken az ékezetek átvitele, illetve még a mai nap kapok furcsa karakter kódolással ékezetes emaileket. Ez viszont megnehezíti a helyesírás ellenőrzés. Úgy döntöttem, megpróbálok így írni.

A helyesírási hibák egy része minden bizonnyal elütés, illetve akadnak szlengek (mongyuk, azé, oszt stb.),amin próbálok változtatni, illetve megpróbálom ezeket kerülni. Természetesen ezen kívül akadnak helyesírási hibák, amik így ékezetekkel való írás esetén már számítógéppel könnyen javíthatóak.

Mérnök, műszaki vagyok Helyesírásom annak idején általános és középiskolában kritikán aluli volt. Ugyanígy a fogalmazásom. Azóta nem biztos, hogy sokat javult. Biztosan tucatjával találnak a kedves irodalomtanárok és a műkedvelők ilyen hibákat. Elnézést. A napi kommunikációm 90-95%-a idegen nyelven zajlik, ezért néha törni kicsit magyar. De talán érthető, elnézhető. Elnézést előre is.

Elképzelhető, hogy néhányak szerint így élem ki exhibicionizmusomat. Elképzelhető, hogy ez is benne van. Elsősorban azért kezdtem ennek neki, mert gyakran kapok ilyen emaileket, hogy hello, szia, mi van veled? stb. A személyes részére válaszolok emailben, akit meg részletesebben érdekel, hogy mi történt, az meg olvashat valamit innen. Önkéntes alapon. Ha akar.

Gyerek koromban nem írtam naplót. Persze abba mindenféle olyat ír az ember, amit nem szívesen osztana meg mással, vagy csak egy szűk körrel. Lehet, itt az ideje. Írni valamit. Ugyanakkor annak talán annak az lett volna az előnye, hogyha ennyi idő után megtalálja az ember, jókat röhögjön az akkori énjén. Na nem baj, húsz, harminc év múlva, ha megérem, akkor ezen fogok röhögni. De az is lehet, hogy sírni.

Itt igyekszem kerülni egyes magánéleti kérdéseket, nem egészen publikus részleteket. Azt mindegyki megkapja esetleg névre szólóan. Vagy annyit, ami rátartozik.

Egy szónak is száz a vége, ha valakinek bármilyen konstruktív észrevétele van, szívesen veszem. Köszönöm.