Acra Reef & Carlisle Bay

Péntek este egy lightos kis sörözés volt az Elbow Roomban, Holetownban a 2. utcán. Illetve én vettem csak lightosra, a többiek mentek tovább. Szombat reggel búvárkodás volt, és másnaposan ez nem a legjobb.

Az első merülés a déli parton az Acra Beach magasságában volt. Eddig meg nem voltam erre fele. Ez a korallzátony egy nem túl meredeken mélyülő árok szélén van. Egészen más, mint a nyugati parton, itt fehér homok van 15 méter mélységben is, lágy korallokban is sokkal gazdagabb. Növények kb 12-15 méteres mélységig vannak. Négy murénát is láttam az alig fél óra alatt. Az egyik pici volt, alig egy arasznyi hosszú és pislogott és tátogott kifele egy korall alol. Kettőt, ami úgy másfél karhosszuságnyi lehetett, egy-egy csapdába volt benne. Kinyitottuk az ajtajukat, hátha megtaláljak a kijáratot, illetve az egyiket fel is borítottuk. Itt egy nagyobb polip is fogságba került. A negyedig muréna már hatalmas volt, kb egy ölnyi.

Sajnos nincs vízálló tokom a fényképezőhöz, így képet nem tudok felrakni. De valószínű a következő gép esetében inkább olyat veszek, amihez alapból van. Ugyan legutóbb Londonban láttam három modellt is, de elvi okokból nem vásárolok olyan fényképezőt, ami nem tölthető AA elemekkel megy, mivel egy év múlva az akkumulátor majdnem annyiba kerül, mint egy új fényképező, három év múlva meg már nehéz beszerezni.

A második merülés, szintén a déli parton, a Carlisle Bayben volt, itt megnéztünk néhány hajóroncsot. Van amelyik itt süllyedt el, van amelyiket szándékosan idehozták, és van olyan, amit szándékosan itt süllyesztettek el. Ezt annyira nem találtam érdekesnek, voltam már itt snorklingozni is, igaz akkor csak felülről lehetett látni a dolgokat, illetve Nathannal még február magasságában már megnéztük ezeket alulról is és belülröl is.

A héten, szerda este voltam éjszakai búvárkodáson is. Erről akkor nem írtam, mert nem találtam olyan izgalmasnak, mint amilyennek hangzik. Mivel előtte két napig esett az eső, az első helyen a Sandy Lane-nél kicsit zavaros volt a víz, így néhány kilométerrel arrébb Paynes Bay magasságában próbálkoztunk. Néhány halat lehetett elvétve látni, meg volt egy karnyi nagyságú polip, de ez volt minden. Az egyik társunk egy ráját is látott, de hát sötét volt és jónéhány méterre úsztunk egymástól.

Kora este bementem Bridgtownba, hogy kifizessem a caracasi jegyemet. Érdekes, mert még máshol nem találkoztam ilyen opcióval, mármint, hogy a társaság oldalán lefoglalja az ember és utána az irodában kifizeti. Ez azért lett volna jó, mert a máshol semmire sem jó, kemény barbadosi dolláromat költhettem volna. Gyanús volt, mert a Caribbean Airlines honlapján nem volt egyértelmű a nyitvatartási idő. Nem derült ki, hogy csak telefonon elérhetőek szombaton este hatig, vagy nyitva is vannak. A telefon számon több napnyi próbálkozás után sem sikerült beszelnem senkivel. Foglaltat jelzett a menüben a megfelelő pont kiválasztása után, majd átkapcsolt valami másik mellékre, de az meg csak folyamatosan csörgött. Végül feladtam. Mivel zárva volt, úgy voltam vele hogy megveszem a neten. Természetesen már egy kicsit drágább volt.