Szeptemberi szabadság

Szeptemberben van egy hét szabadságom. Illetve pontosabban három napom, mert ennyi jár és két fizetetlen nap. A szerződés hosszabbításakor kértem, hogy, el tudjak menekülni innen a bezártságból.

Az egyik opció Magyarország, de erről ebben a pillanatban kezdek letenni, mert a három hónap hosszabbításra csak egy jegyet fizet a cég és ezt nekem kellene állnom. Ez 1000-1200 euró nagyságrend vagy még lehet több is és hát ennyi pénzből sok mindent meg lehet csinálni, de egy hét Magyarországra most egy kicsit soknak tűnik.

Úgyhogy gondolkozom más lehetőségeken. A környező szigetekre hétvégén is át lehet menni, és valami egészen megmagyarázhatatlan okból nem vágyok kókuszpálmás tengerpartra. Inkább fenyőerdőkkel és havas hegycsúcsokról álmodozom mostanában.

Viszonylag könnyen el lehet jutni Észak-Amerikába, az Air Canadának és az American Airwaysnek is van néhány közvetlen járata pár várossal. Amerikai vízumom nincs, lehet, hogy küszködni kell vele, Torontóban és környékén, egészen Montrealt bezárólag tavaly is jártam, így nem nagyon vonz most oda semmi, hogy tovább menjek Albertába vagy British Kolumbiába 2-3 napot fel kell áldozni az utazással a 9 napos eltávból, így fajlagosan ez is megdrágul.

Nézegetve a dél-amerikai opciókat, ott sem egyszerű a dolog. Miamin keresztül sok lehetőség van, de a legtöbb értelmesebb helyre csak 1-2 átszállással lehet eljutni, ami megint csak időigényes, és sok iránya nem lehet megoldani egy nap alatt. Végül a sok lehetőség mérlegelése után Venezuela maradt. Ide sem lehet eljutni egy éjszakázás nélkül, a kicsit szerencsétlen csatlakozás miatt, viszont visszafele már belefér egy nappalba, de így is be kell áldozni az egészet, hiába van néhány órányira.

Szóval akkor röviden úgy alakul, hogy egy szombat reggel az első járattal el Trinidadra. Itt még túl sok látnivalót nem találtam, csak az állatkertet, illetve a sziget biztonsága is hagy némi kívánnivalót, így valószínűleg másnap, vasárnap reggel tovább Caracasba. Majd onnan a következő vasárnap Trinidadon keresztül vissza Barbadosra.

Hogy még ez melyik héten lesz, az további egyeztetés kérdése, és még az is, hogy, hogy mit fogok megnézni Venezuelában, mivel telik a hét.

"Szerencsére" egyedül megyek, így nem kell arra figyelni, hogy esténként legyen hova bedugni a hajszárítót vagy a hajegyenesítőt. Borotvát sem viszek majd. Így legalább a rólam készült képek könnyen időrendbe állíthatóak lesznek. Csináltam már ilyet, '99-ben Norvégiában, három hétig. Ezt Craig, skót/dél-afrikai évfolyamtársam találta ki. Majd miután visszaértünk, úgy döntött, hogy borotválkozás nélkül állít be a barátnőjéhez. Nem fogadta kitörő lelkesedéssel a csavargót.

A cuccot is elég könnyűre tervezem, amolyan fogkefe és bankkártya jelleggel. Mivel hideg nem lesz, csak rövidnadrág, néhány póló, alsónemű és egy esőkabát. Meg szappan és törölköző. 2000-ben a három hetes dél-afrikai túrámat megúsztam 13 kg-ból, de úgy, hogy ebben volt három üveg bor, egy félliteres unikum és két kis rúd Pick szalámi ajándékként, egy útikönyv, valamit Craig bakancsa. Most ajándékot sem kell vinni senkinek.

Hezitáltam autóbérlésen is, még nem tudom, hogy lesz vidékre menet. Caracasban biztosan nem kell, illetve a közlekedés is a leírások alapján kicsit kaotikus. De talán jobb, mint Trinidadon, ahol azt tanácsolták, hogy a főszabály, hogy próbálj életben maradni az úton. Lásd. Trinidad and Tobago Get around Basically, it is driving based on common sense. Drive to stay alive.

Egyelőre itt tart a tervezés gondolati szinten. Persze a munka miatt, lehet, hogy ki kell hagyni ezt a kirándulást. Majd látjuk.