Este hatkor hív Nathan, hogy 15 perc múlva összefut Luboval a Beach Houseban egy sörre, van-e kedvem csatlakozni. Mivel még az irodában voltam, munkaruhában mentem. Napközben átizzadt ing és bakancs. De mivel nem vacsoráztam, az idő rövidsége miatt gondoltam a helyi gyorsétteremben, a Chefetteben, Holetownban bekapok egy szendvicset. Ahogy kikérem a kajámat Nathan toppan be. A telefont a kocsiban hagytam, így nem tudtam, hogy ők nekik is ez jutott eszükbe. Két percre rá ott volt Lubo is.
Ez az az a hely, amit eddig a legjobb elhelyezkedésű gyorsétteremnek gondolok. Már csak azért, mert pl. estefelé amikor tömi magába az ember a hamburgert, meg kolát iszik hozzá, valami olyasmit lát, mint a képen. Mindezt $12.5-ért, ami kb. 900 forint. Illetve ingyen is meg lehet nézni, a figyelmeztető táblák szerint, hozott ennivalóval nem. De ha a partra ül az ember...
Innen átmentünk a Beach Housbe, ami gyalog, mintegy 20 másodperc. Lett volna, ha a hátsó kaput nem zárták már volna be. Így vagy egy percig is eltartott, amíg megkerültük az épületet. Nathan ezért úgy döntött, kocsival jön, mert neki hamarabb el kell mennie, mert meg volt egy megbeszélése a Sandy Lane Hotelnél. Valami szerver terembe nem engedték be, csak nyolc után, amikor már mindenki haza ment. Nem mintha egy ilyen látogatás fennakadást okozott volna napközben, de a szabály az szabály.
Nem volt nagy forgalom, így kedd este, szezonon kívül. Csak egy idősebb pár ült még a bárban. Tíz perccel később jött három srác. Illetve kettőre nem tudom mit mondjak. Az egyik, Luigi, a Sandy Lane-es részfeladat projektvezetője, a másik kettő, eddig ismeretlen. Mint kiderült, Canouanon dolgoznak, ahol alig egy hónapja jártam. Az a sziget, kb. 2km széles a legszélesebb ponton és mintegy 5.5 km hosszú. Ezen a szigeten is eléggé bezártnak érzem magam, ahol 30-40 perc kell, hogy az ember átérjen az sziget egyik feléről a másikra. Ott is, de Barbadoson autóval, Canouan gyalog, ha kilép az ember. Itt laknak vagy 270 ezren, ott, kb. 1500-an.
Szóval a két srác nemi identitását nem tudom hova soroljam. Talán elég annyi, hogy jobb kézen hordta mindkettő az óráját. Barbadoson tiltott a homoszexualitás. Az egyik fiú mentegetőzött, hogy nem veszi le a napszemüvegét, mert öt öltéssel varrták össze a szemöldökét és nagyon csúnya. Azért jött, hogy kivegyék a varratokat, mert Canouanon nincs kórház. Állítólag felrobbant egy koláspalack. Persze. Az arca többé része nem sérült meg. De hittünk a történetnek.
Érdekes dolgokat meséltek, illetve öszehasonlítgatták a Sandy Lane-t az ottani luxus hotellel a Raffles Resortal és fikázták az ittenit. Ott a zuhanyzóból is a tengert látja az ember. De ez még hagyján, a helyi rendőrörs fogdájából is, így ha a kocsmai verekedés után berakják az embert egy kicsit higgadni, akkor sem mulasztja el a napfelkeltét, ha keleti fekvésű elhelyezést kap.
Még tudnék pár - szerintem - érdekes dolgot írni, de egy kicsit késő van. Főleg a luxus jellegű témákról, illetve történetekről, amiket az este folyamán is hallottam. Nem az a lényeg, hogy mi mennyibe kerül, nem feltétlenül a legolcsóbbnak tűnő ajánlat nyer. Egészen más jellegű világ az építőiparban, amihez talán a legtöbbünk hozzászokott. Taposni lefele az árat, keresni az olcsóbbat.
Mikor hazajöttem, kivittem a szemetet. Már egy ideje le szerettem volna fényképezni mekkora békák vannak errefelé, és most sikerült. Illetve ez a példány szerintem nem is nagy. Nem tettem mellé a kezem, hogy érzékeltessem az arányokat. Remélem azért sejthető. Kb. 3-4x akkorák, mint a mi pici varangyos békáink, Magyarországon. Nem fényképezővel mentem a szemetes fele, de mikor félúton megláttam kettőt ugrálni visszajöttem a fényképezőért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése