Vers mindegykinek 1.

Azt hiszem idejegyzetelem a verseimet is. Illetve ezek talán csak idióta rímecskék. De eszébe jut az embernek és egy idő után elfelejti. Kezdeném azzal, amit úgy két hónappal ezelőtt álmomban alkottam. Valami rétegzenét játszó zenekar fellépésén voltam, de sajnos ahogy lenni szokott az álmokból ébredés után nem sok minden marad meg. De ez a két sor bevésődött.

"Rózsi a hegedűn,
Reszketve menekül"

Hogy ennek mi a magyarázata, mindenesetre augusztus elején, a medgyesegyházai dinnyefesztiválon sikerült megpillantanom Demjén Rózsit. De se nem hegedült, se nem menekült. Bár nem maradtam ott a fellépése legvégéig.

Akkor egy másik, amit most alkottam:

"Kicsinálták a kis Irmát,
Idegei eddig bírták,
A sírás őt jól kimerítette,
Minden bánatát kinyerítette."

Ide asszociálva:

"Irma és Vilma a két kőkorszaki maki,
Pelenkában a kis .... pelikán."

vagy,

"Orrában a karika,
Gyere ide Marika."

Természetesen valamikor, mikor máskor, mint kamaszkorban, próbálkoztam komolyabb műfajjal is. Az egyik nyári táborban, 17 évesen, egy igen erős belső késztetés hatására egy szonettet is sikerült megírnom. De ennek már csak az első két sorára emlékszem. A többi az enyészeté lett, minden bizonnyal már regressziós hipnózis kellene, hogy fel tudjam idézni.

"Miért van az, hogy mindig Rád gondolok,
Éjszakánként Rólad álmodok?"

Ezt egy kedves lányhoz írtam, akit a tábor végén sikerült is hazakísérnem. Bajáról Zalaegerszegre. Akkor Békéscsabán, a szüleimnél laktam. De nem nála, hanem a vasútállomás egyik kemény padján hajtottam pihenőre a fejem. Már amennyire lehet egy ilyen helyen aludni.

Amikor megérkeztünk, beadtam a csomagot a vasútállomás csomagmegőrzőjébe. Két okból is, nem lopják el és nem kell cipelni. Hazakísértem, érzékeny búcsút vettünk egymástól, majd visszamentem és megvettem Budapestig a jegyet. Na nehogy már költsem ilyesmire azt a kevéske pénzemet, onnan autóstoppal terveztem. Komoly matematikai művelettel kiszámoltam, hogy 15 forint a csomagmegőrző napi díja, akkor még mennyi pénzem marad. Volt még elég egy vacsorára, úgyhogy beültem egy étterembe és elettem a maradékot. Amolyan urasan, egyszer élünk, húzd rá cigány...

Csak azt felejtettem el a számításnál, hogy a MÁVnál hiába adom be este hatkor, ha hajnal ötkor szeretném felvenni, az ezeknél már két napnak számít. Úgyhogy nem volt nálam elég pénz, hogy kiváltsam a csomagom. Elkezdtem lejmolni és hát az időtényező is ott volt a nyakamon, mert mindjárt indult a vonat. Vasárnap hajnalban nem sokan kóricáltak az állomáson. Rajtam is látszott, hogy ugyanaz a ruha van már rajtam vagy egy napja. De ez lehet érződött is. Úgyhogy nem nagyon találtam adakozó kedvű embereket, mindenki csak elhajtott a p..ba. Végül jött két srác valahonnan, látszott, hogy az éjszakát talpon töltötték, jelentős mennyiségű alkohol társaságában, ezért minden bizonnyal a nappal vízszintesen fog eltelni.

Kisegítettek, még egy darab kenyeret is adtak, amit nem sokkal előtte vásároltak egy boltban. Végül elértem a vonatot, a Déliből jegy nélkül átmetróztam Kőbánya Kispestig, majd onnan stoppal haza.

Ezzel az illetővel a mai napig megvan a kapcsolatom, azóta már kétgyermekes anyuka, és a második gyermeke most 5-6 hetes.