London

A hazaút nem volt egészen zökkenőmentes. Mivel egy négy napos hosszú hétvége közeledett és ilyenkor elindul az exodus a szigetről, illetve az aratás befejezését megünneplő karnevál miatt is meglehetősen sokan jönnek ide, igyekeztem minél hamarabb kiérni a repülőtérre.

Eddig több alkalommal a 16.50-kor, (téli időszámításkor 17.50-kor) induló British Airwaysel mentem, ez másnap reggel hat óra magasságában van Londonban. Most valami ok miatt a cég a 18.55-re vett jegyet. Így a csatlakozásra menetrend szerint csak másfél óra maradt. Ez elég is lehet.

Mint ahogy fent írtam, korán kint voltam. A 16.50-es emberkék már nem voltak a pultnál, a 18.55-sök pedig jóformán még nem voltak. Így ezen villámgyorsan túl is jutottam.

A repülőtéren lévő bankfiók este ötkor zár be. Arra is maradt időm, hogy itt pénzt váltsak. A helyi pénzmosási és a valuta védelmében megalkotott szabályok szerint utazásonként maximum 1000 barbadosi dollárnak megfelelő külföldi valuta váltható. Ez forintban ebben a pillanatban kb. 75 ezer forintnak felel meg. A helyiek útlevelében van is egy rovat, hasonló, mint egykor a mi valuta lapunk volt, ahol bejegyzik a pénzváltásokat. Szerencsére a külföldi útlevele esetében nem így van, így már csináltam azt, hogy Holetownban, bankfiókról bankfiókra járva, kijátszva ezt a szabályt több pénzt váltottam egyszerre. Bár kitalálták azt is, hogy csak egy nappal az utazás előtt lehet ilyet elkövetni. Ezt a repülőjeggyel igazolja az ember. Manapság az elektronikus jegyek esetében a dátum könnyen átírható. Szóval az első alkalommal csak a harmadik nekifutásra sikerült pénzt váltani, de azóta már rutint szereztem.

A banknak a váró felől is van egy ablaka, ami este kilencig tart nyitva, így ott is váltottam ezret. De még megvártam, hogy bezárjon a fiók, illetve megnéztem, hogy nem ugyanaz az ember ül az ablak mögött, akinél a másik oldalon váltottam.

Na de eredetileg nem is erről kezdtem el írni, de ha már kitértem rá, akkor befejeztem a gondolatot. Szóval öt körül bent voltam már a váróban. Láttam is a 16.50-re a beszállást. Viszonylag pontosan indult. Nekem még volt két órám. Általában ezt internetezéssel és a laptopon filmnézéssel szoktam elütni. Sajnos otthon felejtettem a fülhallgatómat, így ez utóbbi tevékenység elmaradt.

A 18.55-ös 18.55-kor még nem volt sehol. Pár percel később érkezett. Ekkor már erős volt a gyanúm, hogy a csatlakozást nem fogom elérni. Bár éppen lehetnek olyan szélviszonyok, hogy fél órát is behoz a hivatalosan nyolc óráig tartó úton. De olyan is, hogy egy órát rátesz.

Este nyolc körül, el is indultunk. Illetve kitoltak. Majd negyedórás egyhelybe állás után, bemondták, hogy probléma van az egyik generátorral és visszamegyünk. Na mondom, akkor lehet, hogy ma este maradunk. De villámgyorsan, alig fél óra alatt 'megjavították'. Csodálkoztam is, de biztosan kéznél volt valaki, aki tudta, hogy a kalapáccsal pontosan hova is kell ütni.

Ekkor már teljesen reménytelennek látszott, hogy elérem a csatlakozást, mert este kilenc fele járt az idő. Még az interneten megnéztem a lehetőségeket, a Gatwickről csak a 9.30-as után csak este 18.55-kor van a következő. Már ekkor elterveztem, ha nincs más, bemegyek a városba. Bíztam abban, hogy nem tesznek át egy Heathrow-ról induló járatra, mert semmi kedvem átcipelni a bőröndöket.

A repülőn az egyik utas megkért, hogy cseréljünk helyet, hogy a felesége mellé ülhessen. Egy kisgyermekes anyuka mellé kerültem. A gyerek másfél éves lehetett. Azt hittem, hogy lőttek az alvásnak, de leszámítva egy kis nyüszögést, a csemete nagyon jól aludt. Meg is dicsértem az anyukának az út végén, aki ebbe belepirult. Legalábbis azt hiszem, mert ez nem látszott a sötét bőre miatt.

A repülő tartotta a menetidőt és egyben a késést is. Nyolc óra helyett, alig tíz óra előtt pár percel érkezett London-Gatwickre, alig negyedórával a csatlakozás után.

Az információs pulthoz viszonylag jókedvvel mentem oda. Az egyik filozófiám, hogy két dolog miatt nem érdemes aggódni. Az egyik, amin nem lehet változtatni és a másik, amin lehet. A másik oldalon így egy segítőkész, vicces pacák fogadott, akivel jól elpoénkodtuk az egész késést, meg a kellemetlenséget. Kiderült, hogy automatikusan már áttettek a 18.55-re. Mondom, akkor nagyszerű, van fél napom a városban. Egy másik, pedig, hogy nézzük mindennek a jó oldalát

A repülőtér tele volt géppisztolyos rendőrökkel, mint ahogy Londonban már lassan megszokhattuk. Illetve most mintha sokkal többen lettek volna, vagy legalábbis többen látszottak. Az egyik helyen ordibálva - bár ez inkább a háttérzaj miatt volt - libasorba terelték az embereket és kutyával szaglásztattak bennünket. Ezt többnyire nem lehet tudni, hogy ez gyakorlat, a terroristák elrettentéséért csinálják vagy pedig tényleg volt valami veszély.

Úgy döntöttem, hogy majd a városba megreggelizem. Pár percel 11 óra előtt értem a Victoriára. Ahogy bementem az egyik gyorsétterembe, éppen abban a pillanatban fordították át a reggeli menüt tartalmazó táblát. Volt még ugyan pár perc, ezért egy másik helyen is próbálkoztam. De már ott is befejezték a reggeli etetést. A pultos viszont ajánlott egy szendvicset, amit fel tud melegíteni. Bevállaltam. Tényleg elment reggelinek és finom is volt.

Majd sétáltam tovább, élvezve a hűvös időt, rövidujjú ingben, egészen a Westminster Abbey-ig. Errefelé már többször jártam, de még nem sikerült megnéznem belülről, mivel mindig zárva volt. Vagy a korai zárás miatt, vagy vasárnap jártam errefelé. Fantasztikus volt. Azt hiszem a kultúrsokk miatt rengeteg mindent nem tudtam befogadni, úgyhogy ha legközelebb úgy alakul, még egyszer benézek majd.

Kellemes idő volt és már csak sétáltam a Temze parton, hogy elüssem a hátralévő néhány órát. Energiám már nem volt bemenni sehova, csak egy kis galériát néztem meg, ahol Pink Floyd albumborítók és ezek témáira készült képek voltak. Ja és még egy Guinnesst is megittam. Igaz ez ír és nem angol sör, de már hiányzott az íze.

Majd vissza a repülőtérre. Mivel kaptam egy tíz fontos kupont, beültem vacsorázni egy étterembe. Bélszínt kértem. Egy sörrel együtt 20 font volt. De azt hiszem itt ettem életem legrosszabb steakjét és minden bizonnyal a legdrágábban, szóval az ár/érték arány nagyon rossz volt. De lehet, hogy francia étteremben nem bélszínt kellett volna enni.

Budapestre érve volt egy olyan érzésem, hogy a csomagom elmarad. Be is jött. Itt is viccelődve mentem a pulthoz és meglehetősen segítőkész hölgyeket találtam a másik oldalon az este 11 órás időpont ellenére. A csomagom megvolt. Londonban maradt, mert elfelejtették átcímkézni. Holott az ügyfélszolgálati pultnál is és amikor becsekkoltam, akkor is elkérték a csomagcímkéket. Na de nem baj. Nem kellet cipelnem őket.