Cukornád kombájn

Ilyen kombájnnal (is) aratják a cukornádat, ami a rum lényeges 'alapanyaga'. Meg persze a cukoré.

Munka közben nem sikerült megörökíteni, mert ugyan hiába használható az autó terepjáróként* is, nem mertem megkockáztatni, hogy behajtsak vele a táblába.

(*Gy.k. három féle terepjáró van. A terepjáró, a céges kocsi és a bérelt autó)

Buvárkodás, Déli part

Ma búvárkodás volt a program. A nyugati part nagyon zavaros volt és hullámzott. Ezért Bridgetownba a kikötőben szálltunk hajóra és a déli oldalon St. Lawrence Gap magasságában merültünk először. Nagyszerű volt. Nem mentünk túl mélyre, csak úgy 12-15 méteres mélységig, így kb. 50 percet voltunk a víz alatt. A láthatóság átlagos volt. A deli part magasságában valami miatt sokkal több a puha korall. Ennyi teknőst sem láttam meg egy merülés alatt, legalább tíz-tizenkettőt. Az egészen kicsitől a kb másfél arasznyitól a méteresig. Halakból nem volt semmi különleges, talán csak a kék és a szürke halrajokat meg nem láttam így egymásba keveredni. Áramlás minimális volt, de a víz ide oda dobált bennünket. Érdekes volt látni ahogy a lágy korallok is hol erre, hol arra hajlanak 6-8 másodperces ciklusokban.

A második merülés Accra közelében volt. Itt gazdagabb, színesebbek voltak a korálok, de mivel ez mar a nyugati parthoz közel volt, zavarosabb volt a víz. Itt is csak 12-14 méterig mentünk és szinten ötven percig tartott.


Fényképeket csak a felszínen csináltam, mert ügye ez a fényképező csak 4-5 méterig vízálló. Előszokott fordulni, hogy a második merülés csak egy sekélyebb 6-8 méteres részben van, esetleg majd akkor megkockáztatom és nem megyek túl mélyre.

Snorkling, Paynes Bay.

Reggel nyolc után lementen Folkstoneba. Sajnos a hullámok megint nagyobbak voltak, így nem lehetett snorklingozni, így átmentem Paynes Baybe. Ott is elég zavaros volt a víz és szintén nem lehetett rendesen beúszni az egyik helyre. Gondoltam, hogy megnézem a teknősöket, de még korán volt, így egyetlen katamarán sem volt, így inkább hazamentem egy kicsit. A napozást nem nekem találták ki, különben is annyit beszélnek a bőrrákról.


Tizenegy fele visszamentem, volt néhány katamarán, de a hullámok is eléggé megnőttek. A strandon kint volt már a piros zászló, így inkább kihagytam. Bízom benne, hogy sikerül néhány képet csinálni, addig amíg, itt vagyok. Hogy meddig? Ki tudja még?

East of North Point

Nagy nehezen egy másik videó is elkészült. Ezt több változatban próbáltam, de a youtube szerzői jogi szűrője kivágta a hangot. A videót Urge Overkill - Girl, You will be the woman. c. számához vágtam hozzá, a zene jól is illett hozzá szerintem. Mint témában – dübörögnek a vágyak – mint pedig zenei stílusban. De ez ügye a szubjektív véleményem. A videóhoz azt is kiírta, hogy ez nem lehet amatőr videó. Kösz az elismerést. :)

Na de zene nélkül, hogy néz ki? Ezután már lusta voltam átszerkeszteni, így a klip hosszához kellett valamit találni. A youtube a Twisted Sisters I wanna rock dalát is kiszűrte, pedig még ez is elment. Végül maradt az ACDC, Chase the ace instrumentális alkotása.




Az eredetit megpróbáltam a Videára feltölteni, de ott az 50 megásnál nagyobb állományokat nem engedi meg, ha meg kisebbe konvertálom, nagyon leromlik a minősége. Ezután az indavideó következett. Ez meg nem tudom mi a tökért nem tudja az eredeti képarányt megtartani? Lásd: East of North Point, Barbados. Mellesleg tapasztalatom szerint külföldről szinte lehetetlen megnézni egy indavideós klipet, minden bizonnyal azért, mert nem fizetnek a külföldi sávszélességért. A videa is hagy némi kívánnivalót, de egy fokkal jobb. Általában ha bejön a cím inkább megkeresem ezeket a youtube-on, mert gyorsabb.

Ez ugyanaz a jelenség, mint tíz éve, nem értettem miért használnak az emberek ingyenes magyar webtárhelyet, amikor az oldalak le sem töltődnek. Ekkor Svédországban voltam. Mint kiderült csak külföldről probléma.

Costa Vistától a 'The Sands'-ig

Feltettem egy videót a youtubra. Kis betekintést ad a Fitt Vilage-i ház helyzetéről és a munkába járás rutinjáról. Sajnos már elköltöztem innen.

Rum túra

Azt hiszem a képek magukért beszélnek. Olyan sokat nem tudok erről írni.



Ha jól emlékszem reggel tíz és este nyolc között talán tizenegy helyen jártunk, de nem számoltam. Igyekeztünk a sziget észak-keleti részén eltölteni az időt, mert krikettbajnokság van, így a déli részen elképzelhető, hogy mozdulni sem lehet. Ebéd St. Martin Bayben, az Atlanti Óceán partján cápa sütve, este vacsora a karib-tengeri naplementében Smitons Bay magasságában. Természetesen rummal, mi mással?

St. Nicholas Abbey & Morgan Lewis

Ma munkanapot tartottam, a tegnapi bámészkodás után úgy döntöttem a heti jelentést, meg pár céges emailt a szabadban írogatom meg, és elmegyek a keleti partra valami egészen csendes részére. Van egy egy szivargyújtóra kapcsolható 220 V-os adapterem, így a laptop akkumulátor kapacitása sem jelent korlátot. Vettem már olyan adaptert is, ami közvetlenül megcsinálja 12 V-oltból a szükséges feszültséget, de a csatlakozók között nem volt olyan ami ehhez a laptophoz stimmelne.

Ez a 220 V-os átalakításnak van egy kis mellékhatása, mert úgy néz ki, hogy egy kis váltóáramot vissza is vezet - (Made in China), mert a kocsi fém részeit megérintve enyhe bizsergést is érezni, illetve ilyenkor folyamatos kis apró kisüléseket is hallani.Gondolom ahogy átüt a lakkrétegen. Biztosan ez okozza, mert ha kihúzom, akkor megszűnik ez a jelenség. Szerencsére a belső tér jellemzően szintetikus anyag.



A St. Nicolas Abbey útba esett és mivel nem jártam itt és pont tíz óra körül járt az idő és már nyitott, bementem. Ez részben annak a Larry Warren ‘sztárépítész’ a birtokában van, aki a 'The Sands'-ot is tervezte. Itt egy kis bámészkodás, idegenvezetés, videó megtekintés és rum kóstolás után Morgan Lewis magasságában lementem a tengerpartra. Sajnos a tengerhez túl közel nem lehetett lemenni autóval, így mintegy 60-70 méterre parkoltam le. Úgy, hogy a lehúzott ablakokon átfújt a szél, így elég kellemes és nem zavaró a harminc fok, és így a belső tér sem melegedett fel. A morajlás azért behallatszott. Indításként bontottam egy sört is. Kellemesen dolgoztam úgy három órát. Ez idő alatt összesen két autó és néhány cross-motoros járt erre. Azt hiszem, ezt máskor is megcsinálom.

Clermont Green

A Clermont Green-i lakóparkról tettem fel képeket a picasara



Ez a ház persze messze nem olyan jó, mint a másik volt. Az előző az épület a csoport végében volt, így mindjárt négy ablakkal több volt rajta, illetve a tájolása, fekvése miatt körbesütötte a nap. Ez a West Road felőli részre esik, ami viszonylag forgalmas és zajos, a másiknál az erkély és a háló ablaka a tóra nézett és mivel az az úttól távol esett, így a forgalom sem volt. Na mindegy ne panaszkodjak olyan sokat. Örüljek, hogy van fedél a fejem felett. Mint a képen látszik, van egy pici medence is, bár az elmúlt cirka 14-15 hónapban egyszer sem próbáltam.

Másik ház, másik autó

A mai nap radikális változások következtek be. Sajnos fel kell adni a Fitts vilage-i házat és át kell költözni Clermont Greenbe, ott ahol korábban is egy évig laktam, de a lakóparkon belül egy másik házban. Sajnálom ezt a helyet. Igaz a négy szintből egyet egyáltalán nem használtam. Amikor megérkeztem Nathan mondta, hogy ő a nappaliban aludna. Két nap után rá is szoktam. Valahogy kellemesebb volt, légkör is jobb volt, és a kanapén való alvástól sem fájdult meg a hátam, ami ügye az öregedés egyik jele. Ezek szerint nem öregszem. Annyira.

Amikor felmerült a költözés négyen is - Dennis, Nathan, Junior, Bruno- mondták, hogyha esetleg kell segítség, akkor szóljak bátran segítenek elköltözni. Mindezt olyan hangsúllyal, mintha a harmadik emeletről költöznék egy negyedik emeleti lakásba, egy lift nélküli házba, két-három komplett hálószobabútor garnitúrával, kanapékkal, hűtő, mosógéppel és tucatnyi dobozzal. Amihez ugye adott esettben több ember is kellhet. Mondom azt a két bőröndöt, amivel érkeztem, meg két rekesz sört azt simán át tudom vinni, akár egy fordulóval is. Kettő lett belőle, de csak technikai okok miatt, azért mert bepakoltam pár cuccot a kocsi csomagtartójába és munka ügyben még kerülnöm kellet, Így a hűtőből a cuccokat meg pár dolgot nem akartam magammal cipelni.

Amikor három körül megérkeztem az új helyre, akkor még a takarító ott volt. Kicsit meglepődött, mert neki nem szóltak, hogy máris költözik be valaki, így gondolom úgy volt vele, hogy ráér estig. Azután még jobban, amikor nem a bőröndöt vittem be, hanem a két rekesz sört. Szegény csak annyit kérdezett, 'Berakjam őket a hűtőbe'. Na mondom, ez a nő tud, tudhat valamit. Vagy akar valamit.

Az autóbérlő cégtől is felhívtak, hogy átcserélik a kocsit. A méregzöld Toyota Yaris helyett egy narancsszínű Kia Riot adtak. Egy hétre. A logikát nem értem, mert odaadhatták volna a nagyobb autót is a masik bérlőnek. Ez tágasabb és a klímája érezhetően jobban hűt. A Yarissal is meg voltam elégedve, elég fürge volt, és a mérete miatt a parkolóhely kereséssel sem volt olyan nagy probléma. Eddig nem nagyon tetszettek a narancsszínű autók, de egészen kibékültem vele.

Folkstone Marine Park, Víz alatt képek

Egy ideje már hajtottam vízálló tokot a fényképezőmhöz. Magyarországon rendeltem is egyet, de még mindig nem kaptam még értesítést sem, hogy átvehető. Volt ugyan időszak, amikor már tokkal együtt árultakat kerestem, de túl válogatós voltam, így nem vettem meg azokat, amikre ráakadtam. Most azt mondtam, hogy itt az idő az első utamba kerülőt megveszem, mivel ki tudja, mikor lesz lehetőségem kihasználni egy ilyet. Tavaly nyáron a London - Gatwicken lévő Dixonsban három modell is volt 40 méterig vízálló tokkal. De most egy sem akadt. Lehet, hogy nincs itt a szezonja. Ami volt az egy Pentax Optio W60, . Ez sajnos csak egy néhány méterig vízálló modell, ami búvárkodáshoz nem vihető el, de snorklinghoz igen. Ki is próbáltam a fokstoni-i parkban. Sajnos a hullámok miatt nem tudtam beúszni a korallzátony közepébe, de ami késik nem múlik. Addig is néhány kép.



Ez a gépet fényképminőségben veri a régi Canon Powershot 720 IS-em, de hát ügye az nem vízálló.

Costa Vista, Fitts Vilage

Az első héten a szállásom Fitt Vilageben lesz, egy hegyoldalban épült négyszintes házzal, mivel a clermont-i hely csak jővő héttől szabad. Mint tegnap este kiderült, Brunó csak kb. hatvan méterre lakik az utca végén. A tetőteraszról a kilátás nagyszerű.

Újból Barbadoszon

Na talán lesz egy kis időm írogatni, mert újból visszakerültem az ingerszegény környezetembe. A visszaút teljesen normális volt, Londonbol a repülőgép szinte percre pontosan tartotta a nyolc óra ötven percet. A csomagom is megérkezett és hogy hogy nem, megint összefutottam ismerősökkel a gépen. Kicsi ez a világ, kicsi ez a sziget. De az még hagyján, hogy teljesen függetlenül rajtam kívül három ember is ugyanazon a repülőn utazott, de este sikerült ugyanabba az étterembe vacsorázni menni kajálni, mindenféle összebeszélés nélkül.

Újra húzhat

Ha már a múlt héten kicsit elkalandoztam a középiskolás élmények fele, azt hiszem, néhányat majd még leírok. Ez harmadikos korunkban történt. Ekkor megszűnt a kötelező orosz oktatás, így a kor követelményeinek megfelelve a számítástechnika vette át a felszabaduló helyet. De úgy, hogy az osztályt két csoportra kellett osztani. Az egyik fele továbbra is angolt tanul, a másik fele pedig számítástechnikát.

Az első napon, az osztályfőnök rögtön feltette a kérdést, ki akar számítástechnikát tanulni. Nem volt nagy jelentkezés, mivel szinte mindenki úgy gondolta, hogy a nyelv az fontosabb lehet, amíg számítástechnikából szakkör is létezett délutánonként, így aki ezzel akart foglalkozni, ott is megfelelő lehetősége volt. Mivel nem tudtunk megegyezni, rövid idő alatt jött az az ötlet, hogy akkor sorsoljunk. Mindenki felírta a nevét egy papírdarabra, majd bedobtuk egy 'kalapba'. Az osztályfőnök egyenként húzta a neveket, az egyik osztálytársunk felváltva írta a táblára, hol az angol, hol a számítástechnika alá. Majd egyszer csak bontja ki a papírt, nem szól semmit, elvörösödik, majd emelt hangon közli. Kapunk tíz percet, hogy eldöntsük, hogy ki melyik csoportba megy. Először nem értettük. De nem sokkal ezután kiderült, hogy N. Sanyi kér papírt dobott be. Az egyiken a Gazdálkodj okosanra hajazva, csak annyi állt: „Újra húzhat”

Áramszünet

Dennis, az elektromos kollégám, mindenkit figyelmeztetett, hogy mivel az egyik kapcsolószekrénybe kábeleket kötnek be, a közösségi területeken nem lesz áram déltől, úgy egy órán keresztül. Ezt olyan kivállóan koordinálta le, hogy ő volt az egyetlen, aki bent ragadt az egyik liftben, ahogy lekapcsolták az áramot.

Pénzváltás

A mai naptól részben otthonról dolgozom, mivel a földszinti pavilonban, ahol az átmeneti építkezési irodánk volt, elkezdték a hajópadlót letenni. Ez egy kicsit kényelmesebb így.

Délelőtt elmentem, átváltottam egy kis helyi játékpénzt euróra. Mint már korábban írtam, egy utazás alkalmával csak 1000 barbadosi dollárt lehet, de mivel nem helyi útlevelem van, így semmi akadálya, hogy végiglátogassak néhány bankot. A mai nekifutásnál elég volt kettő is, mert azért nincs olyan sok belőle. Ugye elkérik a ’repülőjegyet'. De hagyományos jegyet már évek óta nem láttam, csak egy emailt a referencia számokkal, így csak annyit csinálok, hogy a számítógépen átírom a dátumot. Ebbe egy kis hiba történt, mert addig amíg a Barbados- Londont átírtam dec 11-12-re a London Budapestnél novembert írtam be. Az első helyen fel sem tűnt szerintem, bár így utólag, ott is mintha tovább nézegette volna a srác, a második helyen pedig a hölgy mondta, hogy valami nem stimmel, akkor vettem észre, hogy hibáztam, de miután továbbra is bamba arccal és kicsit értetlen nézéssel álltam, nem foglalkozott vele sokáig.

A kemény munka folytatódik

Sikerült egy kicsit jobb minőségű képeket is készíteni a játékosokról. Mentségükre legyen mondva, hogy ez már ebédidőben készült.

Sandy Lane Reef & Folkstone

Két merülés volt, az egyik a Sandy Lane Reefnél. Ez rész az egyik kedvencem, már korábban írtam, hogy ez egy 200 méteres árok széle, és elég meredeken szakad be a part a mélységbe. A szokásos 25-30 méterig mentünk le. Érdekes, mert már jó ideje nem nagyon esett az eső de a láthatóság nem volt a legjobbnak mondható. A második a Folkstone Parkban volt, itt van néhány szétesett hajó roncs és korallok. Csatlakoztak hárman is, akik csak egy bevezető merülésen vettek részt, így a két merülés között a szokásos 40 perc helyett, több mint két óra telt el. Ugyan élveztem a másodikat is, ami a kis mélység miatt ötven percig tartott, de ha tudom, hogy így elhúzódik, akkor kihagytam volna.

Egy átlagos szombat

Délelőtt bevásárolni voltam, néhány apróságot vettem karácsonyra. Pl. jojót. Micimackósat a nővérem kislányának aki hat éves lesz januárban, a verdásat pedig a fiamnak, aki három és fél. Látszólag ugyanaz a konstrukció, ugyanaz a design, csak az ábra más. De mint látjuk, a Micimackósat öt éves kortól ajánlják, a Verdásat három éves kortól. Úgyhogy pont jól választottam azt hiszem, ha az ajánlásokat vesszük figyelembe.

Délután lementem snorklingozni a Folkstone Parkba. Végre sikerült ellőnöm, a vízálló eldobható fényképezőben a filmet. Kíváncsi vagyok, hogy hogy sikerültek. Vittem egy kis kenyeret is a halaknak, ezért rendesen körberajongtak. Most először morénát is sikerült látni snorklingozás közben. Igaz ez még egy kis példány volt, úgy 50-60 centiméteres és még nem is olyan félelmetesen tátogott, mint ahogy nagyobb korában fog. Remélem róla is jól sikerült a kép.

Kemény munka

Feltehetném a kérdést, hogy mi a furcsa a képen? Azon kívül, hogy nagyon homályos. Ezért elnézést, de egy mobiltelefonnal készült. Látszólag semmi, két ember dámázik. A furcsaság az, hogy ez a kép viszont hétköznap délelőtt tíz óra tájban készült az építkezésen, melynek éppen a finisében vagyunk, így mindenki 'pörög, hajt'. Felmerülhet az, hogy kávészünet volt, de erről sincs szó.

A tábla ráadásul nem is egy apró zsebben hordható valami, hanem meglehetősen tisztességes méretű. Nem is valahol elrejtőzködve játszanak, hanem egy forgalmasabb részen. Kártyázást már láttam korábban is, de ez egy kicsit meglepett.

Bár emlékszem mi is hordtunk például sakkot az iskolába. De ezek akkor a valamikori KGST piacon jelképes összegért beszerezhető, többnyire a szovjet ipar remekét dicsérő mágneses sakkok voltak. Ezekkel játszottunk az óraközi szünetekben. Meg az órákon is. De nem mindig a testnevelés óra szellemi szekciójában. Persze időnként el-el vették, és ugyan a szombati piacon lehetett volna venni utánpótlást, áthidalva a következő szülői értekezletig az 'eszközhiányt', egy idő után, megelőzve, hogy túl sok tábla halmozódjon fel, valamint zsebpénz spórolás miatt már papírra rajzoltunk bábukat.

Az egyik öntöző hálózat kipipálva

Steven kollégám aki az átadásokkal kapcsolatos teszteket fogja össze, előszeretettel készít képeket, miközben azokat csinálgatjuk. Íme egy a tegnapról a virágcserepek locsolóhálózatának tesztje közben. Nem azért lettem vizes, mert esett az eső.

A kép a Sunset teraszon készült, a nevét gondolom arról kapta, hogy néhány sör mellet - vagy ki mit szeret - lehet nézni a naplementét. Ugyan van alatta egy uszoda, oda folyt a víz, de innen nem ugranék fejest.

A háttérben, ahol a katamaránok vannak, ott lehet együtt úszni méteres nagyságú teknősökkel, ha valaki erre érez késztetést.