Néhány napra Magyarországra utazom, így elképzelhető, hogy nem írok semmit. Főleg azért, mert nem lesz annyi szabadidőm, szabadságon leszek, nem dolgozom.
Azt hiszem van néhány dolog, amikkel kapcsolatban írni szeretnék. Elsősorban a visszajelzések miatt.
Be kellene már fejeznem a Grenadines túra második részét, illetve erről sem kezdtem írni. Néhány ember kérdezte, hogy egyáltalán milyen látnivaló van itt a pálmafás és a sziklás tengerparton kívül. Megpróbálom összeszedni, sorozatszerűen. Láttam már jó néhányat ezen a 20x40 km-es szigeten, de még mindig van mit megnézni.
2008. július 31., csütörtök
2008. július 30., szerda
A motoros rendőr
Vasárnap kocsmába menet a holetown-i rendőrség előtt vagy inkább mellett, sikerült egy rendőrmotorosnak neki mennem. A rendőrség hamar a helyszínre érkezett.
De előbb az előzmények. A múlt hétvégéről nem írtam semmit. Bár sok említésre méltó dolog nem is történt. A szombatot egy kis bevásárlással töltöttem, mivel ez az utolsó hétvégém a hazautazás előtt. Csak 11 óra magasságban sikerült felkelnem ez egy kicsit későre húzódott.
A vasárnap egy kicsit lightosra sikeredett. Semmi bámészkodás, semmi kirándulás. Luboval, a szlovák kollégámmal beszéltük meg, hogy összefutunk. Snorklingról is szó volt. De mivel, mint utólag kiderült, vasárnap hajnal ötig dolgozott, így ez elmaradt. Végül este beszéltük meg, hogy megiszunk egy sört.
A Surf Side bar Holetownba, a tengerparton, a rendőrség mögött van. Általában a rendőrség előtt állok meg, mert abban a parkolóban többnyire van szabad hely. De most úgy döntöttem, hogy talán mégis a kocsma elé állok be. Befele menet van egy szűk keresztmetszet, ahol két autó nem fér el, ugyan én értem oda előbb, de a parkolóból nagy sebességgel kikanyarodott egy nagyobb terepjáró. Megálltunk mindketten egy másodpercre, de mivel a másik autó nagyobb volt és többen is ültek benne, erősebb kutya ...ik alapon, úgy döntöttem én tolatok vissza. Bele is néztem a tükörbe, szabad a pálya, hátramenet és indulás. Csak a motoros rendőr megbújt baloldalon, amit a középső tükörből nem láttam. Mikor dudált akkor már késő volt. Végül is csak a sárvédőjét törtem el. Gyorsan bement a rendőrségre, kihívta a kollégáját, majd gyorsan felírták a dolgokat és viszontlátásra. Annyit kért a rendőr, hogy a kocsi biztosítását vigye be az autóbérléssel foglalkozó cég a rendőrségre és ne igyak sokat, mert így az aratási fesztivál idején nagyon sok az ittas vezető és sok a baleset. Majd jó szórakozást kívánt. Persze megemlítette barátságosan és viccesen, hogy ezért le is tartoztathatnak, de mivel elismertem a hibát ettől eltekint. Ez azért nem biztos, hogy olyan jó vicc lett volna.
De előbb az előzmények. A múlt hétvégéről nem írtam semmit. Bár sok említésre méltó dolog nem is történt. A szombatot egy kis bevásárlással töltöttem, mivel ez az utolsó hétvégém a hazautazás előtt. Csak 11 óra magasságban sikerült felkelnem ez egy kicsit későre húzódott.
A vasárnap egy kicsit lightosra sikeredett. Semmi bámészkodás, semmi kirándulás. Luboval, a szlovák kollégámmal beszéltük meg, hogy összefutunk. Snorklingról is szó volt. De mivel, mint utólag kiderült, vasárnap hajnal ötig dolgozott, így ez elmaradt. Végül este beszéltük meg, hogy megiszunk egy sört.
A Surf Side bar Holetownba, a tengerparton, a rendőrség mögött van. Általában a rendőrség előtt állok meg, mert abban a parkolóban többnyire van szabad hely. De most úgy döntöttem, hogy talán mégis a kocsma elé állok be. Befele menet van egy szűk keresztmetszet, ahol két autó nem fér el, ugyan én értem oda előbb, de a parkolóból nagy sebességgel kikanyarodott egy nagyobb terepjáró. Megálltunk mindketten egy másodpercre, de mivel a másik autó nagyobb volt és többen is ültek benne, erősebb kutya ...ik alapon, úgy döntöttem én tolatok vissza. Bele is néztem a tükörbe, szabad a pálya, hátramenet és indulás. Csak a motoros rendőr megbújt baloldalon, amit a középső tükörből nem láttam. Mikor dudált akkor már késő volt. Végül is csak a sárvédőjét törtem el. Gyorsan bement a rendőrségre, kihívta a kollégáját, majd gyorsan felírták a dolgokat és viszontlátásra. Annyit kért a rendőr, hogy a kocsi biztosítását vigye be az autóbérléssel foglalkozó cég a rendőrségre és ne igyak sokat, mert így az aratási fesztivál idején nagyon sok az ittas vezető és sok a baleset. Majd jó szórakozást kívánt. Persze megemlítette barátságosan és viccesen, hogy ezért le is tartoztathatnak, de mivel elismertem a hibát ettől eltekint. Ez azért nem biztos, hogy olyan jó vicc lett volna.
2008. július 28., hétfő
Munkakeresés Barbadoson
Sokan kérdezik azt is, hogy hogyan lehet munkát keresni Barbadoson. A válaszom az, hogy nem tudom, fogalmam sincs. Nem helyi cégen keresztűl kerültem ide és a szerződésem csak a munkavállalási engedély miatt van részben helyben. Távolról szerintem elég nehéz, de biztosan sok példa van erre. Ez egy zárt piac, alig 270 ezer emberrel, nagyon szigorú munkavállalási szabályokkal. Itt valóban az számít, hogy kit ismer az ember és nem az, hogy mit ismer, mit tud.
Nekem, hogyan sikerült mégis? Hogy kerültem ide? Azt mondanám, hogy viccből. Próba, szerencse alapon, nagyrészben magánéleti motiváció miatt. Az, hogy éppen Barbados, az a véletlen műve. Ha vannak véletlenek. Hetente többször is kapok információkat mindenféle munkalehetőségről, és a kedves személyzetis cégek és munkatársaik is érdeklődnek felőlem és elküldik a legfrissebb információkat. Ez is így jött, még valamikor 2007 szeptemberében.
Én meg csak valóban viccből, valóban próba szerencse alapon, esélytelenek nyugalmával elküldtem az életrajzom. Néhány nappal később hívtak úgy d.e. tíz körül, hogy délután el tudok-e menni egy interjúra Dublinban, az ingatlanfejlesztéssel foglalkozó céghez. Mondom, éppen el, de farmer van rajtam, igaz khaki színű, meg egy ing, haza meg már nem tudok menni. Mondták nem gond. Akkor nem gond. Ott beültünk egy tárgyalóba, a telefon vonal egyik végén a londoni, a másik végén a barbadosi leendő főnököm. Ők beszéltek vagy fél órát én pedig vagy tíz percet.
Majd pár nap múlva visszahívott a személyzetis, hogy le tudok-e jönni Barbadosra, mert a második kör itt lenne. Ha már fizetik az utat, akkor miért ne, úgysem jártam ebben a térségben. Majd néhány nap múlva kérdezték, hogy akkor szerda vagy csütörtök. Csütörtököt mondtam. Az út Dublin-London 1 óra, London-Bridgetown 8,5 óra, viszonylag szoros csatlakozással, ami Dublinból úgy indult, hogy 1 óra késés már az induláskor és emellett még volt valami probléma, ami miatt körözni kellett. Én elértem a csatlakozást, a csomagom nem. Ebben volt a cuccom a másnapi interjúra. Előtte még meg is kérdeztem ruhakódot. Szóval ott álltam farmerben, bakancsban, hosszúujjú ingben a 30 fokban, váltás ruha nélkül, Barbadoson. A poggyász reklamációnál közölték, hogy meg van a csomagom, Londonban, majd a másnapi géppel érkezik. Nagyszerű. Azzal megyek vissza. Kérdezték, hogy be van-e zárva a táska. Be volt. Lakattal, vagy kombinációval? Mondom lakattal. Akkor viszont itt kell hagyni a kulcsot, mert elképzelhető, hogy a vámon fel akarják nyitni. A kulcsot otthagytam. Az egész procedúra másfél óráig tartott.
Javasolták, hogy menjek taxival a szállodába, de inkább kocsit béreltem, mondván, hogy az rugalmasabb és talán lesz időm autózni. Az első utam egy bevásárlóközpontba vezetett. Azért helyismeret hiányában elöszőr kihívásnak tűnt, de még a repülőtéren remek útbaigazítást kaptam és a turistatérkép is megfelelő részletességű volt, emellett még arányos is. Nem tudom, kinek mi a tapasztalata a turistainformációknál felnyalábolható térképekkel, de nekem úgy tűnik, sokat grafikusok rajzolnak és gyakran előfordul, hogy ugyanazon a térképen 2 cm jelenthet 500 métert, 2 kilométert vagy akár ötöt is.
A bevásárlóközpontban sikerült vennem egy rövid ujjú inget és egy fürdőnadrágot, na jó ez utóbbit nem az interjúra. Megfelelő nadrágot nem találtam. A cipőket meg túl drágának találtam ár érték arányban. Később, mikor megnéztem az utazási biztosítási kötvényemet, belefért volna. De utólag mindig okosabb az ember.
Majd közben besötétedett, és a szálloda felé tartva - mint utólag kiderült - nagyszerűen elnéztem egy kereszteződést. De úgy, hogy egy óráig bolyongtam, néhány pontot többször is érintve deja vu szerűen, mire sikerült rátalálni a helyes útra. Hogy szemléltessem, ez a sziget akkora, hogy egy óra alatt keresztbe, de majdnem hosszába is a két legtávolabbi pontot meg lehet járni, oda vissza. Persze, ha az ember ismeri az utat. Kérdeztem én több embertől is, merre kellene mennem, de vagy nem tudták és csak segítőkészek szerettek volna lenni, vagy az én memóriám volt túl rövid, hogy megjegyezzem a sok jobbra, balra kanyarodást, az útjelző táblák pedig nem bővelkedtek mindenütt. Ami meg volt, végképp nem mondott semmit, bár ha autós térképem lett volna. De végül is az akaratuk ellenére sikerült megtalálni a szállodát.
Péntek reggel korán keltem. Az időeltolódás miatt. Felavattam a fürdőnadrágom, meg sétáltam egyet a parton. A tenger felül vártam a napfelkeltét. De később, ahogy feljött a nap a másik irányból, rájöttem, a nyugati parton vagyok. Persze ez a térképből világosan kiderült, de ennyire előre nem gondolkoztam. Mentségemre legyen mondva, hogy Írországban a keleti parton laktam és ott ehhez szoktam hozzá.
Reggeli után mentem az interjúra, farmerben, bakancsban és a teljesen új rövidujjú ingemben. Itt beszélgettünk, körbemutogatták az épületet, legalábbis azt, ami addig kész volt. Az egész, úgy 2-2,5 óráig tartott. Végig az volt az érzésem, hogy itt rá akarnak beszélni, hogy vállaljam el, ami mindig gyanús. Nekem sok kedvem nem volt, más, egyéb tényezők miatt. Úgy váltunk el, hogy majd értesítenek. Még volt hátra néhány órám, úgyhogy újból bevizeztem a fürdőnadrágom, majd a nyugati parton északra indulva, egy kis kerülővel elindultam a repülőtér fele.
Egy sört mindenféleképpen meg kellett innom. Norbi cimborám egészségére is. Akkor még nem tudtam, hogy az ittas vezetést itt annyira nem nézik, úgyhogy csak óvatosan próbáltam. Vettem egy üveg hűtött sört egy élelmiszerboltban, az ajándéknak szánt kekszek és csokik mellett. Majd elmentem a tengerpartra, hogy ne a parkolóban igyam meg. Az üveg felbontása megfelelő eszköz híján kicsit nehézségekbe ütközött. Persze magyar ember, bárhol, bár mikor fel tudja bontani, de nem tudom, hogy próbálkozott-e valaki ezzel a művelettel a homokos parton egyéb híján. Egy időben sörbontós kulcstartóm volt. Végül vissza mentem a kocsihoz és ahogy próbáltam felbontani, az egyik házból odaszólt egy pacák, hogy felbontja nekem. Barátságos emberek, jegyeztem meg. Rendben meg is ittam, élvezve a napsütést. A sör Banks volt, helyi főzésű. Azóta is ezt iszom, habár kóstoltam már mást is. Ennek az ízvilága jó, és ne nagyon igyon az ember import sört, ha valahova elmegy. Szerintem.
Ezután a repülőtérre mentem. Nagy nehezen találtak valakit, aki tudott a csomagról. Majd nagynehezen meg is találták a csomagot. De a kulcs szőrén szálán eltűnt. Arról nem tudott senki. Ebből az a tanulság, hogy célszerűbb kombinációs zárat venni.
Úgy terveztem, hogy kis utazótáskámat kézipoggyászként viszem, de csak az idióta naptej miatt kellett feladni. Ugye a 100 ml-es folyadék szabály. Azóta gyüjtöm a szállodákból a kis müanyag flakonokat. Nem a sampom miatt. Szóval gondoltam ezt kidobom és mivel Londonban a Gatwickről át kellett mennem a Heathrowra, szintén szoros csatlakozással, így nem kell tökörészni a csomagra várással. De nem ment, mert nem tudtam kinyitni a táskát. Nagyszerű.
Végül szombat délutánra szerencsésen visszaértünk Dublinba. A táskám és én. Amit az egész többezer kilométeres út alatt alig fogtam a kezembe, nem beszélve, hogy kinyitni sem tudtam. De mások sem, mert minden benne volt, úgy ahogy bepakoltam.
Kedden reggel hívtak, hogy ez és ez az ajánlat. Tetszik-e? Mondom magamba, nem olyan rossz, de mivel akkor még nem éreztem hatalmas motivációt, mondtam, hogy le tudunk-e ülni mégegyszer, a számot megbeszélni. Késő délután leültünk. Mondtam egy 25%-al nagyobbat. Erre azt mondták, hogy nekik kell leülni ezt megbeszélni. Másnap beszéltünk. Megbeszélték. Mondtak egy kisebbet, a kettő között. Közelebb az enyémhez. De eddigre mivel aludtam egyet, úgy voltam, egye kutya, elmegyünk, elvallalom ezt a 9 hónapos alkalmi munkát, akkor is, ha marad ennyi. Végül is ex-pat csomag, szállás, kocsi, jegyek egy része is rendezve. Akár másnap lehetett volna kezdeni.
Szóval ez így alakult, így vagyok Barbadoson. Semmi erölködés, semmi célirányos dolog. Könnyen jött, könnyen megy. Még annyit, hogy az interjúra utazás előtti napon létszámleépítés miatt kirúgtak. Néhány nap múlva már volt állásom. E mellett egy másik is. De az egy másik történet lesz.
Nekem, hogyan sikerült mégis? Hogy kerültem ide? Azt mondanám, hogy viccből. Próba, szerencse alapon, nagyrészben magánéleti motiváció miatt. Az, hogy éppen Barbados, az a véletlen műve. Ha vannak véletlenek. Hetente többször is kapok információkat mindenféle munkalehetőségről, és a kedves személyzetis cégek és munkatársaik is érdeklődnek felőlem és elküldik a legfrissebb információkat. Ez is így jött, még valamikor 2007 szeptemberében.
Én meg csak valóban viccből, valóban próba szerencse alapon, esélytelenek nyugalmával elküldtem az életrajzom. Néhány nappal később hívtak úgy d.e. tíz körül, hogy délután el tudok-e menni egy interjúra Dublinban, az ingatlanfejlesztéssel foglalkozó céghez. Mondom, éppen el, de farmer van rajtam, igaz khaki színű, meg egy ing, haza meg már nem tudok menni. Mondták nem gond. Akkor nem gond. Ott beültünk egy tárgyalóba, a telefon vonal egyik végén a londoni, a másik végén a barbadosi leendő főnököm. Ők beszéltek vagy fél órát én pedig vagy tíz percet.
Majd pár nap múlva visszahívott a személyzetis, hogy le tudok-e jönni Barbadosra, mert a második kör itt lenne. Ha már fizetik az utat, akkor miért ne, úgysem jártam ebben a térségben. Majd néhány nap múlva kérdezték, hogy akkor szerda vagy csütörtök. Csütörtököt mondtam. Az út Dublin-London 1 óra, London-Bridgetown 8,5 óra, viszonylag szoros csatlakozással, ami Dublinból úgy indult, hogy 1 óra késés már az induláskor és emellett még volt valami probléma, ami miatt körözni kellett. Én elértem a csatlakozást, a csomagom nem. Ebben volt a cuccom a másnapi interjúra. Előtte még meg is kérdeztem ruhakódot. Szóval ott álltam farmerben, bakancsban, hosszúujjú ingben a 30 fokban, váltás ruha nélkül, Barbadoson. A poggyász reklamációnál közölték, hogy meg van a csomagom, Londonban, majd a másnapi géppel érkezik. Nagyszerű. Azzal megyek vissza. Kérdezték, hogy be van-e zárva a táska. Be volt. Lakattal, vagy kombinációval? Mondom lakattal. Akkor viszont itt kell hagyni a kulcsot, mert elképzelhető, hogy a vámon fel akarják nyitni. A kulcsot otthagytam. Az egész procedúra másfél óráig tartott.
Javasolták, hogy menjek taxival a szállodába, de inkább kocsit béreltem, mondván, hogy az rugalmasabb és talán lesz időm autózni. Az első utam egy bevásárlóközpontba vezetett. Azért helyismeret hiányában elöszőr kihívásnak tűnt, de még a repülőtéren remek útbaigazítást kaptam és a turistatérkép is megfelelő részletességű volt, emellett még arányos is. Nem tudom, kinek mi a tapasztalata a turistainformációknál felnyalábolható térképekkel, de nekem úgy tűnik, sokat grafikusok rajzolnak és gyakran előfordul, hogy ugyanazon a térképen 2 cm jelenthet 500 métert, 2 kilométert vagy akár ötöt is.
A bevásárlóközpontban sikerült vennem egy rövid ujjú inget és egy fürdőnadrágot, na jó ez utóbbit nem az interjúra. Megfelelő nadrágot nem találtam. A cipőket meg túl drágának találtam ár érték arányban. Később, mikor megnéztem az utazási biztosítási kötvényemet, belefért volna. De utólag mindig okosabb az ember.
Majd közben besötétedett, és a szálloda felé tartva - mint utólag kiderült - nagyszerűen elnéztem egy kereszteződést. De úgy, hogy egy óráig bolyongtam, néhány pontot többször is érintve deja vu szerűen, mire sikerült rátalálni a helyes útra. Hogy szemléltessem, ez a sziget akkora, hogy egy óra alatt keresztbe, de majdnem hosszába is a két legtávolabbi pontot meg lehet járni, oda vissza. Persze, ha az ember ismeri az utat. Kérdeztem én több embertől is, merre kellene mennem, de vagy nem tudták és csak segítőkészek szerettek volna lenni, vagy az én memóriám volt túl rövid, hogy megjegyezzem a sok jobbra, balra kanyarodást, az útjelző táblák pedig nem bővelkedtek mindenütt. Ami meg volt, végképp nem mondott semmit, bár ha autós térképem lett volna. De végül is az akaratuk ellenére sikerült megtalálni a szállodát.
Péntek reggel korán keltem. Az időeltolódás miatt. Felavattam a fürdőnadrágom, meg sétáltam egyet a parton. A tenger felül vártam a napfelkeltét. De később, ahogy feljött a nap a másik irányból, rájöttem, a nyugati parton vagyok. Persze ez a térképből világosan kiderült, de ennyire előre nem gondolkoztam. Mentségemre legyen mondva, hogy Írországban a keleti parton laktam és ott ehhez szoktam hozzá.
Reggeli után mentem az interjúra, farmerben, bakancsban és a teljesen új rövidujjú ingemben. Itt beszélgettünk, körbemutogatták az épületet, legalábbis azt, ami addig kész volt. Az egész, úgy 2-2,5 óráig tartott. Végig az volt az érzésem, hogy itt rá akarnak beszélni, hogy vállaljam el, ami mindig gyanús. Nekem sok kedvem nem volt, más, egyéb tényezők miatt. Úgy váltunk el, hogy majd értesítenek. Még volt hátra néhány órám, úgyhogy újból bevizeztem a fürdőnadrágom, majd a nyugati parton északra indulva, egy kis kerülővel elindultam a repülőtér fele.
Egy sört mindenféleképpen meg kellett innom. Norbi cimborám egészségére is. Akkor még nem tudtam, hogy az ittas vezetést itt annyira nem nézik, úgyhogy csak óvatosan próbáltam. Vettem egy üveg hűtött sört egy élelmiszerboltban, az ajándéknak szánt kekszek és csokik mellett. Majd elmentem a tengerpartra, hogy ne a parkolóban igyam meg. Az üveg felbontása megfelelő eszköz híján kicsit nehézségekbe ütközött. Persze magyar ember, bárhol, bár mikor fel tudja bontani, de nem tudom, hogy próbálkozott-e valaki ezzel a művelettel a homokos parton egyéb híján. Egy időben sörbontós kulcstartóm volt. Végül vissza mentem a kocsihoz és ahogy próbáltam felbontani, az egyik házból odaszólt egy pacák, hogy felbontja nekem. Barátságos emberek, jegyeztem meg. Rendben meg is ittam, élvezve a napsütést. A sör Banks volt, helyi főzésű. Azóta is ezt iszom, habár kóstoltam már mást is. Ennek az ízvilága jó, és ne nagyon igyon az ember import sört, ha valahova elmegy. Szerintem.
Ezután a repülőtérre mentem. Nagy nehezen találtak valakit, aki tudott a csomagról. Majd nagynehezen meg is találták a csomagot. De a kulcs szőrén szálán eltűnt. Arról nem tudott senki. Ebből az a tanulság, hogy célszerűbb kombinációs zárat venni.
Úgy terveztem, hogy kis utazótáskámat kézipoggyászként viszem, de csak az idióta naptej miatt kellett feladni. Ugye a 100 ml-es folyadék szabály. Azóta gyüjtöm a szállodákból a kis müanyag flakonokat. Nem a sampom miatt. Szóval gondoltam ezt kidobom és mivel Londonban a Gatwickről át kellett mennem a Heathrowra, szintén szoros csatlakozással, így nem kell tökörészni a csomagra várással. De nem ment, mert nem tudtam kinyitni a táskát. Nagyszerű.
Végül szombat délutánra szerencsésen visszaértünk Dublinba. A táskám és én. Amit az egész többezer kilométeres út alatt alig fogtam a kezembe, nem beszélve, hogy kinyitni sem tudtam. De mások sem, mert minden benne volt, úgy ahogy bepakoltam.
Kedden reggel hívtak, hogy ez és ez az ajánlat. Tetszik-e? Mondom magamba, nem olyan rossz, de mivel akkor még nem éreztem hatalmas motivációt, mondtam, hogy le tudunk-e ülni mégegyszer, a számot megbeszélni. Késő délután leültünk. Mondtam egy 25%-al nagyobbat. Erre azt mondták, hogy nekik kell leülni ezt megbeszélni. Másnap beszéltünk. Megbeszélték. Mondtak egy kisebbet, a kettő között. Közelebb az enyémhez. De eddigre mivel aludtam egyet, úgy voltam, egye kutya, elmegyünk, elvallalom ezt a 9 hónapos alkalmi munkát, akkor is, ha marad ennyi. Végül is ex-pat csomag, szállás, kocsi, jegyek egy része is rendezve. Akár másnap lehetett volna kezdeni.
Szóval ez így alakult, így vagyok Barbadoson. Semmi erölködés, semmi célirányos dolog. Könnyen jött, könnyen megy. Még annyit, hogy az interjúra utazás előtti napon létszámleépítés miatt kirúgtak. Néhány nap múlva már volt állásom. E mellett egy másik is. De az egy másik történet lesz.
2008. július 25., péntek
Hurrikán túlélő füzet
A napokban láttunk pár képet Dollyról, az egyik Atlanti térségbeli trópusi viharról, ami egy kis ideig a hurrikán kategóriát is elérte. Reklámoztak is egy tanácsadófüzetet az egyik helyi újságban. Az alábbi oldalról letölthető a kiadvány, ami tanácsokat tartalmaz hurrikán idejére. Your Hurricane Handbook Ez Barbadosra van adaptálva, de az általános információkat is tartalmaz.
Egy idevágó szakállas vicc. Miért van a hurrikánnak női neve?
Egyszerű: olyanok, mint a nők. Kiszámithatatlanok, ha jön, akkor kellemes melegséget érzel csak, de ha megy, mindent visz: házat, gyereket, kutyát, autót ...
1979 óta férfi neveket is adnak.
Egy idevágó szakállas vicc. Miért van a hurrikánnak női neve?
Egyszerű: olyanok, mint a nők. Kiszámithatatlanok, ha jön, akkor kellemes melegséget érzel csak, de ha megy, mindent visz: házat, gyereket, kutyát, autót ...
1979 óta férfi neveket is adnak.
2008. július 24., csütörtök
Mértékegységek Barbadoson
A munka egyik érdekessége, hogy itt az észak-amerikai és az európai dolgok, ezzel együtt a metrikus és az angolszász mértékegységek faszán összekeverednek. Vannak rajzok amik colos méretarányban vannak pl. 1/4"=1'0"@A0 magyarul ami az A0-as méretben kinyomtatott rajzon 1/4 hüvelyk (coll) az a valóságban 1 láb, így a milliméteres/méteres beosztású léptékvonalzóm nem ér semmit, illetve számológépet kell hozzá pluszban használnom. Persze van olyan amelyik rendesen 1:25, 1:50, 1:100-as léptékű.
A származtatott mértékegységekből is van pár, ami egy kis plusz gondolkodást igényel. Ezekkel az volt a baj, hogy első hallásra még azt sem érzékeltem, hogy sok, vagy kevés, vagy mekkorára kell gondolni. Ilyen például a a köbláb/perc (ft3/min) légmennyiségnél a m3/h, m3/s, vagy a l/s helyett, vagy a vízlágyító sószükséglete is gallon/pounds van megadva és nem l/kg-ban. A gallonnál ügye az sem mindegy, hogy amerikai vagy britt. Szóval jó kis tréning.
Az a mérőszalagom, amin volt colos skála is, eltűnt úgy két hónappal ezelőtt, azóta sem került elő. Illetve azelőtt is már el el tünedezett, de felismertem és meg lett. Kétszer is Eoghan tökítette el. Az utolsó alkalommal amikor láttam, ő kérte kölcsön.
Az egyik kollégámtól kaptam egyet, de ezen csak metrikus beosztás van. Biztos ezért nem kellett senkinek. Ezt sokan nem is értik. Úgyhogy ezt még kölcsön sem vette senki, mióta megvan. Illetve kérni szokták, de mikor mondom, hogy csak millimétert, centit és métert tud vele mérni, akkor udvariasan visszautasítják. Nekem meg marad a fejben való számolás, végül is a huszonöttel és a harminccal való osztás szorzás nem olyan nagy feladat és jó közelítő eredmény ad. Különben is milliméterben gondolkodom.
Ez a kettősség további gondot okoz, olyan egyszerű dolgoknál is, mint a csővezetékek, szerelvények, szelepek, karimák. Pl. a BMS cég angol és ő szállítja az összes szabályozó szelepet, de a helyi beszállítók többnyire az Usából importálják a golyóscsapot, meg a többi apróságot és a menetvágójuk is amerikai. A karimákkal is ugyanaz a helyzet, hogy oda kell figyelni, mikor mit, mert különben nem találkoznak a lyukak.
Ezek mindennapi problémát okoznak olyan esetekben is, amikor európai csőméretek vannak raktáron, de idomokból nincsen csak amerikai, vagy forditva. Vagy ez előfordul csőbilincs relációban. De menetesszárból is hol ilyen van, hol olyan, és ugyanez csavaranyából pepitában. Addig amíg a korábbi tapasztalataimnál, ezeket a hétköznapi fogyó dolgokat, mint, csövek, bilincsek, idomok, kisebb átmérőjű szerelvények stb. az ember az egyik nap délután megrendeli, másnap délelőtt már raktárról kiszállítják. Itt, ha éppen elfogy a szigeten akkor lehet, hogy két-három hetet kell várni három szál 4"-os PVC csőre. Ez egy kis, 270 ezres piac, így a cégek nem tartanak nagy raktárkészletet.
Az elektromos mérnök kollégáknak egy kis kuriózum. Van itt 110 V, 220V és 380 V vegyesen (115,230,400). A 110 Voltos aljzatok az amerikai típusú, keskeny dugvillájú, a 220 Voltos aljzatok, pedig a britt szögletes típusúak. Ebből vannak vegyesen, bár inkább a 110 V-osból van több.
A betápok esetében az Európából importált egyfázisú berendezések zömében 220 Voltot, az Észak-Amerikából behozottak pedig 110 Voltot kérnek. Ez műszakilag persze nem olyan nagy kihívás, inkább csak egy mezei elektromos panelt kell a 'szokásosnál' több egységből megépíteni.
A sebességkorlátozások km/h-ban, a távolságok km-ben vannak megadva, ami mind a britt, mind a Egyesült Államok-beli gondolkozással furcsa. A hőmérsékletre a Celsius skálát használják. A közlekedés baloldali. A kormány jobb oldalon van. Ennek a politikai áthallása csak a véletlen műve.
Az emberek a magasságukat láb/hüvelyk formában, a tömegüket pedig fontban tartják nyilván. A lábméretnél az észak-amerikai számozás van.
Az élelmiszerüzletekben pedig mindkét mértékegységgel találkozik az ember, attól függően, hogy melyik terméket melyik országból importálták. Habár azokon a termékeken, ahol a térfogat gallonban, a tömeg fontban van, időnként zárójelben megvan a liter és a gramm, kilogramm is és ritkán előfordul fordítva is. Néhány esetben viszont fejszámolással időigényes művelet eldönteni, melyik narancslé is olcsóbb fajlagosan. Ezért inkább azt veszem, amelyik jobban ízlett az első kóstolás után.
A búvárfelszerelésen a mélységmérő lábat, a nyomásmérő psi-t, a hőmérő pedig Fahrenheitot mutat. Ezeket itt helyben kezdtem el használni, úgyhogy nem okoz nehézséget érzékelni, tudni a nagyságrendet.
A származtatott mértékegységekből is van pár, ami egy kis plusz gondolkodást igényel. Ezekkel az volt a baj, hogy első hallásra még azt sem érzékeltem, hogy sok, vagy kevés, vagy mekkorára kell gondolni. Ilyen például a a köbláb/perc (ft3/min) légmennyiségnél a m3/h, m3/s, vagy a l/s helyett, vagy a vízlágyító sószükséglete is gallon/pounds van megadva és nem l/kg-ban. A gallonnál ügye az sem mindegy, hogy amerikai vagy britt. Szóval jó kis tréning.
Az a mérőszalagom, amin volt colos skála is, eltűnt úgy két hónappal ezelőtt, azóta sem került elő. Illetve azelőtt is már el el tünedezett, de felismertem és meg lett. Kétszer is Eoghan tökítette el. Az utolsó alkalommal amikor láttam, ő kérte kölcsön.
Az egyik kollégámtól kaptam egyet, de ezen csak metrikus beosztás van. Biztos ezért nem kellett senkinek. Ezt sokan nem is értik. Úgyhogy ezt még kölcsön sem vette senki, mióta megvan. Illetve kérni szokták, de mikor mondom, hogy csak millimétert, centit és métert tud vele mérni, akkor udvariasan visszautasítják. Nekem meg marad a fejben való számolás, végül is a huszonöttel és a harminccal való osztás szorzás nem olyan nagy feladat és jó közelítő eredmény ad. Különben is milliméterben gondolkodom.
Ez a kettősség további gondot okoz, olyan egyszerű dolgoknál is, mint a csővezetékek, szerelvények, szelepek, karimák. Pl. a BMS cég angol és ő szállítja az összes szabályozó szelepet, de a helyi beszállítók többnyire az Usából importálják a golyóscsapot, meg a többi apróságot és a menetvágójuk is amerikai. A karimákkal is ugyanaz a helyzet, hogy oda kell figyelni, mikor mit, mert különben nem találkoznak a lyukak.
Ezek mindennapi problémát okoznak olyan esetekben is, amikor európai csőméretek vannak raktáron, de idomokból nincsen csak amerikai, vagy forditva. Vagy ez előfordul csőbilincs relációban. De menetesszárból is hol ilyen van, hol olyan, és ugyanez csavaranyából pepitában. Addig amíg a korábbi tapasztalataimnál, ezeket a hétköznapi fogyó dolgokat, mint, csövek, bilincsek, idomok, kisebb átmérőjű szerelvények stb. az ember az egyik nap délután megrendeli, másnap délelőtt már raktárról kiszállítják. Itt, ha éppen elfogy a szigeten akkor lehet, hogy két-három hetet kell várni három szál 4"-os PVC csőre. Ez egy kis, 270 ezres piac, így a cégek nem tartanak nagy raktárkészletet.
Az elektromos mérnök kollégáknak egy kis kuriózum. Van itt 110 V, 220V és 380 V vegyesen (115,230,400). A 110 Voltos aljzatok az amerikai típusú, keskeny dugvillájú, a 220 Voltos aljzatok, pedig a britt szögletes típusúak. Ebből vannak vegyesen, bár inkább a 110 V-osból van több.
A betápok esetében az Európából importált egyfázisú berendezések zömében 220 Voltot, az Észak-Amerikából behozottak pedig 110 Voltot kérnek. Ez műszakilag persze nem olyan nagy kihívás, inkább csak egy mezei elektromos panelt kell a 'szokásosnál' több egységből megépíteni.
A sebességkorlátozások km/h-ban, a távolságok km-ben vannak megadva, ami mind a britt, mind a Egyesült Államok-beli gondolkozással furcsa. A hőmérsékletre a Celsius skálát használják. A közlekedés baloldali. A kormány jobb oldalon van. Ennek a politikai áthallása csak a véletlen műve.
Az emberek a magasságukat láb/hüvelyk formában, a tömegüket pedig fontban tartják nyilván. A lábméretnél az észak-amerikai számozás van.
Az élelmiszerüzletekben pedig mindkét mértékegységgel találkozik az ember, attól függően, hogy melyik terméket melyik országból importálták. Habár azokon a termékeken, ahol a térfogat gallonban, a tömeg fontban van, időnként zárójelben megvan a liter és a gramm, kilogramm is és ritkán előfordul fordítva is. Néhány esetben viszont fejszámolással időigényes művelet eldönteni, melyik narancslé is olcsóbb fajlagosan. Ezért inkább azt veszem, amelyik jobban ízlett az első kóstolás után.
A búvárfelszerelésen a mélységmérő lábat, a nyomásmérő psi-t, a hőmérő pedig Fahrenheitot mutat. Ezeket itt helyben kezdtem el használni, úgyhogy nem okoz nehézséget érzékelni, tudni a nagyságrendet.
2008. július 23., szerda
Tobago Cays, videó első rész
Elkészült a videó első része. Ahhoz képest, hogy órákat b.szkodtam vele, nem látszik meg rajta. Bár a zene keresés és próbálgatás vett el a legtöbb időt. Viszont ha ilyesmit szeretnék csinálni, azt hiszem keresni kell valami normális programot, mert a Windows movie makerrel elég korlátoltak a lehetőségek. A zenét pl. nem lehet szépen összesimítani, lekeverni, ezért darabos. Na mindegy, ez már így marad meg az utókornak, ahogy van. A laptomon mp3-ból sincs ebben a pillanatban nagy választék, úgyhogy be kell érni ezzel. Egyelőre. Majd két hét múlva kicsit kibővítem. Bár a Lambada nem tudom, hogy került ide, de most jól jött. Már nem magyarázom ki, hogy esténként a tükör előtt erre táncolok.
Betettem ide a blogba is, de itt a jobb minőségű, élvezhetőbb változatot javaslom. Remélem élvezhető Grenadies sailing, Part one és klikk a watch in high quality-re a videó jobb alsó sarkánál.
A zenék az alábbi megfontolásból kerültek a videó alá
- Pink Floyd - Learning to fly, ez és az AC/DC Highway to hell dala között gondolkoztam a repülős részhez, de az utóbbi minősége nem tünt jónak.
- Valami rövid instrumentális keményebb rockot kerestem a kihajózáshoz, innen jött a Twisted Sister Burn in Hell dalának bevezetője. Ugyan megvolt az a szál is, hogy Highway to hell - Burn in Hell.
- A Jó a Rossz és a csúf adta magát a horgászjelenethet. Van vadnyugati áthallása és három szereplő van. A horgász, aki kiemeli és a tonhal. Hogy melyik ki, azt a fantáziára bízzuk. A hal mindenesetre nem szólalt meg, hogy teljesít három kívánságot, de bizonyára jó ízű volt.
- A Lambada, a Karib térség, tenger miatt
- A Queen - Bicycle Race-t pedig poénnak szántam. A szőrős lábam mellé.
- A Beverly Hills-i zsaru zenéje pedig a végére kellett még valami és ez itt volt.
Betettem ide a blogba is, de itt a jobb minőségű, élvezhetőbb változatot javaslom. Remélem élvezhető Grenadies sailing, Part one és klikk a watch in high quality-re a videó jobb alsó sarkánál.
A zenék az alábbi megfontolásból kerültek a videó alá
- Pink Floyd - Learning to fly, ez és az AC/DC Highway to hell dala között gondolkoztam a repülős részhez, de az utóbbi minősége nem tünt jónak.
- Valami rövid instrumentális keményebb rockot kerestem a kihajózáshoz, innen jött a Twisted Sister Burn in Hell dalának bevezetője. Ugyan megvolt az a szál is, hogy Highway to hell - Burn in Hell.
- A Jó a Rossz és a csúf adta magát a horgászjelenethet. Van vadnyugati áthallása és három szereplő van. A horgász, aki kiemeli és a tonhal. Hogy melyik ki, azt a fantáziára bízzuk. A hal mindenesetre nem szólalt meg, hogy teljesít három kívánságot, de bizonyára jó ízű volt.
- A Lambada, a Karib térség, tenger miatt
- A Queen - Bicycle Race-t pedig poénnak szántam. A szőrős lábam mellé.
- A Beverly Hills-i zsaru zenéje pedig a végére kellett még valami és ez itt volt.
2008. július 22., kedd
Tobago Cays
Vasárnap végül csak összejött az a kirándulás, amire már lassan egy hónapja készültem és mindenféle külső körülmény miatt idáig kellett várni vele.
A nap nagyon intenzív volt és sok sok minden történt, úgyhogy néhány napig biztosan eltart, amíg összeszedem és leírom, a képeket átválogatom és videót összerakom. Ez a hetem kicsit zsúfolt munka ügyben is.
Sikerült egy zenét is találnom hozzá.
Az a baj, hogy barna szemem van. De most már marad ez a zene a video alatt.
A nap nagyon intenzív volt és sok sok minden történt, úgyhogy néhány napig biztosan eltart, amíg összeszedem és leírom, a képeket átválogatom és videót összerakom. Ez a hetem kicsit zsúfolt munka ügyben is.
Addig is ízelítőnek egy videórészlet. Kicsit ferde, mert nem a kijelzőn keresztül bámészkodtam. Jobb minőségben a youtubeon elérhető: Tobago Cays Short Intro Csak klikkejl watch in high quality-re
Sikerült egy zenét is találnom hozzá.
"Here I go out to see again
the sunshine fills my hair
and dreams hang in the air
Gulls in the sky and in my blue eyes
you know it feels unfair
there's magic everywhere
Look at me standing
here on my own again
up straight in the sunshine
No need to run and hide
it's a wonderful, wonderful life
No need to laugh and cry
it's a wonderful, wonderful life
Sun in your eyes
the heat is in your hair
they seem to hate you
because you're there
and I need a friend
Oh, I need a friend
to make me happy
not stand here on my own
Look at me standing here on my own again
up straight in the sunshine
No need to run and hide
it's a wonderful, wonderful life
No need to laugh and cry
it's a wonderful, wonderful life "
the sunshine fills my hair
and dreams hang in the air
Gulls in the sky and in my blue eyes
you know it feels unfair
there's magic everywhere
Look at me standing
here on my own again
up straight in the sunshine
No need to run and hide
it's a wonderful, wonderful life
No need to laugh and cry
it's a wonderful, wonderful life
Sun in your eyes
the heat is in your hair
they seem to hate you
because you're there
and I need a friend
Oh, I need a friend
to make me happy
not stand here on my own
Look at me standing here on my own again
up straight in the sunshine
No need to run and hide
it's a wonderful, wonderful life
No need to laugh and cry
it's a wonderful, wonderful life "
(Black: Wonderful Life)
Az a baj, hogy barna szemem van. De most már marad ez a zene a video alatt.
2008. július 20., vasárnap
Szörfözés
Miközben az előző postot írtam, eszembe jutott, hogy több kollégám is szörfözik. Megkérdezem az egyiket, hogy kit ajánl oktatásra. Kaptam is két telefonszámot.
De előbb kezdem a 'rossz' hírekkel:
A Grenadines túrám vasárnapra tolódott és csak egynapos lesz, mivel újabb repülőgép került ki a forgalomból pár napra. Ugyan a Unionra el tudok jutni a túra után hajóval, de onnan se Barbadosra, se St.Vincentre nem indul repülő egy pár napig, így nem tudok ott tölteni egy éjszakát, ahogy korábban terveztem. Talán majd legközelebb.
A búvárklub hajója szintén lerobbant a héten. Úgyhogy törölni kellett a hétvégi aktivitást.
Szóval a szombati napra nem nézett ki semmi izgalmas. Csak egy nyomáspróba ellenőrzése. De ezzel kapcsolatban sem hívtak, biztosan nem lett meg a csövön a lyuk.
Egy hirtelen ötlettől vezérelve miután a fentiek kiderültek, felhívtam az egyik szörfös számot. Volt is lehetőség szombaton 9.30-as kezdettel szörfleckét venni.
Fantasztikus volt. Már a harmadik próbálkozás után fel tudtam állni és egészen a partig siklani. Persze ezek a deszkák nagyok, kezdőknek valóak és viszonylag könnyű rajtuk sikerélményt elérni.
Azért most már jobban értem, hogy a szörfösök, miért kigyúrtak. Ez a sport eléggé megmozgat egy rakás izmot és rendesen meg kell dolgozni egy kis élményért. De mentálisan is egészen kikapcsol az ember.
De előbb kezdem a 'rossz' hírekkel:
A Grenadines túrám vasárnapra tolódott és csak egynapos lesz, mivel újabb repülőgép került ki a forgalomból pár napra. Ugyan a Unionra el tudok jutni a túra után hajóval, de onnan se Barbadosra, se St.Vincentre nem indul repülő egy pár napig, így nem tudok ott tölteni egy éjszakát, ahogy korábban terveztem. Talán majd legközelebb.
A búvárklub hajója szintén lerobbant a héten. Úgyhogy törölni kellett a hétvégi aktivitást.
Szóval a szombati napra nem nézett ki semmi izgalmas. Csak egy nyomáspróba ellenőrzése. De ezzel kapcsolatban sem hívtak, biztosan nem lett meg a csövön a lyuk.
Egy hirtelen ötlettől vezérelve miután a fentiek kiderültek, felhívtam az egyik szörfös számot. Volt is lehetőség szombaton 9.30-as kezdettel szörfleckét venni.
Fantasztikus volt. Már a harmadik próbálkozás után fel tudtam állni és egészen a partig siklani. Persze ezek a deszkák nagyok, kezdőknek valóak és viszonylag könnyű rajtuk sikerélményt elérni.
Azért most már jobban értem, hogy a szörfösök, miért kigyúrtak. Ez a sport eléggé megmozgat egy rakás izmot és rendesen meg kell dolgozni egy kis élményért. De mentálisan is egészen kikapcsol az ember.
Az hiszem lesz egy kis izomlázam. A másik dolog, hogy a kezdők minden bizonnyal alapvető hibájaként rövidújjú polót választottam. A kezdő társaimmal együtt. Az oktatók hosszúujjút húztak. E miatt a könyököm magasságában rendesen kidörzsölődött a bőr, illetve elég faszán parasztbarnára sült le a karom.
Este Luboval a szlovák kollégámmal és menyasszonyával elnéztünk egy kis lightos sörözésre meg rumos kolára a Beach Houseba és a Piano bárba, Holetownba. Eredetileg St. Lawrence gap lett volna betervezve, de a másik kollégám Nathannak valami helyi baráti társasággal volt halaszthatatlan italozása. A Piano Bárban elég gyenge volt a srác aki játszott.
Csak egy megjegyzés. Ezeken a helyeken dohányozni tilos. Bár mintha a szagokból ítélve néhány helyen ez a marihuánára nem vonatkozna. Ugyanígy füsttilalom van Írországban is. Nagyon bízom benne, hogy Magyarország is eljut végre ide és ott is el lehet menni egy sört meginni anélkül, hogy az ember ruhája tíz perc után hányingert keltő bűzt árasszon.
2008. július 19., szombat
Búvárkodás
Kérdezte valaki, hogy a búvárkodás juppi sport, sznob tevékenység-e? Lehet. Nézőpont kérdése. Megpróbálom érzékeltetni.
Magyarországon valószínű nem túl olcsó. Legalább Horvátországig kell elmenni egy tengeri merülésig és ott még nem olyan gazdag az élővilág. Aki többet szeretne látni, annak a Vörös tenger egy opció és talán Magyarországról nézve ár/érték arányban a legjobb lehetőség. De egy egy hetes, tíznapos túra is százezres nagyságrend lehet.
A Karib tenger búvárkodás szempontból egy szép terület. Ebben a pillanatban helyben vagyok, nem kell utazni semerre. Nem kell szállásra költeni. Itt csináltam a tanfolyamot és még csak ebben a térségben merültem.
Magyarországon a golfozás talán kicsit sznob, kicsit elitnek számít, csak egy szűk kör űzi ezt. Írországában elképzelhető, hogy egy segédmunkás is golfozik. A szakmunkás kollégáim közül sokan golfoztak. Persze nem a legelitebb helyeken, de játszottak. Mert rengeteg lehetőség van. Amikor ott laktam, a munkahely és a lakás között ingázva 3-4 golfpálya mellett mentem el minden nap, de nem kellett volna egyenként 2-3 kilométert beiktatni, hogy akár kétszer ennyit is útba ejtsek. Ott nem egy drága sport. Egy átlagos felszerelés nem több, mint egy jobb horgászfelszerelés. Egy-egy játék egy átlagos golfpályán, akár 20-25 euróért is lejátszható. Ez minimál órabérrel számolva is kevesebb, mint három óra.
Magyarországon a síelés majdnem tömegsportnak számít, Ausztriában, Szlovákiában az. Hányszor láttunk 3-4 éves gyerekeket is a sípályán. Innen Barbadosról nézve a síelés luxus. De még a szánkózás is. A golfozás sem olcsó. Az adottságok miatt.
Szóval akkor juppi dolog?
Már régóta ki szerettem volna próbálni, de valahogy lusta voltam és lehet, hogy egy kicsit sajnáltam a pénzt erre. Itt van a lehetőség, éltem, élek vele. Nem beszélve, hogy ez egy kicsi hely, ahol nagyon kevés hasznos dolgot lehet csinálni, ha az ember nem alkoholista. A búvárkodáson kívül még egy dolgot tudok elképzelni, a szörfözést, mint időtöltést. Erre még lusta voltam, de talán ami késik, nem múlik.
Aki csinálta, csinálja, tudja milyen víz alatt lélegezni. Ha ehhez még látványban, élményben is párosul valami, akkor tényleg felemelő. Aki nem próbálta, annak javaslom tegye meg. Ha más nem egy egyszerű bevezető merüléssel. Lehet, hogy rá fog kapni.
Magyarországon valószínű nem túl olcsó. Legalább Horvátországig kell elmenni egy tengeri merülésig és ott még nem olyan gazdag az élővilág. Aki többet szeretne látni, annak a Vörös tenger egy opció és talán Magyarországról nézve ár/érték arányban a legjobb lehetőség. De egy egy hetes, tíznapos túra is százezres nagyságrend lehet.
A Karib tenger búvárkodás szempontból egy szép terület. Ebben a pillanatban helyben vagyok, nem kell utazni semerre. Nem kell szállásra költeni. Itt csináltam a tanfolyamot és még csak ebben a térségben merültem.
Magyarországon a golfozás talán kicsit sznob, kicsit elitnek számít, csak egy szűk kör űzi ezt. Írországában elképzelhető, hogy egy segédmunkás is golfozik. A szakmunkás kollégáim közül sokan golfoztak. Persze nem a legelitebb helyeken, de játszottak. Mert rengeteg lehetőség van. Amikor ott laktam, a munkahely és a lakás között ingázva 3-4 golfpálya mellett mentem el minden nap, de nem kellett volna egyenként 2-3 kilométert beiktatni, hogy akár kétszer ennyit is útba ejtsek. Ott nem egy drága sport. Egy átlagos felszerelés nem több, mint egy jobb horgászfelszerelés. Egy-egy játék egy átlagos golfpályán, akár 20-25 euróért is lejátszható. Ez minimál órabérrel számolva is kevesebb, mint három óra.
Magyarországon a síelés majdnem tömegsportnak számít, Ausztriában, Szlovákiában az. Hányszor láttunk 3-4 éves gyerekeket is a sípályán. Innen Barbadosról nézve a síelés luxus. De még a szánkózás is. A golfozás sem olcsó. Az adottságok miatt.
Szóval akkor juppi dolog?
Már régóta ki szerettem volna próbálni, de valahogy lusta voltam és lehet, hogy egy kicsit sajnáltam a pénzt erre. Itt van a lehetőség, éltem, élek vele. Nem beszélve, hogy ez egy kicsi hely, ahol nagyon kevés hasznos dolgot lehet csinálni, ha az ember nem alkoholista. A búvárkodáson kívül még egy dolgot tudok elképzelni, a szörfözést, mint időtöltést. Erre még lusta voltam, de talán ami késik, nem múlik.
Aki csinálta, csinálja, tudja milyen víz alatt lélegezni. Ha ehhez még látványban, élményben is párosul valami, akkor tényleg felemelő. Aki nem próbálta, annak javaslom tegye meg. Ha más nem egy egyszerű bevezető merüléssel. Lehet, hogy rá fog kapni.
2008. július 18., péntek
Teknős tojások
Az építkezéseken, földmunkákon gyakran előkerül valami. Magyarországon az eddigi munkáimon néha bombák, második világháborús tárgyak, ló csontvázak bukkantak fel, illetve az egyik egykori katonai lőtéren kialakított ipari park területen, lőszerhüvelyek, gránátok. Ezek mind mind évekkel, évtizedekkel korábban került oda.
Tegnap viszont néhány teknős tojást ásott elő a markoló. Nem tűnt réginek. Ezek természetesen védett állatok. Az egyik kollégám bejelentette és az egyik kutatóintézet embere elvitték. Reméljük talán kikelnek.
Ezek azok a méteresre is megnövő teknősök, akikkel az építkezéstől alig 2-300 méterre is együtt lehet úszni. A vízben egyes helyeken gyakran találkozni velük, ide például azért szoktak, mert a túristák miatt etetik őket. A Kevin kollégám kertjébe is rendszeresen lerakják a tojásokat.
Információ ezekről a teknősökről angolul: Hawksbill_Turtle
A helyi élővilágról egy szócikk: Fauna of Barbados
Tegnap viszont néhány teknős tojást ásott elő a markoló. Nem tűnt réginek. Ezek természetesen védett állatok. Az egyik kollégám bejelentette és az egyik kutatóintézet embere elvitték. Reméljük talán kikelnek.
Ezek azok a méteresre is megnövő teknősök, akikkel az építkezéstől alig 2-300 méterre is együtt lehet úszni. A vízben egyes helyeken gyakran találkozni velük, ide például azért szoktak, mert a túristák miatt etetik őket. A Kevin kollégám kertjébe is rendszeresen lerakják a tojásokat.
Információ ezekről a teknősökről angolul: Hawksbill_Turtle
A helyi élővilágról egy szócikk: Fauna of Barbados
2008. július 17., csütörtök
Helyesírás és stilisztika
Ezzel kapcsolatban kaptam néhány megjegyzést. Ezért ezzel kapcsolatban van néhány megjegyzésem. Mivel ezek egy része olyan hiba, ami teljesen objektíven ítélhető meg, ezeket építő jellegű kritikának fogom fel.
Többnyire ékezetek nélkül írok. Ennek az az oka, hogy az elmúlt jó pár évben többnyire nem volt előttem magyar nyelvű klaviatúra és néhány ékezetes betűt elég furcsa módon érek el, bár ez csak gyakorlás kérdése. Több mint egy évtizeddel ezelőtt még problémát okozott egyes hét bites rendszereken az ékezetek átvitele, illetve még a mai nap kapok furcsa karakter kódolással ékezetes emaileket. Ez viszont megnehezíti a helyesírás ellenőrzés. Úgy döntöttem, megpróbálok így írni.
A helyesírási hibák egy része minden bizonnyal elütés, illetve akadnak szlengek (mongyuk, azé, oszt stb.),amin próbálok változtatni, illetve megpróbálom ezeket kerülni. Természetesen ezen kívül akadnak helyesírási hibák, amik így ékezetekkel való írás esetén már számítógéppel könnyen javíthatóak.
Mérnök, műszaki vagyok Helyesírásom annak idején általános és középiskolában kritikán aluli volt. Ugyanígy a fogalmazásom. Azóta nem biztos, hogy sokat javult. Biztosan tucatjával találnak a kedves irodalomtanárok és a műkedvelők ilyen hibákat. Elnézést. A napi kommunikációm 90-95%-a idegen nyelven zajlik, ezért néha törni kicsit magyar. De talán érthető, elnézhető. Elnézést előre is.
Elképzelhető, hogy néhányak szerint így élem ki exhibicionizmusomat. Elképzelhető, hogy ez is benne van. Elsősorban azért kezdtem ennek neki, mert gyakran kapok ilyen emaileket, hogy hello, szia, mi van veled? stb. A személyes részére válaszolok emailben, akit meg részletesebben érdekel, hogy mi történt, az meg olvashat valamit innen. Önkéntes alapon. Ha akar.
Gyerek koromban nem írtam naplót. Persze abba mindenféle olyat ír az ember, amit nem szívesen osztana meg mással, vagy csak egy szűk körrel. Lehet, itt az ideje. Írni valamit. Ugyanakkor annak talán annak az lett volna az előnye, hogyha ennyi idő után megtalálja az ember, jókat röhögjön az akkori énjén. Na nem baj, húsz, harminc év múlva, ha megérem, akkor ezen fogok röhögni. De az is lehet, hogy sírni.
Itt igyekszem kerülni egyes magánéleti kérdéseket, nem egészen publikus részleteket. Azt mindegyki megkapja esetleg névre szólóan. Vagy annyit, ami rátartozik.
Egy szónak is száz a vége, ha valakinek bármilyen konstruktív észrevétele van, szívesen veszem. Köszönöm.
2008. július 16., szerda
Ciklon info
A hurrikanokrol es a tropusi ciklonokrol legfrissebb informacio National Hurricane Center -en vagy a NRL Monterey Marine Meteorology Division Tropical Cyclone Page oldalon lehet beszerezni. Az utobbi oldalon az informaciok az elozo oldalrol vannak, csak grafika egy kicsit mast, talan erthetobb, attekinthetobb. De ez a szubjektiv velemenyem. Ebben a pillanatban, szerda, helyi ido 13.05, jo esellyel alakulhat ki tropusi ciklon, illetve talan ebbol hurrikan. A terkepen latszik, hogy vmi errefele tart. Az ido eleg vacak.Ugyanakkor orulok annak, hogy vegre lehult a levego. 25-26 C-ra.
Informaciok magyarul:
Trópusi ciklon
Ciklon
Angolul:
Tropical cyclone
2008. július 14., hétfő
A munkahely, kollegak
Az iroda ket szekciora van bontva. Persze ez csak a veletlen muve. A folyoso egyik oldalan van az 'angol' szekcio, amiben en is ulok, a masik oldalon van a 'francia' szekcio, ahol egy portugal srac ul kakuktojaskent, de o franciaul is jol beszel. Nunonak hivjak. Rendes srac. Elment karacsonykor a szunetben harom hetre Del-Amerikaba, majd mikor visszajott, novesztett egy kis bajuszt. Innestol kezdve mindenki El Nunonak hivta. Nem tudom, hogy emiatt vagy mas miatt, de egy ido utan leborotvalta. Pedig tenyleg olyan Del-Amerikas volt, mondjuk az arca is portugal ugyhogy jol osszepasszolt. Ott van meg Didier, egy idos francia ficko. Nagyon fiatal fekete baratnovel. En m
eg csak egyszer lattam, sokak szerint oraberben vagy napidijban van mellette a holgy. Bruno, az idonkent eleg agresszivnak tuno srac. Neki erdekes temperamentuma van, idonkent elragadtatja magat es akkor ordibal. Velem meg csak egyszer tortent ilyen, de ha ugy vesszuk igaza is volt. De miutan lehiggad, akkor eleg konstruktivan el lehet vele beszelgetni.
Ime nehany kep. Az elson en vagyok. Kicsit szakmai is a kep, mert egyutt vagyok a ventillatorokkal es a legcsat
ornakkal.
A masodikon van Dennis, az elektromos kollegam.
A harmadikon balrol jobbra. Bruce, a klima ceg projektmanagere, kozepen Bruno, a francia srac enek az epitkezesnek a projektvezetoje, jobbra pedig Eoghan, a BMS ceg (Building management system, epuletfelugyeleti rendszer) projektvezetoje. O tobbnyire Londonban uldogel, vagy alldogal.
Itt mindenki vezeto, senki nem dolgozik.
Az utolso kepen, amiben szinten szandekosan van benne az epitkezes reszlete lathato egycsomoban egy csomo ember, meg nehany csonak. Ott vannak a meteres teknosok, akikkel egyutt lehet furodni, uszni stb.
A teton valamennyire latszik, hogy iszonyatosan tele van gepeszettel. De olyan mo
don, hogy szerintem ezen a ca. 2000 m2-en, nem lehet az oldalelekkel minimum 15 fokos szoget bezaro egyenessel ket ot meterre levo pontot ugy osszekotni, hogy ne kelljen atmaszni valamin.
Allitolag az elso londoni projectmegbeszelesen, amikor a koncepciot targyaltak elhangzott, hogy a tetore csak az atrium szellozo ventillatora kerul, mert azt mashova nem lehet eltenni. Ennek megfeleloen egyetlen lepcsohaz sem jon a tetoig, csak egy kibuvo nyilas van a folepcsohazbol nyilo egyik gepesz helysegbol. Ezen egy kisebb szerszamosladaval fel lehet jonni, de valoszinu a jelenleg teton levo berendezesekhez ez keves lesz.
Amikor ket darab mintegy masfel meter hosszu, hatvan centi szeles szerszamosladanak kellett helyet keresni, majdhogynem lehetetlen kuldetesnek bizonyult.
eg csak egyszer lattam, sokak szerint oraberben vagy napidijban van mellette a holgy. Bruno, az idonkent eleg agresszivnak tuno srac. Neki erdekes temperamentuma van, idonkent elragadtatja magat es akkor ordibal. Velem meg csak egyszer tortent ilyen, de ha ugy vesszuk igaza is volt. De miutan lehiggad, akkor eleg konstruktivan el lehet vele beszelgetni.Ime nehany kep. Az elson en vagyok. Kicsit szakmai is a kep, mert egyutt vagyok a ventillatorokkal es a legcsat
ornakkal.A masodikon van Dennis, az elektromos kollegam.
A harmadikon balrol jobbra. Bruce, a klima ceg projektmanagere, kozepen Bruno, a francia srac enek az epitkezesnek a projektvezetoje, jobbra pedig Eoghan, a BMS ceg (Building management system, epuletfelugyeleti rendszer) projektvezetoje. O tobbnyire Londonban uldogel, vagy alldogal.
Itt mindenki vezeto, senki nem dolgozik.
Az utolso kepen, amiben szinten szandekosan van benne az epitkezes reszlete lathato egycsomoban egy csomo ember, meg nehany csonak. Ott vannak a meteres teknosok, akikkel egyutt lehet furodni, uszni stb.
A teton valamennyire latszik, hogy iszonyatosan tele van gepeszettel. De olyan mo
don, hogy szerintem ezen a ca. 2000 m2-en, nem lehet az oldalelekkel minimum 15 fokos szoget bezaro egyenessel ket ot meterre levo pontot ugy osszekotni, hogy ne kelljen atmaszni valamin.Allitolag az elso londoni projectmegbeszelesen, amikor a koncepciot targyaltak elhangzott, hogy a tetore csak az atrium szellozo ventillatora kerul, mert azt mashova nem lehet eltenni. Ennek megfeleloen egyetlen lepcsohaz sem jon a tetoig, csak egy kibuvo nyilas van a folepcsohazbol nyilo egyik gepesz helysegbol. Ezen egy kisebb szerszamosladaval fel lehet jonni, de valoszinu a jelenleg teton levo berendezesekhez ez keves lesz.
Amikor ket darab mintegy masfel meter hosszu, hatvan centi szeles szerszamosladanak kellett helyet keresni, majdhogynem lehetetlen kuldetesnek bizonyult.
2008. július 13., vasárnap
The Ship Inn, Club extreem, foci, River Bay
Szombat este megint volt egy kis lightos sorozes. A The Ship Innben, St. Lawrence Gap-ben a deli parton kezdtuk. Erdekes, mert nagyon kevesen voltak. Marmint a helyen. Az etterem reszen meg csak csak, de a bar reszen eppenhogy. Ez a szorakozo kozpont mingyart jobban mutat mint a holetown-i. Jonehany etterem, bar van es mivel akad nehany szalloda is a kornyeken, viszonylag nagy ejszakai elet van. Bar ez az idoszak mar elegge szezonon kivuli, igy lehet, hogy ez az oka ennek. Ket sor utan atmentunk a Club Extreme nevezetu szorakozo helyre. Itt meg nem jartam korabban. Ha veletlenul elvetodik valami lany ismerosom ide, erre a helyre tuti meghivom. Biztosan tetszeni fog. Nekem is tetszett. A lanyoknak a 11-ig ingyenes a belepes es az italfogyaztas is ingyenes. A fiuknak is csak 35 dollar a belepo, nem ertem hogy jonnek ki, mert ennyit sorbol siman le lehet inni, mindenfele fejfajas nelkul.
A helyet kicsit fiatalabb korosztaly latogatja es a borszin arany is forditott volt. Csak elvetve lehetett feher embert latni. A lanyokat a 'hu b+' tol a 'huuuuuuuuuuuuuu b+' ig bezarolag lehetett jellemezni. Sok nagyon csinos, jo feneku lany akadt. Nem tudom, hogy emlekszik-e valaki Eddie Murphy Bumerang c, filmjere, de sok ilyen tipusu fekete lanyt latni errefele. Na persze van a 'Tom & Jerry-s hazvezetono' fajtabol is.
Ejfelkor vege is lett ennek a bulinak, legalabbis reszunkrol.
Ma reggel ugyvolt, hogy kilenckor foci. Mikor felebredtem elegge olomnak ereztem a labaimat, de ez gyakran igy van, gyanitom ez a 80%-90% koruli relativ nedvessegtartalom a 25-30 fokkal parositva okozza.
Negyen jelentunk meg kilenckor. Nemzetisegileg harom olasz, egy magyar. Rugdostuk egy kicsit a labdat, majd mivel ez egy ido utan unalmas volt fel tizkor ugy dontottuk, hogy akkor a meccs lefujva. Kozben meg jott egy srac, de o mar nem jutott labdahoz, mert akkor mar hazafele keszulodtunk. Mikor beszalltunk a kocsiba megjelent Kevin is, aki elhivott, de igy sem lett volna ki ket hasznalhato csapat. Na talan majd legkozelebb. Ugy erzem, hogy ez a kis mozgas azert jol esett. Bar nem tudom, hogy ilyen melegben es a fentebb is emlitett paratartalom mellett mennyi ideig tud futni az ember.
Ebed utan elmentem megint eszakra szemetmereszgetni. A River Bay-be. Nagyszeruen nez ki ez a resz is. Voltam mar itt korabban. Fekete hasu barbadosi kecskek is legeltek szabadon. Hogy mennyire laknak jol ezen a reszen nem tudom. Rengeteg rak is volt. Egesz nagy
ok. Illetve eszrevettem egy huvelykuly koromnyit is, ahogy egy csigahazat cipelt. Amikor megpiszkaltam elbujt benne. Legalabb egy orat bolyongtam a kornyeken, illetve egy homokos reszle le is ultem bameszkodni. A kepek nem lettek a legjobbak, mert felhos volt az eg. Talan majd legkozelebb.
Majd hazafele beugrottam a boltba, vettem par dolgot. Konzerveket is.
A helyet kicsit fiatalabb korosztaly latogatja es a borszin arany is forditott volt. Csak elvetve lehetett feher embert latni. A lanyokat a 'hu b+' tol a 'huuuuuuuuuuuuuu b+' ig bezarolag lehetett jellemezni. Sok nagyon csinos, jo feneku lany akadt. Nem tudom, hogy emlekszik-e valaki Eddie Murphy Bumerang c, filmjere, de sok ilyen tipusu fekete lanyt latni errefele. Na persze van a 'Tom & Jerry-s hazvezetono' fajtabol is.
Ejfelkor vege is lett ennek a bulinak, legalabbis reszunkrol.
Ma reggel ugyvolt, hogy kilenckor foci. Mikor felebredtem elegge olomnak ereztem a labaimat, de ez gyakran igy van, gyanitom ez a 80%-90% koruli relativ nedvessegtartalom a 25-30 fokkal parositva okozza.
Negyen jelentunk meg kilenckor. Nemzetisegileg harom olasz, egy magyar. Rugdostuk egy kicsit a labdat, majd mivel ez egy ido utan unalmas volt fel tizkor ugy dontottuk, hogy akkor a meccs lefujva. Kozben meg jott egy srac, de o mar nem jutott labdahoz, mert akkor mar hazafele keszulodtunk. Mikor beszalltunk a kocsiba megjelent Kevin is, aki elhivott, de igy sem lett volna ki ket hasznalhato csapat. Na talan majd legkozelebb. Ugy erzem, hogy ez a kis mozgas azert jol esett. Bar nem tudom, hogy ilyen melegben es a fentebb is emlitett paratartalom mellett mennyi ideig tud futni az ember.
Ebed utan elmentem megint eszakra szemetmereszgetni. A River Bay-be. Nagyszeruen nez ki ez a resz is. Voltam mar itt korabban. Fekete hasu barbadosi kecskek is legeltek szabadon. Hogy mennyire laknak jol ezen a reszen nem tudom. Rengeteg rak is volt. Egesz nagy
ok. Illetve eszrevettem egy huvelykuly koromnyit is, ahogy egy csigahazat cipelt. Amikor megpiszkaltam elbujt benne. Legalabb egy orat bolyongtam a kornyeken, illetve egy homokos reszle le is ultem bameszkodni. A kepek nem lettek a legjobbak, mert felhos volt az eg. Talan majd legkozelebb.Majd hazafele beugrottam a boltba, vettem par dolgot. Konzerveket is.
2008. július 12., szombat
Dottins
Megvolt a sixteen. Holetownban a 2nd Streeten. Ez a varos, illetve annak a 'szorakozo negyede' nem tul nagy. Ket utcan, ami egyenkent lehet ugy 100 m van nehany etterem es bar. A masik utca neve 1st street, meglepo modon. Eleg gyakran talalkozik ismeros arcokkal az ember, mert ha nagy tomeg van, akkor sincs tobb ember 2-300. Szerintem. Na jo lehet, hogy negyszaz. Erdekes, mert ugye a szigeten nem sok feher ember van, ugyanakkor ezeken a helyeken pedig nem sok feketet latni. Remelem ez politikailag korrekt kifejezes.
Kevesen voltunk. Kevin kollegam megkapta a kimenojet. Vagy csak ellogott. De ejfel magassagaban mar hazament. Na jo en sem maradtam csak egyig, igaz ejfelig terveztem a buvarkodas miatt. Johnatan, mar tizenegy fele eleg uveges szemekkel nezett es o is hazament. Biztosan megfaradt az egesz heti munkaban. Nuno is mosolygott. Ott voltak meg a spanyol asztalososok es a francia gipszkartonozk kozul nehanyan. Oket nevszerint nem ismerem, igy beceneveket szoktam adni.
Sanyi bacsi - csak igy hivom magamban az otven ev koruli, alacsony, kicsit kopcos oszhaju spanyol asztalost - tudhat valami. Az alig ket-harom ora alatt tucatnyi fiatal lannyal tancolt es az a bar ahol voltunk meg csak nem is tancos szorakozohely volt, a zene csak hatterzajkent szolt.
Ott volt Schumi is. Egy beszedhibas spanyol asztalos. A nevet onnan kapta, hogy par hete egy nyilegyenes uton, valami hihetetlen precizitassal sikerult megforditani az autot. A hossztengelye korul, fejjel lefele. Maig sem erti a kornyezete, hogyan csinalta. De o maga sem.
Atneztem a Piano barba is. Ez egy eleg jo hangulatu hely. A nevet a sarokba allitott zongorarol kapta, de az is lehet, hogy a zongorat hoztak ide a nev miatt. Altalaban egy, ketszemelyes fellepok jatszanak elo zenet. A mostani srac annyira nem tunt jonak, utoljara ha jol emlexem majusban jartam itt, az akkori fellepok - egy zongorista srac, es egy idosebb dobos - egeszen jo hangulatot csinalt. Ha jol tudom nehany hetente valtjak egymast a fellepok.
Osszefutottam Chrissel is, az utazasi iroda embere is, aki a Grenadines turat szervezi. Be volt allva mint a gereblye. Elmondta, hogy rajtam kivul elegge fel voltak spanolva az emberek az elmaradt kirandulas miatt. Meg is ertem, en sem nagyon orultem volna, ha par nap mulva hazamentem volna.
Egy ilyen helyen, ahogy vegignezek az embereken, el tudom kepzelni, hogy nehany tucatnyi szociologiai Ph.D-hez siman lehetne kutatasi anyagot talalni. De minden bizonnyal a konyvkiadokat is el lehetne latni fordulatos elettortenetekkel, temakkal.
Elhivtak focizni. Vasarnap reggel kilencre. Mondtam, hogy nem tudok focizni, nem is tudtam. Azok koze tartoztam, akiket az iskolaban a csapatkapitanyok az utolsok kozott valasztatottak, mert tobbnyire a 'jatekommal' en csak gyengitettem a csapatot, nem erositettem. Nagyon sokat voltam kapus. Itt olyan nagyon nem szaladgalt az ember, de ez az a pozicio amikor tobbnyire szemben all a jatekos az erosen megrugott labdaval. Ami ha kozeptaly allatt erkezik egy kicsivel es nincsenek jo reflexei az embernek, okozhat egy begornyedt allapottal egyutt jaro legzesi nehezseget. Ha pedig vannak is, a nagy szamok torvenye miatt igy is elo-elo fordulhat. Persze valamilyen biologiai okok miatt ez csak fiuknal. Ugyan jo esetben ez csak percek kerdese es nem okoz maradando serulest. Legalabbis nekem mar van biznonyitekom ra. Akadt olyan focimeccs is kozepiskolaban, ahol ket labtores is osszejott 2x45 perc alatt. Ez nem a felidok ideje, hanem a tesneveles orake volt.
Szoval lehet, hogy azert hivtak, mert tudjak, hogy nem szokott kilenni a letszam es hat darab darab. Majd latjuk.
Kulonben nem vagyok focirajongo, a nemem szerint talan annak kellene, hogy legyek. Focizni sem tudok, nem is tudtam. Focimeccsen nagyon ritkan voltam, utoljara a Magyarorszag-Svedorszag meccsen par eve, de csak azert, mert egy sved cegnel dolgoztam es a sved fonokom el akart menni a mecsre es mivel nem volt kivel, ezert elvitt minket, kollegakat. Igy azutan olyan sincs, hogy, munka utan haza, majd sort bontva leulni a TV ele. Az EB alatt ket mecsbe neztem bele. A francia - hollandba es vegul a dontobe. De egyiket sem elejetol vegeig, illetve inkabb a sorozes volt a fontosabb, mint maga a mecss.
Ma reggel a buvarkodas is megvolt. Az elso Dottins, itt mar jartam korabban is. Fantasztikus volt. Ez egy olyan korallzatony, ami egy nehany szaz meter mely arok szelen van. Az arok szele kb 30-40 fokos szoget zar le, tehat eleg meredek. Kb. 110-115 labra, kb, 33-35 meterre mentunk le, de lefele lehetett meg latni a kek melyseget. Gyonyoru. Beusztunk egy nagy kek halrajba, illetve ok usztak inkabb rank, ekkoraval meg nem talalkoztam. Barmerre nezett az ember, le, fol, jobbra, balra, elore, hatra iszonyatos tomegben ott nyuzsogtek. Lenyugozo, mar csak ezert az egy elmenyert azt erezte az ember, hogy erdemes volt reggel felkelni. A teljes merules 35 percig tartott.
Meg marciusban keszult egy video az egyik alkalommal. Ezzel jol atvertek. A demo amit lattam korabban, ott rajta voltak az emberek. Ezen nem sokan vannak, illetve nem felismerheto modon. De lehet ez a szerencsem. Talan az egyik vizbeeso szerencsetlen en vagyok, de nehez megitelni. Ide a blogba a masodik reszt szurom be, az elso resz is rajta van a youtubeon. De ez szerintem jobb. Ez egesz veletlenul Dottinsban keszult, ahol ma is voltam, de mivel ez akkor a masodik merules volt, ekkor mar nem mentunk olyan melyre.
A video elejen van teknos is. Most nem lattam egyet sem, ket hete viszont egyutt snorklingoztam ennel nagyobbakkal. Mar jonehanyszor voltam a tersegben buvarkodni, meg snorklingozni, de mindig latok olyan halakat, amiket meg nem lattam korabban. Bar az is lehet, hogy ez kezdodo Alzheimer kor.
A masodik a Sandy Lane Reefnel volt. Ez annyira nem nyugozott le. Kb. azokat a halakat lehetett latni, amit snorklingnal sekelyebb vizeknel, kb. ugyanolyan kornyezettel. A kulonbseg csak annyi, hogy ez 10-15 meter melyen volt es kicsit tobb volt a korall. Ugyhogy ezt ki lehetett volna hagyni. Bar lehet azert gondolom ezt, mert az elso merules annyira fantasztikus volt, mint szinekben, mint elovilagban, mint nyuzsgesben es ez a masik meg sem kozelitette ezt.
Tegnap este volt ejszakai merules is. Ezt ma reggel tudtam meg. Remelem megint felirtak erre es szolnak ha legkozelebb lesz. Meg siman belefert volna a sixteen elott.
A kotelezo kerdes mindig el szokott hangzani. Vannak-e capak? Alitolag igen, en meg nem talalkoztam, murenaval igen, meg ketszer valami nagyobb, meteres hallal, de nem tudom mi volt, mert kb. 10-15 meternyire lehetett es gyorsan el is tunt.
Allitolag lehet talalkozni Dajka capaval es Karibi szirtcapaval. Ezek 3 esetleg 4 meterre megnovo viszonylag bekes allatok. A sziget eszaki reszenel elo szoktak fordulni, de ezeken a helyeken ahova megyunk, jellemzoen nagy a hajoforgalom, illetve a partok menten sok a jet-ski, motorcsonak, igy a zaj tavoltartja oket.
Egy cikk a capakkal torteno merulesrol
Kevesen voltunk. Kevin kollegam megkapta a kimenojet. Vagy csak ellogott. De ejfel magassagaban mar hazament. Na jo en sem maradtam csak egyig, igaz ejfelig terveztem a buvarkodas miatt. Johnatan, mar tizenegy fele eleg uveges szemekkel nezett es o is hazament. Biztosan megfaradt az egesz heti munkaban. Nuno is mosolygott. Ott voltak meg a spanyol asztalososok es a francia gipszkartonozk kozul nehanyan. Oket nevszerint nem ismerem, igy beceneveket szoktam adni.
Sanyi bacsi - csak igy hivom magamban az otven ev koruli, alacsony, kicsit kopcos oszhaju spanyol asztalost - tudhat valami. Az alig ket-harom ora alatt tucatnyi fiatal lannyal tancolt es az a bar ahol voltunk meg csak nem is tancos szorakozohely volt, a zene csak hatterzajkent szolt.
Ott volt Schumi is. Egy beszedhibas spanyol asztalos. A nevet onnan kapta, hogy par hete egy nyilegyenes uton, valami hihetetlen precizitassal sikerult megforditani az autot. A hossztengelye korul, fejjel lefele. Maig sem erti a kornyezete, hogyan csinalta. De o maga sem.
Atneztem a Piano barba is. Ez egy eleg jo hangulatu hely. A nevet a sarokba allitott zongorarol kapta, de az is lehet, hogy a zongorat hoztak ide a nev miatt. Altalaban egy, ketszemelyes fellepok jatszanak elo zenet. A mostani srac annyira nem tunt jonak, utoljara ha jol emlexem majusban jartam itt, az akkori fellepok - egy zongorista srac, es egy idosebb dobos - egeszen jo hangulatot csinalt. Ha jol tudom nehany hetente valtjak egymast a fellepok.
Osszefutottam Chrissel is, az utazasi iroda embere is, aki a Grenadines turat szervezi. Be volt allva mint a gereblye. Elmondta, hogy rajtam kivul elegge fel voltak spanolva az emberek az elmaradt kirandulas miatt. Meg is ertem, en sem nagyon orultem volna, ha par nap mulva hazamentem volna.
Egy ilyen helyen, ahogy vegignezek az embereken, el tudom kepzelni, hogy nehany tucatnyi szociologiai Ph.D-hez siman lehetne kutatasi anyagot talalni. De minden bizonnyal a konyvkiadokat is el lehetne latni fordulatos elettortenetekkel, temakkal.
Elhivtak focizni. Vasarnap reggel kilencre. Mondtam, hogy nem tudok focizni, nem is tudtam. Azok koze tartoztam, akiket az iskolaban a csapatkapitanyok az utolsok kozott valasztatottak, mert tobbnyire a 'jatekommal' en csak gyengitettem a csapatot, nem erositettem. Nagyon sokat voltam kapus. Itt olyan nagyon nem szaladgalt az ember, de ez az a pozicio amikor tobbnyire szemben all a jatekos az erosen megrugott labdaval. Ami ha kozeptaly allatt erkezik egy kicsivel es nincsenek jo reflexei az embernek, okozhat egy begornyedt allapottal egyutt jaro legzesi nehezseget. Ha pedig vannak is, a nagy szamok torvenye miatt igy is elo-elo fordulhat. Persze valamilyen biologiai okok miatt ez csak fiuknal. Ugyan jo esetben ez csak percek kerdese es nem okoz maradando serulest. Legalabbis nekem mar van biznonyitekom ra. Akadt olyan focimeccs is kozepiskolaban, ahol ket labtores is osszejott 2x45 perc alatt. Ez nem a felidok ideje, hanem a tesneveles orake volt.
Szoval lehet, hogy azert hivtak, mert tudjak, hogy nem szokott kilenni a letszam es hat darab darab. Majd latjuk.
Kulonben nem vagyok focirajongo, a nemem szerint talan annak kellene, hogy legyek. Focizni sem tudok, nem is tudtam. Focimeccsen nagyon ritkan voltam, utoljara a Magyarorszag-Svedorszag meccsen par eve, de csak azert, mert egy sved cegnel dolgoztam es a sved fonokom el akart menni a mecsre es mivel nem volt kivel, ezert elvitt minket, kollegakat. Igy azutan olyan sincs, hogy, munka utan haza, majd sort bontva leulni a TV ele. Az EB alatt ket mecsbe neztem bele. A francia - hollandba es vegul a dontobe. De egyiket sem elejetol vegeig, illetve inkabb a sorozes volt a fontosabb, mint maga a mecss.
Ma reggel a buvarkodas is megvolt. Az elso Dottins, itt mar jartam korabban is. Fantasztikus volt. Ez egy olyan korallzatony, ami egy nehany szaz meter mely arok szelen van. Az arok szele kb 30-40 fokos szoget zar le, tehat eleg meredek. Kb. 110-115 labra, kb, 33-35 meterre mentunk le, de lefele lehetett meg latni a kek melyseget. Gyonyoru. Beusztunk egy nagy kek halrajba, illetve ok usztak inkabb rank, ekkoraval meg nem talalkoztam. Barmerre nezett az ember, le, fol, jobbra, balra, elore, hatra iszonyatos tomegben ott nyuzsogtek. Lenyugozo, mar csak ezert az egy elmenyert azt erezte az ember, hogy erdemes volt reggel felkelni. A teljes merules 35 percig tartott.
Meg marciusban keszult egy video az egyik alkalommal. Ezzel jol atvertek. A demo amit lattam korabban, ott rajta voltak az emberek. Ezen nem sokan vannak, illetve nem felismerheto modon. De lehet ez a szerencsem. Talan az egyik vizbeeso szerencsetlen en vagyok, de nehez megitelni. Ide a blogba a masodik reszt szurom be, az elso resz is rajta van a youtubeon. De ez szerintem jobb. Ez egesz veletlenul Dottinsban keszult, ahol ma is voltam, de mivel ez akkor a masodik merules volt, ekkor mar nem mentunk olyan melyre.
A video elejen van teknos is. Most nem lattam egyet sem, ket hete viszont egyutt snorklingoztam ennel nagyobbakkal. Mar jonehanyszor voltam a tersegben buvarkodni, meg snorklingozni, de mindig latok olyan halakat, amiket meg nem lattam korabban. Bar az is lehet, hogy ez kezdodo Alzheimer kor.
A masodik a Sandy Lane Reefnel volt. Ez annyira nem nyugozott le. Kb. azokat a halakat lehetett latni, amit snorklingnal sekelyebb vizeknel, kb. ugyanolyan kornyezettel. A kulonbseg csak annyi, hogy ez 10-15 meter melyen volt es kicsit tobb volt a korall. Ugyhogy ezt ki lehetett volna hagyni. Bar lehet azert gondolom ezt, mert az elso merules annyira fantasztikus volt, mint szinekben, mint elovilagban, mint nyuzsgesben es ez a masik meg sem kozelitette ezt.
Tegnap este volt ejszakai merules is. Ezt ma reggel tudtam meg. Remelem megint felirtak erre es szolnak ha legkozelebb lesz. Meg siman belefert volna a sixteen elott.
A kotelezo kerdes mindig el szokott hangzani. Vannak-e capak? Alitolag igen, en meg nem talalkoztam, murenaval igen, meg ketszer valami nagyobb, meteres hallal, de nem tudom mi volt, mert kb. 10-15 meternyire lehetett es gyorsan el is tunt.
Allitolag lehet talalkozni Dajka capaval es Karibi szirtcapaval. Ezek 3 esetleg 4 meterre megnovo viszonylag bekes allatok. A sziget eszaki reszenel elo szoktak fordulni, de ezeken a helyeken ahova megyunk, jellemzoen nagy a hajoforgalom, illetve a partok menten sok a jet-ski, motorcsonak, igy a zaj tavoltartja oket.
Egy cikk a capakkal torteno merulesrol
2008. július 11., péntek
Sixteen, Scuba Diving, Grenadines, Magyarorszag
Amilyen felresikerulten alakult az elozo hetvege, ez egy kicsit maskeppen nez ki. Na jo penteken ilyenkor az is remekul nezett ki.
Ma este 'sixteen' a kollegakkal, ami azt jelenti, hogy elmegyunk meginni egy sort estefele. Hogy miert ezt a terminologiat hasznaljak erre a szocialis tevekenysegre nem tudom. Lehet, hogy az elejen csak 16-an jottek ossze, lehet az egy sor 16-ot jelent. 16 eves lanyokat nem szoktam latni ilyen helyeken. Hatha lesz ma este valaki, aki meg emlekszik erre. Az egyik kollegamnak mondtam, hogy irunk a felesegenek egy kimeno kervenyt, levelet es alairja mindenki, hogy vigyazunk ra. Pecsetet is teszunk. O azt mondta nem fontos. Majd este latjuk, hogy a szobeli kerveny milyen eredmennyel jart. Ha nem jon el, lehet be sem merte adni.
A masik jo hir, hogy holnap vegre lesz merules. Reggel kilencesre megyek, mert akkor ketto is van egymas utan. Majus ota, miota visszajottem nem tudtam menni. Ez mar szezonon kivulo idoszak, ugyhogy nem sok turista fordul meg erre fele. Ugyhogy nem hagynam ki. Egyszer mentem mar 'sixteen' utan, de akkor az elso merules utan ugy ereztem, hogy a masodikat kihagyom. Majd este csak ovatosan.
A harmadik dolog, meg hivott az utazasi iroda embere, hogy a jovo heten lesz Grenadines tura. Az a repulo, ami nem tudott felszalni a hetvegen, a heten mar ketszer is jart ott. Ugyhogy csak sikerult alkatreszt talalni. Persze nem akarok semmit elkiabalni, meg fuggobe hagyon a dolgot a jovo het kozepeig az idojarasjelentesig. Sajnos ahogy megyunk a Hurrikan szezon kozepebe, egyre kiszamithatatlanabb az idojaras.
A negyedik, hogy ma irasban is zold utat kapott a harom het mulva kezdodo magyarorszagi szabadsagom. Juheee.
Ma este 'sixteen' a kollegakkal, ami azt jelenti, hogy elmegyunk meginni egy sort estefele. Hogy miert ezt a terminologiat hasznaljak erre a szocialis tevekenysegre nem tudom. Lehet, hogy az elejen csak 16-an jottek ossze, lehet az egy sor 16-ot jelent. 16 eves lanyokat nem szoktam latni ilyen helyeken. Hatha lesz ma este valaki, aki meg emlekszik erre. Az egyik kollegamnak mondtam, hogy irunk a felesegenek egy kimeno kervenyt, levelet es alairja mindenki, hogy vigyazunk ra. Pecsetet is teszunk. O azt mondta nem fontos. Majd este latjuk, hogy a szobeli kerveny milyen eredmennyel jart. Ha nem jon el, lehet be sem merte adni.
A masik jo hir, hogy holnap vegre lesz merules. Reggel kilencesre megyek, mert akkor ketto is van egymas utan. Majus ota, miota visszajottem nem tudtam menni. Ez mar szezonon kivulo idoszak, ugyhogy nem sok turista fordul meg erre fele. Ugyhogy nem hagynam ki. Egyszer mentem mar 'sixteen' utan, de akkor az elso merules utan ugy ereztem, hogy a masodikat kihagyom. Majd este csak ovatosan.
A harmadik dolog, meg hivott az utazasi iroda embere, hogy a jovo heten lesz Grenadines tura. Az a repulo, ami nem tudott felszalni a hetvegen, a heten mar ketszer is jart ott. Ugyhogy csak sikerult alkatreszt talalni. Persze nem akarok semmit elkiabalni, meg fuggobe hagyon a dolgot a jovo het kozepeig az idojarasjelentesig. Sajnos ahogy megyunk a Hurrikan szezon kozepebe, egyre kiszamithatatlanabb az idojaras.
A negyedik, hogy ma irasban is zold utat kapott a harom het mulva kezdodo magyarorszagi szabadsagom. Juheee.
Szemüveg
Múlt hét pénteken 'elveszett' a szemüvegem. Kerestem is az irodában akkor is, hétfőn is. Kérdeztem a takarítónőt is, de ő sem tudott róla. Tegnap véletlenül meg is találtam a szomszéd irodában a polcon, a kollégáim állítólag, kérdezték kié, de meg nem jelentkezett senki. Ebben az irodában egy szintező műszer van távcsőként beállítva a strandoló lányok nézegetésére. Hogy mit keresett ott, nem is értem. Valaki ott hagyta mellette.
2008. július 10., csütörtök
Dengue laz
Gyakran megkerdezik, hogy van-e itt valami komolyabb betegseg, hiszen tropus meg hasonlo. A valaszom az, hogy nincs. Ami nem teljesen igaz. Barbados, illetve a karib terseg azert is nepszeru, mert sok tekintetben biztonsagos. Nincsenek mergezo rovarok - na jo ez sem teljesen igaz -, nincsenek azok a veszelyek, amik nehany tropusi teruleten megvannak, tiszta tenger, telen is 24-25 C, gazdag az elovilaga, a levego homerseklete sem hul 23-24 fok ala es nincs nagyon melegebb 29-30 foknal. A paratartalom egy dolog. Azt eleg nehez idonkent elviselni, ha az ember kilep a klimatizalt irodabol.
De nem turista informaciot, meg reklamot akartam irni, hanem ezt a postot nagyon roviden a Dengue laznak akartam szentelni. Szoval ez van. Szunyogok terjesztik es a szokasos modon, ugy kerul at az egyik emberbol a masikba, ha a szunyog a fertozott ember utan egy megcsip egy ujabbat. De nem minden szunyog terjeszti, nekem egy feher labu, nappal aktiv szunyogot mutattak.
A dengue laz egy magas lazzal, fejfajassal, szedulessel, etvagytalansaggal jaro betegseg. Szerencsere rutin kura ennek a gyogyitasa, de ahogy a beszamolokat hallottam olyanoktol, akik ezen atestek, nem a legvidamabb pillanataikat eltek at. Altalanos szabaly, ha az embernek fejfajasa van, ne - nagyon -vegyen be aszpirint. Ugyanis az aszpirin es a dingi egyutt belso verzessel jar, amivel a tulelesi eselyek elegge lecsokkenhetnek. De nem kell megijedni, tenyleg kicsi az esely ennek az elkapasara.
De nem turista informaciot, meg reklamot akartam irni, hanem ezt a postot nagyon roviden a Dengue laznak akartam szentelni. Szoval ez van. Szunyogok terjesztik es a szokasos modon, ugy kerul at az egyik emberbol a masikba, ha a szunyog a fertozott ember utan egy megcsip egy ujabbat. De nem minden szunyog terjeszti, nekem egy feher labu, nappal aktiv szunyogot mutattak.
A dengue laz egy magas lazzal, fejfajassal, szedulessel, etvagytalansaggal jaro betegseg. Szerencsere rutin kura ennek a gyogyitasa, de ahogy a beszamolokat hallottam olyanoktol, akik ezen atestek, nem a legvidamabb pillanataikat eltek at. Altalanos szabaly, ha az embernek fejfajasa van, ne - nagyon -vegyen be aszpirint. Ugyanis az aszpirin es a dingi egyutt belso verzessel jar, amivel a tulelesi eselyek elegge lecsokkenhetnek. De nem kell megijedni, tenyleg kicsi az esely ennek az elkapasara.
2008. július 9., szerda
Hurrikan szezon
Ebben a tersegben a Hurrikan szezon juniustol oktoberig tart. Barbadost kb. 50 evente talalja egy teljesen telibe, az utolso 1955-ben volt, ami 35 ember halalat okozta es mintegy 1800 hazat rombolt le es 20 ezren valtak hajlektalanna. Ami kb 10%-at jelentetette a nepessegnek.
Ugyan kicsit ellentmondasos a dolog, van aki 30 evet mond, illetve az egyik statisztikai oldalon 27.4-es atlag van. Tavaly mar elhuzott egy alig 100 km-re eszakra, ami eppen eleg volt, hogy a szelet erzekelni lehessen. Illetve ez azert elo szokott fordulni idonkent.
Szoval mindenki szerint mar csak ido kerdese, hogy mikor jon egy. Az iden, jovore, vagy 2-5 even belul. Persze a statisztika az egy dolog.
A legrosszabb idoszak az ugy szeptember 2. harmadatol, oktober elejeig tart. Kivancsi vagyok.
Az utobbi idoben megszaporodtak a hirdetesek, amik generatorokat, hurrikan 'redonyoket' reklamoznak. A mult heten a szupermarketben - ami ugyan arul par haztartasi dolgot, de muszakit nem - a bejarat melletti akcios teruleten generator is volt lathato, felette nagy tablaval.
A tulajdonos megnyugtatott, hogy megvannak a hurrikan redonyok a hazra, illetve minden bizonnyal csak a felso szintet fogja elvinni, mert ez igy van tervezve. Szoval alul talan biztonsagban van az ember.
A felkeszito anyagok szerint - teljesen logikusan - konzervet, meg vizet taroljon be az ember. Valoszinu, ugy egy hetig nem lesz se viz, se aram, ugyhogy a huto sem fog mukodni. Hacsak nem vesz az ember egy generatort. Remelem az uszodabol nem szippantja ki a vizet es akkor meg furodni is lehet. Bar ha a vizforgato nem meg, biztos hamar bedoglik. De elkepzelheto, hogy egy ilyen helyzetben elnezik masok, ha az ember budosebb az atlagnal.
Van egy kis to - bar en inkabb pocsolyanak hivnam - az erkely elott. Ha mas nem onnan talan lehet vizet emelni a wc. oblitesehez. Bar nem tudom mi van ilyenkor, amikor a szennyvizatemelo szivattyuk is minden bizonnyal leallnak. Lehet, hogy ezt is gyujtogetni kell...
Szerencsere a tengerpartol kb. 3 kilometerre, egy domb tetejen lakom. A partok menten a nyomaskulonbsegtol a vizszint kb. 1-1,5 m-re megemelkedhet es erre jonnek ra meg a tobbmeteres hullamok. Eleg izgalmasan hangzik.
A jelenlegi epitkezes a tengerparton van, a pincet minden valoszinuseggel elonti a viz. Ami azert is izgalmas lehet, meg egy rakas elektromos es gepeszeti berendezes oda van tervezve. De hat ez legyen mas problemaja. atlag 20-25 evenkent ugyis ki kell cserelni mindent.
Ugyan kicsit ellentmondasos a dolog, van aki 30 evet mond, illetve az egyik statisztikai oldalon 27.4-es atlag van. Tavaly mar elhuzott egy alig 100 km-re eszakra, ami eppen eleg volt, hogy a szelet erzekelni lehessen. Illetve ez azert elo szokott fordulni idonkent.
Szoval mindenki szerint mar csak ido kerdese, hogy mikor jon egy. Az iden, jovore, vagy 2-5 even belul. Persze a statisztika az egy dolog.
A legrosszabb idoszak az ugy szeptember 2. harmadatol, oktober elejeig tart. Kivancsi vagyok.
Az utobbi idoben megszaporodtak a hirdetesek, amik generatorokat, hurrikan 'redonyoket' reklamoznak. A mult heten a szupermarketben - ami ugyan arul par haztartasi dolgot, de muszakit nem - a bejarat melletti akcios teruleten generator is volt lathato, felette nagy tablaval.
A tulajdonos megnyugtatott, hogy megvannak a hurrikan redonyok a hazra, illetve minden bizonnyal csak a felso szintet fogja elvinni, mert ez igy van tervezve. Szoval alul talan biztonsagban van az ember.
A felkeszito anyagok szerint - teljesen logikusan - konzervet, meg vizet taroljon be az ember. Valoszinu, ugy egy hetig nem lesz se viz, se aram, ugyhogy a huto sem fog mukodni. Hacsak nem vesz az ember egy generatort. Remelem az uszodabol nem szippantja ki a vizet es akkor meg furodni is lehet. Bar ha a vizforgato nem meg, biztos hamar bedoglik. De elkepzelheto, hogy egy ilyen helyzetben elnezik masok, ha az ember budosebb az atlagnal.
Van egy kis to - bar en inkabb pocsolyanak hivnam - az erkely elott. Ha mas nem onnan talan lehet vizet emelni a wc. oblitesehez. Bar nem tudom mi van ilyenkor, amikor a szennyvizatemelo szivattyuk is minden bizonnyal leallnak. Lehet, hogy ezt is gyujtogetni kell...
Szerencsere a tengerpartol kb. 3 kilometerre, egy domb tetejen lakom. A partok menten a nyomaskulonbsegtol a vizszint kb. 1-1,5 m-re megemelkedhet es erre jonnek ra meg a tobbmeteres hullamok. Eleg izgalmasan hangzik.
A jelenlegi epitkezes a tengerparton van, a pincet minden valoszinuseggel elonti a viz. Ami azert is izgalmas lehet, meg egy rakas elektromos es gepeszeti berendezes oda van tervezve. De hat ez legyen mas problemaja. atlag 20-25 evenkent ugyis ki kell cserelni mindent.
2008. július 8., kedd
Epuletgepeszkent Barbadoson
Egyre tobben megkerdezik, mi a tokot csinalok en egyaltalan itt Barbadoson.
Nagy meglepetesre, mivel epuletgepesz szakkorre (is) jartam jelenleg epuletgepeszkent dolgozom egy luxus lakoepuleten, egy nyolclakasos tarsashazon. Lakasonket forintban 3,5 milliard az aruk, talan ez elmond vmit a nagysagrendrol. A Sandy Lane, Barbados-hoz hasonlitanam a nagysagrendet, szinvonalat. Azoknak az embereknek, akit ezt megveszik hetvegi haznak - mert gyanitom, hogy evente max csak 1-2 honapot toltenek itt - a legnagyobb problemajuk minden valoszinuseggel az, hogy Elton Johnt vagy Celine Diont hivjak meg a kertipartira.
Gyakorlatilag az van, hogy a londoni es a dublini irodakkal ugye most igy a nyari idoszamitas miatt mar ot ora elteresben vagyunk, igy ha valami problema felmerul a helyszinen delutan, azzal mar nem tud mas foglalkozni. Persze en sem mindig foglalkozom. Problemakkal. Most is a blogot szerkeztem. Munkaidoben.
Van egy kis, minimalis tervezes, de tobbnyire muszaki ellenorzes, helyszini koordinacio, meg lassan igy a vegefele jonnek a berendezesek funkciotesztjei es ezeket kell ellenoriznem. Kenyelmes, mert nekem csak ott kell lennem es nezni, hogy aszerint megy ahogy kell, vagy beleszolni a dolgokba. Illetve alairni a jegyzokonyveket.
Magyarral csak egyel talalkoztam, egy otveneves erdelyi novel, aki most Kanadaban el, a ferje dolgozott az epitkezesen, mint darukezelo, de mar elmentek. Meg egyrol hallottam, egy lany, aki egy barbadosihoz ment ferjhez, de vele meg nem talalkoztam. Persze en se nagyon kerestem meg a kapcsolatot vele.
Szeretem a szakmamat, mert sok erdekes dolog van benne, sok erdekes problemaval talalkozik az ember. Persze nem a mostani munkamon. Emellet sok fele el lehet vele menni dolgozni, ezalatt szakmai teruletet is es foldrajzi teruletet is ertek, es ami nem egy utolso szempont meg relative normalisan is meg lehet belole elni. Ami egyben az elonye, az a hatranya, megpedig az, hogy az epitoipar teljesitmenye eleg nagy valtozast mutat es idonkent sok embert sziv fel es utanna sok ember enged el. Mar haromszor szunt meg munkahelyem emiatt, egyszer a teljes komplett ceget csuktak be Magyarorszagon meg 2002-2003 magassagaban. Persze tavaly, amikor letszamleepites volt annal az ir cegnel, amelyiknel dolgoztam, akkor azert en is tehettem arrol, hogy benne voltam a kirugottak kozott, de akkor mar eppen keresgeltem. Pont ugy volt, hogy szerdan delutan 'kirugtak', csutortokon jottem le Barbadosra interjura. A rakovetkezo kedden mar meg is allapodtunk, illetve akkor egyidoben mar bejott egy masik munkalehetoseg is, mert a hetvegen jelentkeztem nehany helyre.
Kulfoldon nem regota dolgozom. Irorszagba 2006 februarjaban mentem. Elotte 1998 es 2000 kozott, Svedorszagban is tanultam, a goteborgi muszaki egyetemen. Pontosabban bejartam internetezni.
Barbados lehet, hogy jol hangik, de nem az. Ugyan itt meleg van, a negativ hidegrekord is talan huszonvalahany fok. A homerseklet viszonylag egyenletes, ejszaka nem hul le a levego 24-25 fok ala, nappal meg nincs melegebb 28-30 foknal. Szoval orok nyar, de nincs forrosag. A viz is 25-26 fokos folyamatosan, gazdag elovilaggal, halakkal, nagy teknosokkel, rakokkal, meg hasonlokkal. Hal gyakran van a tanyeron.
Roviden ennyi.
Nagy meglepetesre, mivel epuletgepesz szakkorre (is) jartam jelenleg epuletgepeszkent dolgozom egy luxus lakoepuleten, egy nyolclakasos tarsashazon. Lakasonket forintban 3,5 milliard az aruk, talan ez elmond vmit a nagysagrendrol. A Sandy Lane, Barbados-hoz hasonlitanam a nagysagrendet, szinvonalat. Azoknak az embereknek, akit ezt megveszik hetvegi haznak - mert gyanitom, hogy evente max csak 1-2 honapot toltenek itt - a legnagyobb problemajuk minden valoszinuseggel az, hogy Elton Johnt vagy Celine Diont hivjak meg a kertipartira.
Gyakorlatilag az van, hogy a londoni es a dublini irodakkal ugye most igy a nyari idoszamitas miatt mar ot ora elteresben vagyunk, igy ha valami problema felmerul a helyszinen delutan, azzal mar nem tud mas foglalkozni. Persze en sem mindig foglalkozom. Problemakkal. Most is a blogot szerkeztem. Munkaidoben.
Van egy kis, minimalis tervezes, de tobbnyire muszaki ellenorzes, helyszini koordinacio, meg lassan igy a vegefele jonnek a berendezesek funkciotesztjei es ezeket kell ellenoriznem. Kenyelmes, mert nekem csak ott kell lennem es nezni, hogy aszerint megy ahogy kell, vagy beleszolni a dolgokba. Illetve alairni a jegyzokonyveket.
Magyarral csak egyel talalkoztam, egy otveneves erdelyi novel, aki most Kanadaban el, a ferje dolgozott az epitkezesen, mint darukezelo, de mar elmentek. Meg egyrol hallottam, egy lany, aki egy barbadosihoz ment ferjhez, de vele meg nem talalkoztam. Persze en se nagyon kerestem meg a kapcsolatot vele.
Szeretem a szakmamat, mert sok erdekes dolog van benne, sok erdekes problemaval talalkozik az ember. Persze nem a mostani munkamon. Emellet sok fele el lehet vele menni dolgozni, ezalatt szakmai teruletet is es foldrajzi teruletet is ertek, es ami nem egy utolso szempont meg relative normalisan is meg lehet belole elni. Ami egyben az elonye, az a hatranya, megpedig az, hogy az epitoipar teljesitmenye eleg nagy valtozast mutat es idonkent sok embert sziv fel es utanna sok ember enged el. Mar haromszor szunt meg munkahelyem emiatt, egyszer a teljes komplett ceget csuktak be Magyarorszagon meg 2002-2003 magassagaban. Persze tavaly, amikor letszamleepites volt annal az ir cegnel, amelyiknel dolgoztam, akkor azert en is tehettem arrol, hogy benne voltam a kirugottak kozott, de akkor mar eppen keresgeltem. Pont ugy volt, hogy szerdan delutan 'kirugtak', csutortokon jottem le Barbadosra interjura. A rakovetkezo kedden mar meg is allapodtunk, illetve akkor egyidoben mar bejott egy masik munkalehetoseg is, mert a hetvegen jelentkeztem nehany helyre.
Kulfoldon nem regota dolgozom. Irorszagba 2006 februarjaban mentem. Elotte 1998 es 2000 kozott, Svedorszagban is tanultam, a goteborgi muszaki egyetemen. Pontosabban bejartam internetezni.
Barbados lehet, hogy jol hangik, de nem az. Ugyan itt meleg van, a negativ hidegrekord is talan huszonvalahany fok. A homerseklet viszonylag egyenletes, ejszaka nem hul le a levego 24-25 fok ala, nappal meg nincs melegebb 28-30 foknal. Szoval orok nyar, de nincs forrosag. A viz is 25-26 fokos folyamatosan, gazdag elovilaggal, halakkal, nagy teknosokkel, rakokkal, meg hasonlokkal. Hal gyakran van a tanyeron.
Roviden ennyi.
2008. július 7., hétfő
Munkaeropiaci trendek Irorszagban
Az epitoiparban, ami 2006-ban meg a nemzeti ossztermek 25%-at adta, oriasi a visszaeses. Nem szeretnek itt reszletes osszehasonlito gazdasagi elemzest irni, de ez reszben a jelzalog hitelezes miatt megtorpant lakasertekesetesek visszaesesebol is ered. Az epitoipar a legtobb gazdasagban eleg jo mutatokent mukodik, illetve az egyik legjobban meghatozo iparagak kozott van. Persze barki mondhatja, hogy nem epitoiparban szeretne dolgozni, de ennek eros kihatasa van a tobbi szektorban is. Ugy tunik az informatikaval - amire ugye inkabb globalis hatasok ervenyesulnek - nincs kulonosebb problema.
Vendeglatasban az eurohoz kepest gyenge dollar es meggyengult font tavol tartja az orszagtol az amerikai es a britt turistak jelentos reszet, igy mar hallani olyanrol is, hogy egyes szallodak csak csokkentett szezont tartanak, osszel bezarnak. Az uzletek is forgalomvisszaesesre panaszkodnak, igy viszont kenytelenek lesznek elkuldeni az embereket.
Sokan a lengyel, litvan munkavallalok kozul is megindultak mas orszag fele. Teves azt hinni, hogy ettol nekunk helyben tobb munka marad.
A legfrisebb hirek szerint jelenleg (2008 julius) atlag napi 200 munkavallalo kerul az utcara.
Par nem tul bisztato hir:
Ireland's recession: the price we must pay Times Online, UK -
Irish live register data shows unemployment rate at 5.7% MarketWatch -
2008. július 6., vasárnap
Little Bay, Barbados
Mivel nem volt fix programom, elindultam eszakra kocsival. Tudom, hogy sokaknak a palmafas, feherhomokos azurkek viz a mindenuk, de engem latvanyban sokkal inkabb lenyugoz a sziklasabb, zordabb, vadabb resz, mert ott lehet erezni a 'termeszet erejet'. Remelem az alabb beszurt videobol kiderul, hogy mire is gondolok. A video sajat keszitesu, csak egy digitalis fenykepezovel keszult, ezert ilyen a minosege.
Egy ilyet orakig el tudok nezni es kikapcsol, megnyugtat. Azt hiszem hetente egyszer legalabb elmegyek bameszkodni egy ilyen helyre.
Inkabb valasztom Kanadat, Norvegiat egy nyaralashoz, mint a gorog, olasz vagy a spanyol tengerpartot.
Egy ilyet orakig el tudok nezni es kikapcsol, megnyugtat. Azt hiszem hetente egyszer legalabb elmegyek bameszkodni egy ilyen helyre.
Inkabb valasztom Kanadat, Norvegiat egy nyaralashoz, mint a gorog, olasz vagy a spanyol tengerpartot.
2008. július 5., szombat
Grenadines torolve
Ugy volt, hogy a hetvegen elmegyek egy kis vitorlazasra nehany szigettel arrebb.
http://en.wikipedia.org/wiki/Grenadines
http://en.wikipedia.org/wiki/Saint_Vincent_and_the_Grenadines
Reggel mikor kierkeztem a repuloterre, kiderult, hogy ketten nem jonnek, mert autobalesetet szenvedtek elozo este. Valami szuletesnapi bulival kapcsolatban. Itt a szigeten egyebkent nincs olyan, hogy ittas vezetes, csak akkor veszik elo az embert, ha balesetet okozott. Lehet, hogy furcsanak tunik, nekem is ijeszto volt elso hallasra, h
ogy vajon hany reszeg ember vezethet. De mint kiderult, mertekkel isznak az emberek es reszegen annyira nem jellemzo a vezetes. Bar ki tudja.
Szoval rosszul kezdodott az egesz. Na mindegy, akkor ugy volt, hogy megyunk negyen, egy angol hazaspar es egy nemet urge. Akinek a felesege nem szereti a repulest, ezert nem jott velunk. Hogy hogy jottek ide, nem tudom. Ahogy kell 8.30-kor be is szaltunk egy kis, 6 szemelyes Cesna-ba. El is indult a kifuto palya fele, de a rutin csekkeknel kiderult, hogy vmi nem jo. Mondjuk meg mindig jobb ha ilyenkor derul ki, mint mondjuk feluton lezuhanunk es a capakkal kell versenyt uszni. Ha meg tudunk uszni ezutan. Azt mondtak 20 perc.
Ugy egy ora mulva megnyugtattak, hogy ez gyorsan megy, csak radugjak a diagnosztikai szamitogepet es az megmondja melyik dolgot kell kicserelni. Ez eddig ok is, csak ismerve a szigeten a kocsikhoz valo cserealkatresz ellatottsagot, sokszor elofordul, hogy heteket kell varni valamire, mire behajozzak. Bar mar marvanytablakat is lattam Europbabol legi cargoval jonni, gondolom majdnem annyiba kerult a szallitas, mint maga az anyag.
Jokat sztorizgaztunk, szoval leszamitva ezt nem tel olyan rossz hangulatban a varakozas. Egyszer egy helikopter szalt le, erre az angol urge megkerdi a pilotat, hogy van-e jogositvanya helikopterre. Nem volt. Majd belekezd egy sztoriba, hogy amikor a katonai szolgalatat toltotte Cipruson, az egyik katonatarsuk eppen akkor csinalta szabadidejeben. Kemeny, idoigenyes munka volt, mindenki rohogott szegenyen, mert ok addig inni jartak a kocsmakba (gondolom verekedni is, mert ez is resze szokott lenni), meg csajozni a tengerpartra. Ekkor raneztem a felesegere, aki eleg furcsa arcot vagott ehhez a mondatahoz. Mindegy, a tortenet vege az volt, hogy miutan letette a vizsgait, rogton eloleptettek es kiemeltek a bokorugrok kozul.
Elmentunk reggelizni, ami a foeuletben volt, igy ujra at kellett menni a biztonsagi ellenorzesen. Azt mondta a pilota, hogy majd jon es megkeres minket. Befejeztuk a reggelit es hezitaltunk, hogy visszamenjuk, vagy mi legyen. De ugy dontottunk visszasetalunk a masik epuletbe. Lessuk az aszfaltot, de sehol nem latjuk a mi gepunket. Majd mar azon beszelgetunk, hogy erdemes-e elmenni, hiszen mar ket orat vesztettunk es lehet, hogy nem is vartak volna meg. Mivel a masik szigeten csatlakoztunk volna nehany emberhez. Egyszer meglatjuk az autot, amibol a pilota srac eleg gondterhelt arcal szalt ki. Majd mondta, hogy a kirandulas lefujva. Meg felhivtam az utazasi irodat, majd ott mondtak hogy talan majd legkozelebb. Nekem mindegy, mert en meg par honapot maradok a kornyeken, de volt aki ma visszautazott Europaba.
Annyi elonye volt, hogy az aszfaltot ilyen kozelrol nem szoktam latni a nagyobbakbol. Sot onnan egyaltalan nem, mert a 8-9 oras utaknal inkabb a kozepso reszen ulok, folyoso mellett, igy nem ebresztenek fel es nekem sem kell masokat. A reggeli sajat penzen volt, de ezt leszamitva a fenti ingyen volt. Ja meg meg 8 dollart fizettem a repteri parkolasert.
Na ezutan gondolkozdtam, hogy mit csinaljak. Mivel van itt egy Concorde kiallitva a repuloter mellett, elmentem es megneztem azt. Valoszinuleg kevesen tudjak - en se tudtam meg egy eve - hogy Barbados volt New York, London es Parizs utan az egyetlen olyan allomas, ahova menetrendszerint jott. Ezen
a gepen is megfordult az angol kiralyno nehanyszor, meg jo nehany egyeb hiresseg.
Majd felhivtam a buvarklubbot, hogy van-e esetleg lehetoseg merulni meg a hetvegen, de nem volt. Majd a szlovak kollegamat, hogy van-e kedve meginni egy sort. De nem volt, mert dolgozott. Ugyhogy ez nem az en napom volt.
Ja hazafele a repulotertol jovet nem a 2x2 savos uton jottem, mert az szombaton napkozben bedugul, illetve utepitesek tarkitjak es idonkent akad par szuk keresztmetszet. Ugyh
ogy csinaltam egy roviditest. Tavolsagban kb. annyi csak nincs forgalom rajta. Ez tokeletesen mukodott, de az utolso harom nagy korforgalmat mar nem tudtam meguszni, vissza kellett jonnom ide, ez mintegy 1,5-2 km-re ahonnan lakom. Igen am, de a 3. kereszdezodesnel, ami egy bevasarlokozponthoz megy, eppen utat javitottak, igy lezartak. Na most ebbol kifojolag kerulo uton, szuk, kiskeresztmetszetu utakon kellet oda jutni, ez azt okozta, hogy az egyel korabbi korforgalomba teljesen beallt minden. Igy feltorlodott a sor, mingyart azutan, hogy rakanyarodtam az utra. Ha latom idoben kikerulom, de mivel betontombokkel van elvalasztva a sav, igy visszafordulni sem lehetett, szoval nem volt mas, mint elore. Viszont a sor lassabban haladt, mint a kocsisor a nagykoruton, pentek du ot orakor egy hosszu hetvege elott. Nem emlexem pontosan, de ezt a szakaszt ca. fel ora alatt tudtam legyozni. Normal esetben kb. 2-3 perc, nagyobb forgalomnal is 5-6.
http://en.wikipedia.org/wiki/Grenadines
http://en.wikipedia.org/wiki/Saint_Vincent_and_the_Grenadines
Reggel mikor kierkeztem a repuloterre, kiderult, hogy ketten nem jonnek, mert autobalesetet szenvedtek elozo este. Valami szuletesnapi bulival kapcsolatban. Itt a szigeten egyebkent nincs olyan, hogy ittas vezetes, csak akkor veszik elo az embert, ha balesetet okozott. Lehet, hogy furcsanak tunik, nekem is ijeszto volt elso hallasra, h
ogy vajon hany reszeg ember vezethet. De mint kiderult, mertekkel isznak az emberek es reszegen annyira nem jellemzo a vezetes. Bar ki tudja.Szoval rosszul kezdodott az egesz. Na mindegy, akkor ugy volt, hogy megyunk negyen, egy angol hazaspar es egy nemet urge. Akinek a felesege nem szereti a repulest, ezert nem jott velunk. Hogy hogy jottek ide, nem tudom. Ahogy kell 8.30-kor be is szaltunk egy kis, 6 szemelyes Cesna-ba. El is indult a kifuto palya fele, de a rutin csekkeknel kiderult, hogy vmi nem jo. Mondjuk meg mindig jobb ha ilyenkor derul ki, mint mondjuk feluton lezuhanunk es a capakkal kell versenyt uszni. Ha meg tudunk uszni ezutan. Azt mondtak 20 perc.
Ugy egy ora mulva megnyugtattak, hogy ez gyorsan megy, csak radugjak a diagnosztikai szamitogepet es az megmondja melyik dolgot kell kicserelni. Ez eddig ok is, csak ismerve a szigeten a kocsikhoz valo cserealkatresz ellatottsagot, sokszor elofordul, hogy heteket kell varni valamire, mire behajozzak. Bar mar marvanytablakat is lattam Europbabol legi cargoval jonni, gondolom majdnem annyiba kerult a szallitas, mint maga az anyag.
Jokat sztorizgaztunk, szoval leszamitva ezt nem tel olyan rossz hangulatban a varakozas. Egyszer egy helikopter szalt le, erre az angol urge megkerdi a pilotat, hogy van-e jogositvanya helikopterre. Nem volt. Majd belekezd egy sztoriba, hogy amikor a katonai szolgalatat toltotte Cipruson, az egyik katonatarsuk eppen akkor csinalta szabadidejeben. Kemeny, idoigenyes munka volt, mindenki rohogott szegenyen, mert ok addig inni jartak a kocsmakba (gondolom verekedni is, mert ez is resze szokott lenni), meg csajozni a tengerpartra. Ekkor raneztem a felesegere, aki eleg furcsa arcot vagott ehhez a mondatahoz. Mindegy, a tortenet vege az volt, hogy miutan letette a vizsgait, rogton eloleptettek es kiemeltek a bokorugrok kozul.
Elmentunk reggelizni, ami a foeuletben volt, igy ujra at kellett menni a biztonsagi ellenorzesen. Azt mondta a pilota, hogy majd jon es megkeres minket. Befejeztuk a reggelit es hezitaltunk, hogy visszamenjuk, vagy mi legyen. De ugy dontottunk visszasetalunk a masik epuletbe. Lessuk az aszfaltot, de sehol nem latjuk a mi gepunket. Majd mar azon beszelgetunk, hogy erdemes-e elmenni, hiszen mar ket orat vesztettunk es lehet, hogy nem is vartak volna meg. Mivel a masik szigeten csatlakoztunk volna nehany emberhez. Egyszer meglatjuk az autot, amibol a pilota srac eleg gondterhelt arcal szalt ki. Majd mondta, hogy a kirandulas lefujva. Meg felhivtam az utazasi irodat, majd ott mondtak hogy talan majd legkozelebb. Nekem mindegy, mert en meg par honapot maradok a kornyeken, de volt aki ma visszautazott Europaba.
Annyi elonye volt, hogy az aszfaltot ilyen kozelrol nem szoktam latni a nagyobbakbol. Sot onnan egyaltalan nem, mert a 8-9 oras utaknal inkabb a kozepso reszen ulok, folyoso mellett, igy nem ebresztenek fel es nekem sem kell masokat. A reggeli sajat penzen volt, de ezt leszamitva a fenti ingyen volt. Ja meg meg 8 dollart fizettem a repteri parkolasert.
Na ezutan gondolkozdtam, hogy mit csinaljak. Mivel van itt egy Concorde kiallitva a repuloter mellett, elmentem es megneztem azt. Valoszinuleg kevesen tudjak - en se tudtam meg egy eve - hogy Barbados volt New York, London es Parizs utan az egyetlen olyan allomas, ahova menetrendszerint jott. Ezen
a gepen is megfordult az angol kiralyno nehanyszor, meg jo nehany egyeb hiresseg.Majd felhivtam a buvarklubbot, hogy van-e esetleg lehetoseg merulni meg a hetvegen, de nem volt. Majd a szlovak kollegamat, hogy van-e kedve meginni egy sort. De nem volt, mert dolgozott. Ugyhogy ez nem az en napom volt.
Ja hazafele a repulotertol jovet nem a 2x2 savos uton jottem, mert az szombaton napkozben bedugul, illetve utepitesek tarkitjak es idonkent akad par szuk keresztmetszet. Ugyh
ogy csinaltam egy roviditest. Tavolsagban kb. annyi csak nincs forgalom rajta. Ez tokeletesen mukodott, de az utolso harom nagy korforgalmat mar nem tudtam meguszni, vissza kellett jonnom ide, ez mintegy 1,5-2 km-re ahonnan lakom. Igen am, de a 3. kereszdezodesnel, ami egy bevasarlokozponthoz megy, eppen utat javitottak, igy lezartak. Na most ebbol kifojolag kerulo uton, szuk, kiskeresztmetszetu utakon kellet oda jutni, ez azt okozta, hogy az egyel korabbi korforgalomba teljesen beallt minden. Igy feltorlodott a sor, mingyart azutan, hogy rakanyarodtam az utra. Ha latom idoben kikerulom, de mivel betontombokkel van elvalasztva a sav, igy visszafordulni sem lehetett, szoval nem volt mas, mint elore. Viszont a sor lassabban haladt, mint a kocsisor a nagykoruton, pentek du ot orakor egy hosszu hetvege elott. Nem emlexem pontosan, de ezt a szakaszt ca. fel ora alatt tudtam legyozni. Normal esetben kb. 2-3 perc, nagyobb forgalomnal is 5-6.
2008. július 4., péntek
Blogiras
Egyszeruen keptelen vagyok mar kezelni az emailezest, igy gondoltam megprobalkozom ezzel, igy ha erdekel egyaltalan vkit, hogy mit csinaltam, akkor itt meg lehet talalni. Ez a magyar nyelvu resz, angolul is nekikezdek egynek.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
