Újra húzhat

Ha már a múlt héten kicsit elkalandoztam a középiskolás élmények fele, azt hiszem, néhányat majd még leírok. Ez harmadikos korunkban történt. Ekkor megszűnt a kötelező orosz oktatás, így a kor követelményeinek megfelelve a számítástechnika vette át a felszabaduló helyet. De úgy, hogy az osztályt két csoportra kellett osztani. Az egyik fele továbbra is angolt tanul, a másik fele pedig számítástechnikát.

Az első napon, az osztályfőnök rögtön feltette a kérdést, ki akar számítástechnikát tanulni. Nem volt nagy jelentkezés, mivel szinte mindenki úgy gondolta, hogy a nyelv az fontosabb lehet, amíg számítástechnikából szakkör is létezett délutánonként, így aki ezzel akart foglalkozni, ott is megfelelő lehetősége volt. Mivel nem tudtunk megegyezni, rövid idő alatt jött az az ötlet, hogy akkor sorsoljunk. Mindenki felírta a nevét egy papírdarabra, majd bedobtuk egy 'kalapba'. Az osztályfőnök egyenként húzta a neveket, az egyik osztálytársunk felváltva írta a táblára, hol az angol, hol a számítástechnika alá. Majd egyszer csak bontja ki a papírt, nem szól semmit, elvörösödik, majd emelt hangon közli. Kapunk tíz percet, hogy eldöntsük, hogy ki melyik csoportba megy. Először nem értettük. De nem sokkal ezután kiderült, hogy N. Sanyi kér papírt dobott be. Az egyiken a Gazdálkodj okosanra hajazva, csak annyi állt: „Újra húzhat”