Újra húzhat

Ha már a múlt héten kicsit elkalandoztam a középiskolás élmények fele, azt hiszem, néhányat majd még leírok. Ez harmadikos korunkban történt. Ekkor megszűnt a kötelező orosz oktatás, így a kor követelményeinek megfelelve a számítástechnika vette át a felszabaduló helyet. De úgy, hogy az osztályt két csoportra kellett osztani. Az egyik fele továbbra is angolt tanul, a másik fele pedig számítástechnikát.

Az első napon, az osztályfőnök rögtön feltette a kérdést, ki akar számítástechnikát tanulni. Nem volt nagy jelentkezés, mivel szinte mindenki úgy gondolta, hogy a nyelv az fontosabb lehet, amíg számítástechnikából szakkör is létezett délutánonként, így aki ezzel akart foglalkozni, ott is megfelelő lehetősége volt. Mivel nem tudtunk megegyezni, rövid idő alatt jött az az ötlet, hogy akkor sorsoljunk. Mindenki felírta a nevét egy papírdarabra, majd bedobtuk egy 'kalapba'. Az osztályfőnök egyenként húzta a neveket, az egyik osztálytársunk felváltva írta a táblára, hol az angol, hol a számítástechnika alá. Majd egyszer csak bontja ki a papírt, nem szól semmit, elvörösödik, majd emelt hangon közli. Kapunk tíz percet, hogy eldöntsük, hogy ki melyik csoportba megy. Először nem értettük. De nem sokkal ezután kiderült, hogy N. Sanyi kér papírt dobott be. Az egyiken a Gazdálkodj okosanra hajazva, csak annyi állt: „Újra húzhat”

Áramszünet

Dennis, az elektromos kollégám, mindenkit figyelmeztetett, hogy mivel az egyik kapcsolószekrénybe kábeleket kötnek be, a közösségi területeken nem lesz áram déltől, úgy egy órán keresztül. Ezt olyan kivállóan koordinálta le, hogy ő volt az egyetlen, aki bent ragadt az egyik liftben, ahogy lekapcsolták az áramot.

Pénzváltás

A mai naptól részben otthonról dolgozom, mivel a földszinti pavilonban, ahol az átmeneti építkezési irodánk volt, elkezdték a hajópadlót letenni. Ez egy kicsit kényelmesebb így.

Délelőtt elmentem, átváltottam egy kis helyi játékpénzt euróra. Mint már korábban írtam, egy utazás alkalmával csak 1000 barbadosi dollárt lehet, de mivel nem helyi útlevelem van, így semmi akadálya, hogy végiglátogassak néhány bankot. A mai nekifutásnál elég volt kettő is, mert azért nincs olyan sok belőle. Ugye elkérik a ’repülőjegyet'. De hagyományos jegyet már évek óta nem láttam, csak egy emailt a referencia számokkal, így csak annyit csinálok, hogy a számítógépen átírom a dátumot. Ebbe egy kis hiba történt, mert addig amíg a Barbados- Londont átírtam dec 11-12-re a London Budapestnél novembert írtam be. Az első helyen fel sem tűnt szerintem, bár így utólag, ott is mintha tovább nézegette volna a srác, a második helyen pedig a hölgy mondta, hogy valami nem stimmel, akkor vettem észre, hogy hibáztam, de miután továbbra is bamba arccal és kicsit értetlen nézéssel álltam, nem foglalkozott vele sokáig.

A kemény munka folytatódik

Sikerült egy kicsit jobb minőségű képeket is készíteni a játékosokról. Mentségükre legyen mondva, hogy ez már ebédidőben készült.

Sandy Lane Reef & Folkstone

Két merülés volt, az egyik a Sandy Lane Reefnél. Ez rész az egyik kedvencem, már korábban írtam, hogy ez egy 200 méteres árok széle, és elég meredeken szakad be a part a mélységbe. A szokásos 25-30 méterig mentünk le. Érdekes, mert már jó ideje nem nagyon esett az eső de a láthatóság nem volt a legjobbnak mondható. A második a Folkstone Parkban volt, itt van néhány szétesett hajó roncs és korallok. Csatlakoztak hárman is, akik csak egy bevezető merülésen vettek részt, így a két merülés között a szokásos 40 perc helyett, több mint két óra telt el. Ugyan élveztem a másodikat is, ami a kis mélység miatt ötven percig tartott, de ha tudom, hogy így elhúzódik, akkor kihagytam volna.

Egy átlagos szombat

Délelőtt bevásárolni voltam, néhány apróságot vettem karácsonyra. Pl. jojót. Micimackósat a nővérem kislányának aki hat éves lesz januárban, a verdásat pedig a fiamnak, aki három és fél. Látszólag ugyanaz a konstrukció, ugyanaz a design, csak az ábra más. De mint látjuk, a Micimackósat öt éves kortól ajánlják, a Verdásat három éves kortól. Úgyhogy pont jól választottam azt hiszem, ha az ajánlásokat vesszük figyelembe.

Délután lementem snorklingozni a Folkstone Parkba. Végre sikerült ellőnöm, a vízálló eldobható fényképezőben a filmet. Kíváncsi vagyok, hogy hogy sikerültek. Vittem egy kis kenyeret is a halaknak, ezért rendesen körberajongtak. Most először morénát is sikerült látni snorklingozás közben. Igaz ez még egy kis példány volt, úgy 50-60 centiméteres és még nem is olyan félelmetesen tátogott, mint ahogy nagyobb korában fog. Remélem róla is jól sikerült a kép.

Kemény munka

Feltehetném a kérdést, hogy mi a furcsa a képen? Azon kívül, hogy nagyon homályos. Ezért elnézést, de egy mobiltelefonnal készült. Látszólag semmi, két ember dámázik. A furcsaság az, hogy ez a kép viszont hétköznap délelőtt tíz óra tájban készült az építkezésen, melynek éppen a finisében vagyunk, így mindenki 'pörög, hajt'. Felmerülhet az, hogy kávészünet volt, de erről sincs szó.

A tábla ráadásul nem is egy apró zsebben hordható valami, hanem meglehetősen tisztességes méretű. Nem is valahol elrejtőzködve játszanak, hanem egy forgalmasabb részen. Kártyázást már láttam korábban is, de ez egy kicsit meglepett.

Bár emlékszem mi is hordtunk például sakkot az iskolába. De ezek akkor a valamikori KGST piacon jelképes összegért beszerezhető, többnyire a szovjet ipar remekét dicsérő mágneses sakkok voltak. Ezekkel játszottunk az óraközi szünetekben. Meg az órákon is. De nem mindig a testnevelés óra szellemi szekciójában. Persze időnként el-el vették, és ugyan a szombati piacon lehetett volna venni utánpótlást, áthidalva a következő szülői értekezletig az 'eszközhiányt', egy idő után, megelőzve, hogy túl sok tábla halmozódjon fel, valamint zsebpénz spórolás miatt már papírra rajzoltunk bábukat.

Az egyik öntöző hálózat kipipálva

Steven kollégám aki az átadásokkal kapcsolatos teszteket fogja össze, előszeretettel készít képeket, miközben azokat csinálgatjuk. Íme egy a tegnapról a virágcserepek locsolóhálózatának tesztje közben. Nem azért lettem vizes, mert esett az eső.

A kép a Sunset teraszon készült, a nevét gondolom arról kapta, hogy néhány sör mellet - vagy ki mit szeret - lehet nézni a naplementét. Ugyan van alatta egy uszoda, oda folyt a víz, de innen nem ugranék fejest.

A háttérben, ahol a katamaránok vannak, ott lehet együtt úszni méteres nagyságú teknősökkel, ha valaki erre érez késztetést.

Trópusi viharok és hurrikánok összegzése

Alább látható az ezévi trópusi viharok és a hurrikánok összefoglaló táblázata. A sebesség mérföld/órában van, lusta voltam átírni km/h-ba, de szerintem nem olyan bonyolult felszorozni 1,61-el.

ÖSSZEFOGLALÁS

Név          Dátum     Max sebesség  Halálos
                        (MPH)    áldozatok
----------------------------------------------
TS ARTHUR    31 MAY-1 JUN    45          5
MH BERTHA        3-20 JUL    125         3
TS CRISTOBAL    19-23 JUL    65
H  DOLLY        20-25 JUL    100         1
TS EDOUARD        3-6 AUG    65          1
TS FAY          15-26 AUG    65          *
MH GUSTAV    25 AUG-2 SEP    150        112
H  HANNA     28 AUG-7 SEP    80         500*
MH IKE           1-14 SEP    145        102*
TS JOSEPHINE      2-6 SEP    65
H  KYLE         25-29 SEP    80
TS LAURA     29 SEP-1 OCT    60
TS MARCO          6-7 OCT    65
TS NANA         12-14 OCT    40
MH OMAR         13-18 OCT    125              
TD SIXTEEN      14-15 OCT    30          9
MH PALOMA        5-10 NOV    145
----------------------------------------------

Forrás: Tropical Weather Summary

A három legtöbb halálos áldozattal járó hurrikán néhány nap követéssel, augusztus végén, szeptember elején végig söpört Haitin illetve a környékén. Szegény emberek.

Rooney 1,5 milliárd forintért vett magának házat Barbadoson

Az index mai cikke szerint a Manchester United egyik sztár játékosa Barbadoson vett házat 1,5 milliárdért.

Csak összehasonlításként a mostani munkám 'csak lakások', amihez még az uszoda és a fitneszterem is közös, de még így is, ha a 200 forintos amerikai dollár árfolyamon számolunk cirka háromszor ennyibe kerülhetnek. Na jó, biztosan lehet egy kicsit alkudni.

Árak Barbadoson

A leggyakoribb kérdés az, hogy mi mennyibe kerül, mennyi az élet Barbadoson, akkor íme egy lista. Az árak barbadosi dollárban értendőek, ami 1:2-be van az amerikai dollárhoz kötve. Az amerikai dollár 200 forint körül mozog jelenleg, így ha valaki a lenti árakhoz hozzátesz két nullát, akkor kb. annyi forintban.

Gyorséttermi menü (Szendvics, krumpli, üdítő) 10-15
Steak az étteremben 50-80
Éttermi menü, előétel + főfogás 1-2 itallal, 50-150.
Természetesem a határ a csillagos ég,
'Útszéli árusnál' egy menü, ami áll húsból köretből, salátából 15 – 25.
Benzin, 2.2-2.3
A Shellnél csak V-Powert lehet tankolni, ugyanannyiért, mint máshol a normál benzint.

ADSL előfizetés, Cable & Wireless 2048/512 120
Telefon előfizetés, Cable & Wireless: 35
A lakbérrel kapcsolatban nincs információm.

Élelmiszerek, háztartási termékek árai:

Ezek az árak az elmúlt néhány hét árai, jellemzően például a gyümölcsök szezonálisan változhatnak. Néhányat intervallumban adtam meg, ezek az árak értelem szerűen időnként függenek a minőségtől is. A vásárlásaimat a közeli Super Centre áruházban ejtem meg, ami kb. egy magyarországi CBA-nak felelhet meg. Akad néhány olcsóbb áruház, illetve a Metróra hajazó is, ahol egyes termékek csak nagyobb kiszerelésben vásárolhatók, de ilyen helyen ritkábban fordulok meg. Elnézést, hogy keverednek az angolszász mértékegységek is, de néhányt lusta voltam átszámolni.

Kenyér szeletelt 3-6 / kg
Tej 5-8/liter
Rizs 8-10/kg
2 kg barnacukor 5.99

200 gramm felvágott 9.15
200 gramm szeletelt pulyka sonka 8.99
Rágó 10 darabos csomag 2 - 2.50

Csirke mell 15-20 /kg
15 tojás 8.75
Brie sajt 30-40/kg
Cheddar sajt 15-25/kg
200 g vaj 5-8
Virsli 5 pár 6-8
Alma 8-15-kg (ezért fakadtam sírva a 15 forintos felvásárlási áron, igaz ez nem léalma, de több mint 50x-100x-sa)

Egy fej Iceberg saláta 10-15
Káposzta 14/kg
Zöld paprika 15-20/kg
Répa 1 font 4
Fokhagyma 2.5–3/kg
Banán 1.5–2.5/kg
Paradicsom 10–12 /kg
Citrom 14/kg
Dinnye 4-8 / kg
(Torgyánnak ide is kellene dinnyét hozni)

Rum, Mount Gay Eclipse 20-22/liter
Rum, Mount Gay Extra old (a legjobb) 45-50/liter
6-os sör, Banks 275 ml 11.89
Fél gallon kókusztej 12
Narancslé 100%, nem koncentratum 6-8/liter

Olíva olaj, extra szűz 30-40/liter

Sózott tonhal 5-6 /kg
Bélszín 35-45/kg
Hátszín 20-30/kg

Szardínia konzerv 2-3
Heinz ketchup 24 oz 7.25
Müzli, gabonapelyhek 10-20-doboz


Tea (Tetley, Extra strong 80 darabos) 9.75
Haagen Daz jégkrémek 250 g 14-18
Pringles chips, 2 darab 9.99

Joghurt ízes 175 ml 2.5-4
Joghurt 500 ml 9-14
Kukorica konzerv 3 – 4
BBQ csirke kész 25/kg
Nescafe Classic 200 g 22.45

Képeslap 0.6-1.5 /darab
Bélyeg Európába 1.75

Fogkefe 4-8
10x10-es papír zsebkendő 9.95
Ariel 2,7 kg mosópor 19.99
Cif 500 ml 7
Gillette borotva zselé 9

Remélem ennyi elég lesz valamennyire képet alkotni az árakról. Mint látszik nagyon sok termék 2-3 szorosa, vagy még többszöröse a magyarországinak, de látni kell, hogy ez egy kis, 270 ezres piac, ahol a legtöbb termék nagy távolságból import, illetve a tej, húsárakon látszik, hogy nincs agyontámogatva a mezőgazdaság. Mivel papírgyár sincs, a papírtermékek is drágák. Hoztam már Magyarországról W.C. papírt, meg papírtörlőt is. Na jó, nem azért, hogy fogjak egy ezrest, hanem így volt egyszerű kitömni a csak félig tele bőröndöt.

Ugyan mostanában nem csináltam nagy bevásárlást Magyarországon, de talán azt mondanám egy átlagos bevásárlás itt, úgy kb. 2x esetleg akár 3x annyi, mint otthon. Bár most az erősebb dollár, gyengébb forint más arányt mutat, mint fél éve, amikor a fenti termékek kb. ugyanennyibe kerültek.

Az új autó és a használt autó árak, már amennyit láttam belőle, jellemzően magasabbak, mint Magyarországon, a ruhák szintén a magas vám és adók miatt. Sokan csinálják, hogy elmennek Miamiba két szinte üres bőrönddel és ott bevásárolnak ruhákból egy egy kiárusítás során. Ugyanez néhány műszaki cikkel. Tavasszal akartam venni egy 500 GB-os merevlemezt, de helyben kétszer annyiba került, mint Magyarországon, így lemondtam róla. A laptok árak is irreálisan magasak még Európához képest is, nem beszélve az Egyesült Államokról.

Szerelő

Ebédkor - szokás szerint - otthon voltam. Kopogtatnak az ajtón. Kérdezi az ürge, hogy itt romlott-e el a W.C.? Mondom nem tudok róla. Erre, mondja, hogy a főnöke ideküldte, de nem tudja melyik ház az. A lakóparkban úgy kb. 30 van belőle, úgyhogy akkor még kopogtathat, gondoltam. Az enyém a 23-es, de itt állt meg, nálam kezdett. Azt mondja, használhatná-e a telefonom, mert az övéről lefogyott az egység. Persze. Mit tudtam csinálni? Ezután még vagy két percig lapozgatott a telefonjában mire megtalálta a számot. Ez nem tud név szerint keresni. Végül kiderült, hogy a 16-osba nem megy le a ....

Bejárónő és a húga

Ebédkor hazamentem. Ott volt a bejárónő. Egy héttel ezelőtt kellett volna jönnie, de akkor nem volt víz, így felhívtam, hogy toljunk ezen egy kicsit. Ahogy hazaértem, ott ült a húga a kanapén és teljesen nyugodtan TV-zett. Először azt hittem, biztosan segíteni jött, hátha ketten gyorsabban végeznek. De fél óra múlva is csak TV-zett, amíg a nővére dolgozott szorgalmasan. El tudom képzelni, hogy nem volt meg náluk az a csatorna, ami nálam és biztosan valami fontosat kellett megnézni. Nem figyeltem oda, de valami TV-show ment.

Chefette, Holetown, Záróra

A holetown-i Chefette étterem véleményem szerint az egyik legszebb fekvésű gyorsétterem. Karib tengeren, a tengerpart melletti kiülős, szabadtéri résszel. Ez már csak múltidő. Néhány hónappal ezelőtt az egyik ingatlanfejlesztő megvette ezt a kevesebb mint félhektárnyi területet, 43 millió dollárért. Egyes pletykák szerint elnézték az árat és amikor licitáltak, akkor amerikai dollárra gondoltak. De mint kiderült az ár barbadosi dollár, ami a fele, de azért forintban még így is több mint hárommilliárd forint. Itt készült a naplementés a Rum & Coke @ The Beach House bekezdésnél is.

A hétvégén zár, így gyorsan elmentem még egy menüre ebédidőben.

Hír az eladásról
Képeg a google képkeresőjében

Tűzoltás

Bruno, jól nevelt dohányoshoz hűen, kipöckölte a csikket az iroda ablakából. Ez minden valószínűség szerint valami gyönyörű röppályán beleesett az ablak alatti szemeteskukába, amiben papír, festékesdobozok, fóliadarabok, meg egyéb gyúlékony anyagok voltak. Kis idő múlva lángok csaptak fel a konténer alatt. Porraloltó meg nincs sehol. Nuno így fogta a klímák kondenzvízének gyűjtésére kirakott egyik vödröt, amit szerencsére hanyagságból nem ürítenek kellő rendszerességgel és rálocsolta az égő kukára. Ez elég is volt. Nagy baj nem történt.

Gustav & Hanna

Így néz ki, hétfőn este a két hurrikán helyzete. Persze Barbados is a Karib térség, de azért rá lehet nézni a térképre, hogy messze van ezektől. Itt a szeptember, ez a legaktívabb hónap, úgyhogy még bármi lehet.

Bővebb és aktuális információk a National Hurricane Center oldalán.

Acra Reef & Carlisle Bay

Péntek este egy lightos kis sörözés volt az Elbow Roomban, Holetownban a 2. utcán. Illetve én vettem csak lightosra, a többiek mentek tovább. Szombat reggel búvárkodás volt, és másnaposan ez nem a legjobb.

Az első merülés a déli parton az Acra Beach magasságában volt. Eddig meg nem voltam erre fele. Ez a korallzátony egy nem túl meredeken mélyülő árok szélén van. Egészen más, mint a nyugati parton, itt fehér homok van 15 méter mélységben is, lágy korallokban is sokkal gazdagabb. Növények kb 12-15 méteres mélységig vannak. Négy murénát is láttam az alig fél óra alatt. Az egyik pici volt, alig egy arasznyi hosszú és pislogott és tátogott kifele egy korall alol. Kettőt, ami úgy másfél karhosszuságnyi lehetett, egy-egy csapdába volt benne. Kinyitottuk az ajtajukat, hátha megtaláljak a kijáratot, illetve az egyiket fel is borítottuk. Itt egy nagyobb polip is fogságba került. A negyedig muréna már hatalmas volt, kb egy ölnyi.

Sajnos nincs vízálló tokom a fényképezőhöz, így képet nem tudok felrakni. De valószínű a következő gép esetében inkább olyat veszek, amihez alapból van. Ugyan legutóbb Londonban láttam három modellt is, de elvi okokból nem vásárolok olyan fényképezőt, ami nem tölthető AA elemekkel megy, mivel egy év múlva az akkumulátor majdnem annyiba kerül, mint egy új fényképező, három év múlva meg már nehéz beszerezni.

A második merülés, szintén a déli parton, a Carlisle Bayben volt, itt megnéztünk néhány hajóroncsot. Van amelyik itt süllyedt el, van amelyiket szándékosan idehozták, és van olyan, amit szándékosan itt süllyesztettek el. Ezt annyira nem találtam érdekesnek, voltam már itt snorklingozni is, igaz akkor csak felülről lehetett látni a dolgokat, illetve Nathannal még február magasságában már megnéztük ezeket alulról is és belülröl is.

A héten, szerda este voltam éjszakai búvárkodáson is. Erről akkor nem írtam, mert nem találtam olyan izgalmasnak, mint amilyennek hangzik. Mivel előtte két napig esett az eső, az első helyen a Sandy Lane-nél kicsit zavaros volt a víz, így néhány kilométerrel arrébb Paynes Bay magasságában próbálkoztunk. Néhány halat lehetett elvétve látni, meg volt egy karnyi nagyságú polip, de ez volt minden. Az egyik társunk egy ráját is látott, de hát sötét volt és jónéhány méterre úsztunk egymástól.

Kora este bementem Bridgtownba, hogy kifizessem a caracasi jegyemet. Érdekes, mert még máshol nem találkoztam ilyen opcióval, mármint, hogy a társaság oldalán lefoglalja az ember és utána az irodában kifizeti. Ez azért lett volna jó, mert a máshol semmire sem jó, kemény barbadosi dolláromat költhettem volna. Gyanús volt, mert a Caribbean Airlines honlapján nem volt egyértelmű a nyitvatartási idő. Nem derült ki, hogy csak telefonon elérhetőek szombaton este hatig, vagy nyitva is vannak. A telefon számon több napnyi próbálkozás után sem sikerült beszelnem senkivel. Foglaltat jelzett a menüben a megfelelő pont kiválasztása után, majd átkapcsolt valami másik mellékre, de az meg csak folyamatosan csörgött. Végül feladtam. Mivel zárva volt, úgy voltam vele hogy megveszem a neten. Természetesen már egy kicsit drágább volt.

Vers mindegykinek 1.

Azt hiszem idejegyzetelem a verseimet is. Illetve ezek talán csak idióta rímecskék. De eszébe jut az embernek és egy idő után elfelejti. Kezdeném azzal, amit úgy két hónappal ezelőtt álmomban alkottam. Valami rétegzenét játszó zenekar fellépésén voltam, de sajnos ahogy lenni szokott az álmokból ébredés után nem sok minden marad meg. De ez a két sor bevésődött.

"Rózsi a hegedűn,
Reszketve menekül"

Hogy ennek mi a magyarázata, mindenesetre augusztus elején, a medgyesegyházai dinnyefesztiválon sikerült megpillantanom Demjén Rózsit. De se nem hegedült, se nem menekült. Bár nem maradtam ott a fellépése legvégéig.

Akkor egy másik, amit most alkottam:

"Kicsinálták a kis Irmát,
Idegei eddig bírták,
A sírás őt jól kimerítette,
Minden bánatát kinyerítette."

Ide asszociálva:

"Irma és Vilma a két kőkorszaki maki,
Pelenkában a kis .... pelikán."

vagy,

"Orrában a karika,
Gyere ide Marika."

Természetesen valamikor, mikor máskor, mint kamaszkorban, próbálkoztam komolyabb műfajjal is. Az egyik nyári táborban, 17 évesen, egy igen erős belső késztetés hatására egy szonettet is sikerült megírnom. De ennek már csak az első két sorára emlékszem. A többi az enyészeté lett, minden bizonnyal már regressziós hipnózis kellene, hogy fel tudjam idézni.

"Miért van az, hogy mindig Rád gondolok,
Éjszakánként Rólad álmodok?"

Ezt egy kedves lányhoz írtam, akit a tábor végén sikerült is hazakísérnem. Bajáról Zalaegerszegre. Akkor Békéscsabán, a szüleimnél laktam. De nem nála, hanem a vasútállomás egyik kemény padján hajtottam pihenőre a fejem. Már amennyire lehet egy ilyen helyen aludni.

Amikor megérkeztünk, beadtam a csomagot a vasútállomás csomagmegőrzőjébe. Két okból is, nem lopják el és nem kell cipelni. Hazakísértem, érzékeny búcsút vettünk egymástól, majd visszamentem és megvettem Budapestig a jegyet. Na nehogy már költsem ilyesmire azt a kevéske pénzemet, onnan autóstoppal terveztem. Komoly matematikai művelettel kiszámoltam, hogy 15 forint a csomagmegőrző napi díja, akkor még mennyi pénzem marad. Volt még elég egy vacsorára, úgyhogy beültem egy étterembe és elettem a maradékot. Amolyan urasan, egyszer élünk, húzd rá cigány...

Csak azt felejtettem el a számításnál, hogy a MÁVnál hiába adom be este hatkor, ha hajnal ötkor szeretném felvenni, az ezeknél már két napnak számít. Úgyhogy nem volt nálam elég pénz, hogy kiváltsam a csomagom. Elkezdtem lejmolni és hát az időtényező is ott volt a nyakamon, mert mindjárt indult a vonat. Vasárnap hajnalban nem sokan kóricáltak az állomáson. Rajtam is látszott, hogy ugyanaz a ruha van már rajtam vagy egy napja. De ez lehet érződött is. Úgyhogy nem nagyon találtam adakozó kedvű embereket, mindenki csak elhajtott a p..ba. Végül jött két srác valahonnan, látszott, hogy az éjszakát talpon töltötték, jelentős mennyiségű alkohol társaságában, ezért minden bizonnyal a nappal vízszintesen fog eltelni.

Kisegítettek, még egy darab kenyeret is adtak, amit nem sokkal előtte vásároltak egy boltban. Végül elértem a vonatot, a Déliből jegy nélkül átmetróztam Kőbánya Kispestig, majd onnan stoppal haza.

Ezzel az illetővel a mai napig megvan a kapcsolatom, azóta már kétgyermekes anyuka, és a második gyermeke most 5-6 hetes.

Rum & Coke @ The Beach House

Délután, ebédből visszafele menet, összefutottam Nathannal, a cég helyi irodájának vezetőjével. Már vagy másfél hónapja nem találkoztunk, mert július közepén elment szabadságra Európába, augusztus elején meg én voltam távol. A számlákért ugrott be. Mondta, hogy össze kellene már jönnünk egy sörre, Lubo, a szlovák kollégám is ma érkezik vissza Londonból két hét eltáv után. Ideje lenne megbeszélni, mikor megyünk át St. Luciára, Nathan barátnője is már át szeretne nézni.

Este hatkor hív Nathan, hogy 15 perc múlva összefut Luboval a Beach Houseban egy sörre, van-e kedvem csatlakozni. Mivel még az irodában voltam, munkaruhában mentem. Napközben átizzadt ing és bakancs. De mivel nem vacsoráztam, az idő rövidsége miatt gondoltam a helyi gyorsétteremben, a Chefetteben, Holetownban bekapok egy szendvicset. Ahogy kikérem a kajámat Nathan toppan be. A telefont a kocsiban hagytam, így nem tudtam, hogy ők nekik is ez jutott eszükbe. Két percre rá ott volt Lubo is.

Ez az az a hely, amit eddig a legjobb elhelyezkedésű gyorsétteremnek gondolok. Már csak azért, mert pl. estefelé amikor tömi magába az ember a hamburgert, meg kolát iszik hozzá, valami olyasmit lát, mint a képen. Mindezt $12.5-ért, ami kb. 900 forint. Illetve ingyen is meg lehet nézni, a figyelmeztető táblák szerint, hozott ennivalóval nem. De ha a partra ül az ember...

Mivel ma jóformán egész nap esett az eső, gondolom ez az oka, hogy kicsit drámaibbak a színek. Az egyik kép kicsit homályosabb, mert párás volt a lencse. Jellemzően itt akkor párásodik be az ember szemüvege is, amikor kilép valahonnan és nem akkor amikor belép valahová.

Innen átmentünk a Beach Housbe, ami gyalog, mintegy 20 másodperc. Lett volna, ha a hátsó kaput nem zárták már volna be. Így vagy egy percig is eltartott, amíg megkerültük az épületet. Nathan ezért úgy döntött, kocsival jön, mert neki hamarabb el kell mennie, mert meg volt egy megbeszélése a Sandy Lane Hotelnél. Valami szerver terembe nem engedték be, csak nyolc után, amikor már mindenki haza ment. Nem mintha egy ilyen látogatás fennakadást okozott volna napközben, de a szabály az szabály.

Nem volt nagy forgalom, így kedd este, szezonon kívül. Csak egy idősebb pár ült még a bárban. Tíz perccel később jött három srác. Illetve kettőre nem tudom mit mondjak. Az egyik, Luigi, a Sandy Lane-es részfeladat projektvezetője, a másik kettő, eddig ismeretlen. Mint kiderült, Canouanon dolgoznak, ahol alig egy hónapja jártam. Az a sziget, kb. 2km széles a legszélesebb ponton és mintegy 5.5 km hosszú. Ezen a szigeten is eléggé bezártnak érzem magam, ahol 30-40 perc kell, hogy az ember átérjen az sziget egyik feléről a másikra. Ott is, de Barbadoson autóval, Canouan gyalog, ha kilép az ember. Itt laknak vagy 270 ezren, ott, kb. 1500-an.

Szóval a két srác nemi identitását nem tudom hova soroljam. Talán elég annyi, hogy jobb kézen hordta mindkettő az óráját. Barbadoson tiltott a homoszexualitás. Az egyik fiú mentegetőzött, hogy nem veszi le a napszemüvegét, mert öt öltéssel varrták össze a szemöldökét és nagyon csúnya. Azért jött, hogy kivegyék a varratokat, mert Canouanon nincs kórház. Állítólag felrobbant egy koláspalack. Persze. Az arca többé része nem sérült meg. De hittünk a történetnek.

Érdekes dolgokat meséltek, illetve öszehasonlítgatták a Sandy Lane-t az ottani luxus hotellel a Raffles Resortal és fikázták az ittenit. Ott a zuhanyzóból is a tengert látja az ember. De ez még hagyján, a helyi rendőrörs fogdájából is, így ha a kocsmai verekedés után berakják az embert egy kicsit higgadni, akkor sem mulasztja el a napfelkeltét, ha keleti fekvésű elhelyezést kap.

Még tudnék pár - szerintem - érdekes dolgot írni, de egy kicsit késő van. Főleg a luxus jellegű témákról, illetve történetekről, amiket az este folyamán is hallottam. Nem az a lényeg, hogy mi mennyibe kerül, nem feltétlenül a legolcsóbbnak tűnő ajánlat nyer. Egészen más jellegű világ az építőiparban, amihez talán a legtöbbünk hozzászokott. Taposni lefele az árat, keresni az olcsóbbat.

Mikor hazajöttem, kivittem a szemetet. Már egy ideje le szerettem volna fényképezni mekkora békák vannak errefelé, és most sikerült. Illetve ez a példány szerintem nem is nagy. Nem tettem mellé a kezem, hogy érzékeltessem az arányokat. Remélem azért sejthető. Kb. 3-4x akkorák, mint a mi pici varangyos békáink, Magyarországon. Nem fényképezővel mentem a szemetes fele, de mikor félúton megláttam kettőt ugrálni visszajöttem a fényképezőért.

Csiga

Este, ahogy hazaértem a bevásárlásból, meglepő módón egy csigát láttam lefele mászni a szélvédőről. Hogy hogyan kerülhetett oda fogalmam nincs. A nyomokból az derült ki, hogy körözött egy jó párat a kocsi tetején, de az oldalon a nem láttam semmit. Bár sötét volt, meg annyira nem tartottam fontosnak, hogy a feladványokhoz hasonlóan végigkövessem a vonalat, hogy mégis, honnan indult el. Meglepő, mert furcsa, hogy a gumin, a tengelyen, majd onnan a sárvédőn megtalálja az utat, nem beszélve, hogy elég koszos része ez az autónak, amit nem biztos, hogy nagyon kedvel. Arra tudok gondolni, hogy valahonnan ráesett, vagy valaki viccből rárakta a kocsira. Végül levettem - bár erősen kapaszkodott - és elengedtem a fűbe.